Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.
Ülésnapok - 1963-6
383 Az Országgyűlés 6. ülése 1963. október 26-án, szombaton 384 ahol 71 községnek nincs bekötő útja, de nagy ez a szám Zala megyében, Szatmár, Somogy és Veszprém megyében is. Véleményem szerint a bekötő utak megépítése, a hátralevő 317 községnek az ország úthálózatába való bekötése 10—12 év alatt lehetséges volna. Ha figyelembe vesszük az ügy fontosságát, gazdasági helyzetünket és a társadalmi hozzájárulást e téren, véleményem szerint ezt a munkát 10—12 év alatt be kellene fejeznünk. Így elérnők, hogy a felszabadulás 30. évfordulóján minden községnek legyen már bekötő útja. Tisztelt Országgyűlés! Kedves elvtársak! Szeretném befejezésül aláhúzni, hogy a községi bekötő utak építése ma nemcsak gazdasági, egészségügyi, szociális és kulturális kérdés, hanem fontos politikai kérdés is. A községek hangulatát figyelve azt látjuk, hogy az egyes községek az országos hálózatba való bekötésüket szinte második felszabadulásnak tekintik. Ennek a hangulatnak nagyon sok helyen lehetünk tanúig és jóformán egyetlen olyan községi tanácsülés nincs, sem a lakosságnak valami egyéb összejövetele, ahol ezt a kérdést szóba ne hoznák. Kérdem tehát a közlekedés- és postaügyi miniszter elvtársat, mit kíván tenni az általam felvetett probléma megoldása, vagyis a községi bekötő utak építésének meggyorsítása ügyében. (Taps.) ELNÖK: Az interpellációra Kossá István közlekedés- és postaügyi miniszter elvtárs válaszol. KOSSA ISTVÁN közlekedés- és postaügyi miniszter: Tisztelt Országgyűlés! Teljes mértékben egyetértek az interpelláló képviselő elvtárssal. Nekünk is az a véleményünk, hogy a bekötő utak kérdése elsősorban nem gazdasági kérdés, hanem a falu szocialista építésének a kérdése. Hiába van villany és miegymás, amíg a falut be nem kötjük ,az országos úthálózatba, komoly, nagyarányú fejlődést ott elérni nem lehet. Számtalan helyen voltunk viszont tanúi annak, milyen generális változás következett be egy falu életében, amikor elkészült egy-egy ilyen bekötő út. A képviselő elvtárs azt kéri, vagy javasolja, hogy hazánk felszabadításának 30. évfordulójára, 1975-re készítsük el ezt a mintegy \1100 km-nyi utat, ami a még hátralevő, mintegy 320 község bekötéséhez szükséges. Mi ezt az időpontot túlságosan távolinak tartjuk. Meggyőződésünk, hogy ezt a programot sokkal hamarabb végrehajtjuk. (Nagy taps.) Az útfejlesztésre ugyanis pár évvel ezelőtt céltudatos programot dolgoztunk ki, amelynek első pontja úgy szólt, hogy az ország megyei székhelyeit kell először portalanított, jó úttal bekötni az országos hálózatba, s amint tudják, Salgótarjánt, Kaposvárt, és a többi megyei székhelyet bekötöttük. A program második pontja az volt, hogy a járási székhelyeket kell bekötni, Ennek a programnak most már a végén tartunk. Harmadik programunk pedig az, hogy az ország összes községeit be kell kötni az országos úthálózatba. Ez napirenden van. Meg vagyok győződve arról, hogy jóval hamarabb megvalósítjuk az 1100 kilométernyi út építését, annál is inkább, mert mint már tegnap mondtam, éppen ezek azok a községek, amelyek nincsenek bekötve az országos közlekedési hálózatba az útviszonyok miatt. Ahhoz, hogy ezeket legalább autóbusszal be tudjuk kötni a közlekedési hálózatba, meg kell építeni a megfelelő utat. Ügy gondolom, hogy képviselőtársamat és választóit, valamint az Országgyűlést is kielégíti válaszom. Terveinkben ez benne szerepel. Igaz, hogy most még vitánk van illetékes szervekkel atekintetben, hogy 64 kilométert vagy 100 kilométert építünk-e meg, de ez olyan vita, amelyet a tervek rögzítésénél valószínűleg a magunk javára tudunk eldönteni. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Taps.) ELNÖK: Megkérdezem Ognyenovics Milán képviselőtársunkat, hogy a választ tudomásul veszi-e? OGNYENOVICS MILÁN: Kissé aggódom a válasz miatt. A jelenlegi ütemterv szerint úgy tűnik, hogy 1982-ben fejeződik be az út építése. Már kaptunk értesítést az Országos Tervhivataltól és a pénzügyminiszter elvtárstól, hogy a következő évben a már jóváhagyott 65 millió forintnyi bekötőút építéséből már nem lesz semmi. Ezért nagyon örülök annak, amit most a miniszter elvtárs mondott, és tudomásul veszem, hogy ez a munka 1975-re befejeződik. (Derültség.) ELNÖK: Kérdezem az Országgyűlést, hogy a választ tudomásul veszi-e? (Igen.) Köszönöm. Megállapítom, hogy interpelláló képviselőtársunk, valamint az Országgyűlés a választ tudomásul vette. Következik Krizsanyik Jánosné képviselőtársunk interpellációja a talajerózió elleni védelemről a földművelésügyi miniszterhez. KRIZSANYIK JÁNOSNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársak! A mezőgazdaság szocialista átalakulása megteremtette a lehetőségét annak, hogy országos viszonylatban, de megyénkben is a korszerű nagyüzemi feltételeknek megfelelő gazdasági rendszer alakuljon ki. A szocialista nagyüzemek létrejötte megteremtette a talajvédelmi gazdálkodás lehetőségeit. Megyénk mezőgazdasági termelésbe vont területe 286 988 kh. Ebből 255 000 kh. az erózió által érintett terület. Ez a megye összterületének 94,4 százaléka, a mezőgazdaságilag művelt területnek pedig 90,8 százaléka. Az eróziós talajpusztulás következtében a terméseredmények állandóan és rohamosan csökkennek. Felmérések alapján megyénkben a terméskiesés 870 000 mázsa búza, vagy annak megfelelő egyéb termék, ami körülbelül évi 200 millió forint veszteséget jelent, nem számítva az óriási talajpusztulás értékét. Az erózió pusztítása következményeként a megyei termésátlagok az erózió által erősen érintett járásokban az országos átlag alatt maradtak. Az 1962. évi termésátlag például búzából országosan 13,3 mázsa, míg megyénkben a rétsági járásban csak 7$ mázsa. Az országos kukorica-termésátlag ugyanebben az évben 11,3 má- . zsa kh-ként, a rétsági járásban pedig csak 6
