Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-7

435 Az Országgyűlés 7. ülése 1964. január 30-án, csütörtökön 436 Érthető módon különböző állandó bizottságokban szóba került még több más mezőgazdasági vonatkozású kérdés is. A mezőgazdasági gépek alkatrész-utánpótlásával kapcsolatos panaszok, amelyekről országgyűlésünk utolsó ülésszakán sok szó esett, sajnos még mindig idősze'rűek. Szóvá tették a mezőgazdasági gépek árait, amelyek a mezőgazdasági termékek áraihoz viszonyítva nálunk magasabbak, mint a legtöbb más szocialista országban. Azzal kapcsolatban, hogy a költségvetésben a tavalyinál lényegesen nagyobb összeget biztosítottak járulékos beruházásokra, az elismerés és az öröm mellett kételyek is elhangzottak, hogy vajon ez az összeg elegendő-e. A mezőgazdaságban ezekre a járulékos beruházásokra elsősorban az újabb telepítésű szőlőknél és gyümölcsösöknél van szükség, főleg új szállítási és tárolási kapacitások teremtésére. De a járulékos beruházások igen fontos kellékei az új lakótelepeknek is. A pénzügyminiszter teljesen indokoltan szentelt expozéjában viszonylag nagy teret a beruházásoknak. Figyelembe véve ezek jelentőségét hazánk fejlődésében, rendkívül fontos, hogy a rájuk fordított összeget a legokosabban, a társadalmunk és népgazdaságunk fejlődését leginkább szolgáló és emellett a legtakarékosabb módon használjuk fel. Ha még azt is hozzáteszem, milyen hatalmas összegek szolgálják ezt a célt, — és a törvényjavaslat indokolásából tudjuk, hogy a népgazdasági terv a szocialista szektor beruházásaira kereken 46 milliárd forintot irányoz elő — akkor, gondolom, mindenki számára világossá válik, hogy itt valóban döntő jelentőségű kérdésekről van szó. Ezekkel természetesen az állandó bizottságok vitáiban is sokan foglalkoztak. Szocialista iparosításunk kezdeti éveiben sokan azt hitték — és jómagam is közéjük tartoztam —, hogy a mezőgazdaságban már kis beruházásokkal is nagy eredményeket érhettünk el. Azóta megtanultuk, hogy a mezőgazdaság egyike a népgazdaság ama ágainak, amelyek a legtöbb beruházást igénylik. Ha tartósan emelni akarjuk mezőgazdaságunk színvonalát — márpedig ezt akarjuk — ehhez nagy befektetésekre van szükség. Ennek megfelelően a terv 10,5 milliárd forintot, az összes beruházásokból 23 százalékot irányoz elő mezőgazdasági beruházásokra. Ez több, mint amennyit eddig bármikor égy év leforgása alatt ilyen rendeltetéssel felhasználtunk. Ekkora összegeknél magától értetődően kimagasló jelentősége van a beruházások tervezésében, szervezésében és kivitelezésében megvalósítható javulásnak, és az általa elérhető megtakarításnak és haszonnak. Ma még sokféle magunk-teremtette akadály állja útját ennek a javulásnak. Egyik képviselőtársunk a beruházások elhúzódásának okai között megemlítette, hogy az építő vállalat a befejező munkákat sokszor végtelenül elnyújtja azzal, hogy erre alig néhány embert hagy viszsza, a többit elküldi földmunkára, mert az jobban fizet. Más szóval jobb tervteljesítési eredményt ad. a nem ésszerű, a népgazdasági szempontból nem kívánatos eljárás, mint az ésszerű, a népgazdasági szempontból kívánatos. De magunk-teremtette akadályokról lévén szó, kézenfekvő, hogy ezeket meg tudjuk szüntetni. Sok szó esett a költségvetéssel kapcsolatban és magában a pénzügyminiszteri előterjesztésben népgazdaságunk egy másik sarkalatos kérdéséről is, a műszaki fejlesztésről. Ma már csaknem közhelynek számít, hogy mind népünk életszínvonalának emelése, mind a kapitalizmussal folytatott verseny szempontjából legfontosabb, döntő : a munka termelékenysége. A munka termelékenységének emelése viszont elválaszthatatlan a műszaki fejlesztéstől. Itt vannak jelentős, de azért nem teljesen kielégítő eredményeink. Akárcsak a beruházásoknál, itt sem sikerült még a rendelkezésünkre álló és természetesen korlátozott erőket a legfontosabb célokra összpontosítani, és néha itt is kedvezőbben alakulnak egyes mutatók a kevésbé ésszerű, mint az ésszerűbb cselekvés esetén. Nem látnók a fáktól az erdőt, ha ezek a hiányosságok elhomályosítanák eredményeinket. Nem teljesítenők viszont kötelességünket népünk iránt, ha szemet hunynánk a hiányosságok felett és megszűnnénk küzdeni ellenük. A szocializmus azzal, hogy megszünteti a termelőeszközök magántulajdonát, és ezáltal az ember ember által való kizsákmányolásának lehetőségét, egyúttal arra is lehetőséget, s egyben kötelezettséget teremt, hogy a szabad emberek társulása a tudomány és az emberi ész követelményeinek megfelelő társadalmat hozzon létre. Ez kölcsönöz a tudománynak oly kimagasló helyet a szocializmusban és a kommunizmus építésében. Az ésszerű társadalom nem magától valósul meg, hanem az ész, a tudomány alkalmazásával, a milliók tapasztalatából, gyakorlatából, tevékenységéből, munkájából. A tudománynak itt az az egyik elsőrendű feladata, hogy a tömegtapasztalatot szorosan nyomon kövesse, számon tartsa, tanulmányozza, elemezze, így a hibákat feltárja, kiküszöbölésükre és a társadalmi viszonyok tökéletesítésére utat mutasson. Ezzel egyidejűleg a szocializmus és a kommunizmus építésének viszonyai a tudomány és" a vezetés egységét követelik meg. így valósul meg a vezetés, s ezen belül a gazdasági vezetés mind magasabb színvonalra emelése, Tisztelt Országgyűlés! Az ügyrend 32. §-ának 3. bekezdése alapján javasolom, hogy az Országgyűlés a költségvetésről szóló törvényjavaslat általános és részletes vitáját együtt folytassa le. ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat előadója javaslatot terjesztett elő arra, hogy az országgyűlés az állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben együttesen tárgyalja. Kérdem a tisztelt Országgyűlést, hogy a törvényjavaslat tárgyalási módjára tett javaslatot elfogadja-e? Aki igen, kérem kézfelemeléssel szavazzon. Van-e valaki ellene? Megállapítom, hogy az Országgyűlés az 1964. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslatnak általánosságban és részleteiben való együttes tárgyalására vonatkozó javaslatot elfogadta. Tisztelt Országgyűlés, bejelentem, hogy az állami költségvetésről szóló törvényjavaslat vi-