Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.
Ülésnapok - 1963-6
405 Az Országgyűlés 6. ülése 1963. október 26-án, szombaton 406 Vas megye számos új létesítménye tanúskodik arról, hogy ma már megkülönböztetés nélkül részesülünk a nemzeti jövedelem elosztásában. Ezek az eredmények önmagukban jelentősen növelik a lakosság tettrekészségét és igényeit. A fokozódó lelkesedés egyre jobban kibontakozik megyénk építőiparának munkájában is. Az építőipar népgazdaságunknak az a területe, amelyben az egyre nagyobb méreteket öltő anyagellátási nehézségek arra késztetnek, hogy interpelláljak az Építésügyi Miniszterhez. A megye fejlődésének legkülönbözőbb területeit érintik az elvégzendő feladatok. Ugyanakkor a tanácsi vállalat tevékenységét hol itt, hol ott akasztják meg az anyagbeszerzési gondok. Emiatt az anyaghiánnyal küzdő tanácsi vállalat munkájának ütemessége félborul. Az anyaghiány igen sok esetben többszöri fel- és elvonulást eredményez és jelentős mértékben növeli a költségeket. Nem utolsó sorban a befejezési határidőt messze meghaladva tudják csak a kivitelezők az építkezéseket átadni. Például a Földművelésügyi Minisztérium által javasolt baromfi-tojóházak építési késedelmei miatt a baromfikeltető üzemek sem tudják tervüket teljesíteni. Győrvár és Nemeskolta községek fordultak hozzánk ilyen bejelentéssel. A cementhiány kérdését és általában az építési anyagok késedelmeit már Trautmann miniszter elvtárs vázolta. Ha hozzá is jutunk a szükséges anyagokhoz, akkor a szállítási gondok kerülnek előtérbe. Nem veszik figyelembe az ország legtávolabbi vidékeinek igényeit és ez is késlelteti az anyagok elszállítását ezekre a helyekre. Van-e tudomása a minisztériumnak például olyan értelmű akadályközlésről, hogy az elosztó és készletező vállalat a technológiai előirányzatot figyelmen kívül hagyva olyan megoldáshoz folyamodik, hogy például a 400-as cement helyett csak 300-ast tud szállítani, de ezt is csak a legkésőbbi időpontban, december 31-i határidővel? De hasonló a helyzet más építési termékeknél is. A minisztériumhoz tartozó állami építési vállalatoknál korántsem ilyen nehéz az anyagellátás. Ha ezen körülmények eredetét vizsgáljuk, elkerülhetetlenül felszínre kerekedik az a gondolat, hogy a központi elosztó szervek premizálási rendszerében is lehet a hiba egyik forrása. Az anyagi ösztönzés, amely annyi más területen is kiváló eredményekhez vezetett, ha nem mindenre kiterjedően van alkalmazva, azt a veszélyt rejti magában, hogy egy irányba tereli az érdekeltek figyelmét. így tehát az ÉM. központi anyaggazdálkodói, akik elsősorban az ÉM. vállalatokat tekintik magukénak, az ÉM. vállalatok tervteljesítésében érdekeltek. Természetes, hogy törekvéseik központjában ezen vállalatok anyagellátását állítiák. Kérdésem: van-e mód a közeljövőben arra, hogy egyöntetűvé tegyék a premizálás mértékét, mint ahogy az ÉM. vállalatnál tervtelj esitést eredményez, ugyanez vonatkozzék a tanácsi építőipari vállalat eredményeire is. Ezen feltételezésemre az a körülmény bátorít fel, hogv az ÉM. vállalatok részére az anyagszállítási határidők 20 napban vannak megállapítva, ugyanakkor a tanácsi vállalatok részére az anyagszállítási határidő 95 nap. Kérdésem, hogy a nagyarányú megkülönböztetés nemcsak az előbbi feltételezésre ad okot, hanem rendkívül hátrányos hatással van az elmarasztalt tanácsi vállalatokra nézve. Egyszóval: milyen kilátások vannak arra, hogy az állami és tanácsi építő vállalatok anyagellátásában meglévő aránytalanságokat az EM. milyen módon kívánja megszüntetni, hogy ezáltal a tanácsi vállalatok terveinek teljesítése is biztosított lehessen. ELNÖK: Az interpellációra Dr. Trautmann Rezső építésügyi miniszter válaszol. DR. TRAUTMANN REZSŐ építésügyi miniszter: Tisztelt Országgyűlés! Szapor Kálmán képviselőtársam most elhangzott interpellációjára válaszomat a következőkben foglalhatom össze. A csütörtök délutáni felszólalás kapcsán már utaltam arra, hogy az idei ismert körülmények zavarokat idéztek elő az anyagellátásban is. Előre kell bocsátanom, hogy a tanácsi építőipari vállalatok ellátását a központi gazdálkodás alá vont építőanyagok tekintetében negyedéves ütemezésben a kormány által jóváhagyott tervszámok szabják meg. Az interpellációban szereplő Vas megyei Tanácsi Építőipari Vállalat az I— III. negyedévi cementellátási tervszámban biztosított mennyiséggel szemben az értékesítő vállalat útján 55 tonnával kapotfr többet. Az égetett mész tekintetében azonban már voltak termelési és ennek következtében ellátási nehézségek. így a tanácsi építőipar égetett mész igényét országosan csak 98 százalékban lehetett kielégíteni. A Vas megyei Tanácsi Építőipari Vállalat 89 százalékos ellátottsága ennél kedvezőtlenebb, mert a körzetében lévő tanácsi mészüzem csak 80 százalékra teljesítette termelési tervét. Meg kell jegyeznem, hogy az Építésügyi Minisztérium építőipari vállalatainak mészellátása ennél rosszabb volt. Téglagyártmányok tekintetében az ellátás kielégítően alakult. A Vas megyei Tanácsi Építőipari Vállalat például szeptember 30-án 92 napos felhasználást kielégítő záró készlettel rendelkezett. A tanácsi építőipar téglaellátására jellemző, hogy az a háromnegyed év során az 1962. év hasonló időszakához képest 9 százalékkal magasabb volt. A betonáruk közül a betoncső-féleségek kivételével, minden igényt ki lehetett elégíteni. A betoncső-féleségekből azonban csak az országos lehetőségekkel egyező kielégítési színvonalat biztosítottuk a tanácsi szervek részére is, amely azonban 56 százalékkal itt is magasabb, mint az interpellációban közölt 40 százalék. A hirtelen megnövekedett szükségletek kielégítésének termelési feltételeit egyébként a jövő évi beruházások keretében kívánjuk biztosítani. A termékforgalom vonatkozásában jelzett, az interpellációban különös élességgel kihangsúlyozott megkülönböztetés a tanácsi építőipari felhasználók és az ÉM. felügyelete alá tartozó felhasználók tekintetében többször felvetett kérdés. A jelenlegi gazdálkodási szabályok szerint ugyanis az ÉM. szervei látják el az értékesítést.
