Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-5

295 Az Országgyűlés 5. ülése 1963. október 25-én, pénteken . 296 Mindezek a hosszú távú közúti fuvarozások képkocsinként 2—3 napos kapacitáskiesést jelentettek. Szállítókapacitás-csökkenést eredményeznek a késedelmesen végrehajtott ki- és berakások is. A vasút feszített szállítási tervét csak úgy tudná teljesíteni, ha munkanapokon legalább 16 800 és munkaszüneti napokon minimálisan 14 000 kocsi megrakása, illetve kirakása volna biztosítható. Ilyen mennyiségű kocsit azonban a vasút naponta, főképpen kirakási nehézségek miatt nem tud kiállítani. Meg kell mondanom, hogy a kormány felhívására igen jelentős javulás volt e téren az utolsó hetekben, szombaton, sőt vasárnap is. Minisztériumok, vállalatok, a termelőszövetkezetek, az állami gazdaságok nagy többsége jól szervezi meg ma már a be- és kirakást. Egyes szállíttatok azonban, főleg a kis mennyiségű árut fuvaroztatók, akik egy-két-három vagonnyi árut szállíttatnak, a kirakodásról nem gondoskodnak, főként szombaton és vasárnap nem. Pedig ez országosan sok száz, illetve több ezer kocsit jelent. Szeptember hónapban csak Budapesten mintegy 20 vállalat igen nagy mennyiségű kirakásnak nem tett eleget, nem vették át az árut időben, ennek következtében a vasúti raktárak megteltek, a vasúti kocsik meg kirakatlanul ácsorogtak. Ezen a téren a legsúlyosabb a helyzet Budapesten és Miskolc térségében. Követeli pél* dául a miskolci vasútigazgatónk — a saját igazgatónk — az üres vagont a MÁV központjától, de ugyanakkor több száz kocsi kirakatlanul állt napokig a miskolci igazgatóság területén. Igazgatónknak ebben kellett volna intézkednie. Meg kell mondanom, hogy elég gyakran az is késlelteti a be- és kirakást, hogy a MÁV nem állítja ki a ki- vagy berakásra váró kocsikat, szerelvényeket időben. A szállítási kapacitáshiány elemzésével kapcsolatban végül utalni kívánok a közlekedési berendezések helyzetére. Közismert, hogy a fasiszta Horthy-rendszertől elmaradott közlekedési berendezéseket örököltünk. Jellemző erre egyetlen szám: a fasiszta Horthy-rendszer 25 éve alatt a MÁV összesen 501 új vasúti kocsit kapott. Most évente 2000—3000 új vasúti kocsit szerzünk be. A háborús igénybevétel és a nagymérvű rombolás tovább súlyosbította a helyzetet. A kormányzat óriási erőfeszítéseket tett a felszabadulás után a közlekedés korszerűsítésére, elsősorban a vasúti és a közúti közlekedés területén. Újjáépítettük felrobbantott vasutainkat, hidainkat. Több ezer korszerű vasúti és közúti jármű került beszerzésre. A vasút mozdonyellátása is egyre javul. A hazai gyártású diesel- és villanymozdonyainkon kívül nagy teljesítményű diesel- és villanymozdonyokat szereztünk be külföldről is. Ennek ellenére az idei összetorlódott szállítási feladatokat a rendelkezésre álló berendezésekkel csak nagy nehézségek közepette, és dolgozóink igen nagy erőfeszítésével tudjuk megoldani. Az elmondottak alapján is hangsúlyozni kell, hogy az 1963. évi áruszállítási feladatokat a közlekedés csak a legnagyobb erőfeszítéssel, berendezéseinek teljes kihasználásával is csak részben tudja teljesíteni, a szállítások lebonyolításának egy része tehát áthúzódik a jövő év elejére. A szállítási folyamat jobb szervezésére, a szállíttatok és a közlekedési apparátus koordináltabb együttműködésére, a közlekedési berendezések ésszerűbb kihasználására irányuló intézkedésektől — amelyeket a következőkben még ismertetni kívánok — komoly - eredményeket várhatunk. A közlekedés jelenlegi legfontosabb feladata — ahogy már mondottam —, hogy az adott berendezésekkel, a szállítások átgondolt megszervezésével biztosítsa a népgazdaság szempontjából legszükségesebb áruk elfuvarozását és megszervezze a jövő év elejére áthúzódó utószállításokat. A minisztériumoknak az elmaradt szállítások pótlására vonatkozó igényeiket már be kellett jelenteniük, hogy tervszerű intézkedéseket tehessünk a lemaradás behozására. Az e feladatok megoldását célzó intézkedések közül először a Központi Szállítási Tanács keretében létrehozott tárcaközi operatív bizottságot említem meg, amelynek feladata, hogy felső koordináló szervként a termelés és a mezőgazdaság szállítását minden más igényt megelőzve biztosítsa. Az operatív bizottság működése — az eddigi tapasztalatok alapján — eredményes volt és biztosra vehető, hogy az év hátralevő hónapjaiban is hasonló hatékonysággal oldja meg feladatait. Az országos koordinációt ellátó tárcaközi bizottság mellett megszerveztük a szállítások területi koordinálását is a megyei szállítási bizottságok létrehozásával. Ezek munkája is hozzájárult ahhoz, hogy a közlekedés le tudja bonyolítani a legsürgősebb szállításokat. A szerzett tapasztalatok alapján szükségesnek tartom e bizottságokat megerősíteni és közreműködésüket az országos feladatok végrehajtása során is igénybe venni. Már említettem, hogy jelenleg a legnagyobb nehézségek a szállítóeszközök — vasúti kocsik és gépkocsik — ki- és berakásánál jelentkeznek. A KISZ, felismerve a probléma fontosságát, sietett segítségünkre. A KISZ által szervezett rakodó brigádok munkájáról, amelyekről egyébként az újságok is írtak már — csak a legnagyobb elismerés hangján szólhatok. Nagy jelentőségű a fuvaroztatóknál, a tárcáknál működő szállítási apparátus munkája is. Fontos, hogy az eddiginél jobban koordinálják és ellenőrizzék a fuvarozási igényeket, a tárcák részéről felmerülő saját igényeiket, mert a közlekedés a szállítási kötelezettség elve alapján köteles minden felkínált árut elszállítani, még akkor is, ha az népgazdasági szinten nem feltétlenül szükséges. Éppen ezért szükségesnek tartom viszont a tárcák szállítási apparátusának megfelelő megerősítését, hogy képesek legyenek saját területükön rendet teremteni. Egyébként a Közlekedésügyi Minisztérium is intézkedéseket tervez kidolgozni a fölösleges szállítások elkerülésére. A tárcáktól további segítséget is várunk. Szükséges, hogy azok a tárcák, amelyek önálló szállítóeszközökkel rendelkeznek, még jobban, arányosan vállaljanak részt a szállításokból. Az ipari és kereskedelmi tárcáktól azt várjuk, hogy kellő időben biztosítsák részünkre a javításokhoz, fenntartáshoz szükséges tartalékanyagokat és alkatrészeket, a belföldi gyártású és import