Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.
Ülésnapok - 1963-7
439 Az Országgyűlés 7. ülése 1964. január 30-án, csütörtökön 440 nem kielégítő módon vannak megoldva, sok esetben padlástereket vesznek igénybe erre a célra. Emiatt égett le három esztendővel ezelőtt a veszprémi cipőraktár, amely a kéménytől gyulladt ki, és több mint ötmillió forint kár következett be. .. Nem akarom a felsorolást tovább folytatni, mert még lehetne, szállodagondjainkat a városokban csak úgy, mint a Balaton-parton felvetni, csak még egy példát, a megyei kórház példáját szeretném, megemlíteni. Eddig a megyei kórház feladatát egy elavult, nagyon régen épített 200 ágyas kórház látta el. A most megépült részleggel is a megyei kórház mindössze 400 ágyas lesz, pedig egy megyei kórház funkcióinak betöltéséhez minimum 800 ágyas kórházra lenne szükség. Ezeken túl van városainknak még egy sajátosságuk, ez pedig az, hogy egyes városaink gyorsan fejlődtek és fejlődnek, mint például Várpalota, Ajka és Veszprém, érthető módon, az ipari növekedésnek megfelelően. De szinte nem, vagy alig fejlődött az elmúlt évek és évtizedek alatt Pápa, amely nagy múltú, nagyon régi város, valamint Keszthely, a valamikori balatoni főváros. Ezt természetesen egyesek ma már vitatják, de mindenesetre gyönyörű pontja a Balatonnak és megyénknek is. • E két város lakásainak zöme elavult, régi és rossz állapotban levő lakás. Az elvtársak egy része biztosan emlékezik rá, a Népszabadság írt annak idején róla, hogy két évvel ezelőtt egy nagyobb esőzés következtében Pápán 20 lakás omlott össze. Ezekben a városokban állami erőből az elmúlt években szinte egyáltalán nem épült lakás. Márpedig itt is az igénylők százai és ezrei állnak sorba lakásért. Tudvalevő, hogy ' Pápa is ipari város, mert hiszen több ezer munkás dolgozik a textilgyárban, az Elekthermaxban, a húsipari vállalatnál és egyéb helyeken, amelyek évről évre bővülnek és növekszik a munkások létszáma is. Ezeken a helyeken már nemegyszer kellett politikai akciót vezetni, mert elszakadási törekvéseik- voltak és a helyi lakosok a megyei szervek vezetőit okolták amiatt, hogy például nem kapnak állami erőből lakásalapot. Őszintén meg kell mondanom, amit eddig kapott Pápa, azt az egynéhány lakást is a megye közreműködésével, az illetékes szervek hozzájárulásával a megyei keretből, a többi városok lakásalapjából kapta. De természetesen ezt nem tudja minden ember, hogy az Országos Tervhivatal nekünk is előírja, hol, mennyi lakást építsünk, s azt is, hogy kinek építsük. E két város gondjainak megoldását feltétlenül indokoltnak tartjuk és részünkről minden segítséget igyekszünk megadni problémáik és gondjaik eloszlatásához. Kérném az Országos Tervhivatalt és a Pénzügyminisztériumot, hogy fokozottabb segítséget adjanak e két városnak elmaradásuk behozására és egyéb gondjaik megoldására. A következő nagy gondunk és kérésünk a járási székhelyközségék problémája, amelyet nálunk a nép városoknak titulál. Ebbe a kategóriába sorolnám még az olyan jellegű településeket, mint Balatonfüred, Balatonalmádi és más nagyobb községeket, településeket. Ezeknek a gazdasági és politikai jelentősége igen nagy, az egész. járás lakossága a magáénak érzi őket. Hadd említsem meg példának a sümegi kórház építését, 1 amelyhez társadalmi munkával és több ezer forint családonkénti támogatással az egész járás lakossága hozzájárult. Ezeken a helyeken a múlthoz viszonyítva megnőtt a lakosság száma és természetesen az igénye is. Állandóan új emberek kerülnek például a tanácsi apparátusba, a párt-apparátusba, a rendőrséghez, a kiegészítő parancsnokságokra. Az illetékes párt- és állami szervek határozatai értelmében az elmúlt esztendőben jelentősen meg kellett erősíteni a mezőgazdasági apparátust a .mezőgazdasági osztályokat is. Megmondhatom őszintén, hogy nagyon szép számmal vannak ezeken a járási székhelyeken olyan mezőgazdasági szakemberek, akiknek a lakásproblémája azóta sem oldódott meg és már két éve külön élnek a családjuktól, nem beszélve arról, hogy ezeken a településeken ma sokkal több orvos, pedagógus és más értelmiségi, műszaki ember helyezkedik el, mint régen. Helyesebben mondva, helyezkednének el, ha megfelelő lakást tudnánk számukra biztosítani. Ezekre az emberekre e településeknek és az egész járás lakosságának feltétlenül szüksége van. Ilyen települések nálunk az említetteken túlmenően, Tapolca, Sümeg, Zirc, Devecser járási székhelyközségek. A magam részéről teljes egészében egyetértek a kormány lakásépítési politikájával, hogy mindenekelőtt oda építsük a lakásokat, ahol az iparfejlesztés gyors ütemű, de ezzel együtt ezekre a. helyekre is feltétlenül szükséges bizonyos mennyiségű — évi 12—24 — lakást építeni, hogy az előbb említett emberek lakásigényeit ezen az úton megoldjuk. Sokszor nem azért akarnak Budapesten és más nagyvárosokban maradni ezek az emberek, mert nem hajlandók egyébként vidékre letelepedni, hanem azért, mert vidéken nem lehet lakásproblémájukat megoldani. Természetesen a lakásépítésen Mvül ezeken a helyeken is sok a megoldásra váró szociális, kulturális és kommunális probléma. Ajánlom, hogy ezeknek a problémáknak a megoldását most már tűzzük napirendre, és az illetékes szervek a jövőt illetően fordítsanak erre a területre is nagyobb gondot. Végül még egy, főleg falusi gondot szeretnék megemlíteni. Ismeretes, hogy nagy menynyiségű földet vesztettünk már eddig is el az ipartelepítés és a lakásépítkezések következtében. Ma már szinte senki sem tudja pontosan megmondani, hány katasztrális hold földünk van, amelyen termelni is tudunk. A termőföldfoglalás üteme az utóbbi időben is rendkívül nagy, amikor lassan a termőföld lesz az ország egyik legnagyobb kincse. Feltétlenül szükségesnek és célszerűnek tartanám, ha városainkban és ipari településeinken a magasépítési lakásépítő módszert követnénk, s falun is áttérnénk az egyszintes, véleményem szerint elavult lakás. építési módok és típusok helyett a modernebb, a magasabb, legalább egyemeletes, kétszintes lakástípüsok építésére. A községi középületeket igényesebben, többszintesre kellene építeni és nem elaprózni, szétszórni azokat.
