Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-4

283 Az Országgyűlés 4. ülése 1963. október 24-én, csütörtökön 284 gálás a vendéglőkben és a felszolgálókat nem helyiekből veszik fel, hanem idegenből hozzák. Szóvá kell tennünk a belkereskedelemnek azt a helytelen gyakorlatát is, hogy a kiszolgáló üzemek idényét augusztus végével már lezárja és csak június 1-én kezdi, nem veszik figyelembe, hogy az elő- és utószezonban még igen sokan üdülhetnének. E helyről is kérném a Belkereskedelmi Minisztériumot, adja ki rendeletileg, hogy a Balaton-parti kiszolgáló és vendéglátóipari hálózat addig legyen nyitva, amíg az üdülési idény tart és a szolgáltatást igénylik. A harmadik kérdés, amelyet szóvá kell tennünk, és ami nagyon hiányzik a Balaton mellett, a kulturális igények kielégítése. Aki üdülni megy a Balaton mellé, akár belföldi, akár külföldi, annak kulturális igénye is van, szórakozni ' kíván. Különösen, ha esős, rossz idő következik be az üdülési idény alatt, fokozottabban gondoskodni kell az üdülők elfoglaltságáról, kulturális igényük kielégítéséről. Ezért bír nagy jelentőséggel olyan település előtérbe helyezése, mint Keszthely, Hévíz, ahol számtalan kulturális lehetőség is áll az üdülők rendelkezésére, vagy a Balaton-part második vonulatának továbbfejlesztése is számba jöhet, ami Sümeg— Tapolca—Nagyvázsony—Veszprém vonalán húzható meg. Ezekre nagyobb gondot kell fordítanunk, mert a kulturális üdültetésnek minden szükséges velejárójaVégül apró kérdés, és elnézést kérek, hogy szóvá teszem : olyan művészeti alkotásokat vigyünk a Balaton-partra, amelyek valóban odavalók. Elrettentő példaként álljon előttünk a Balatonalmádiban és Keszthelyen levő női szobor, vagy még inkább a tihanyi szálló mellett levő férfiakt, amely mindennek mondható, csak szépnek nem. Űgy gondolom, hogy a művészeti alkotásokat felülvizsgáló bizottságnak sokkal körültekintőbben kellene munkáját végeznie, mert ilyen alkotások elhelyezésével nem szolgálunk jó ügyet, ezt határozottan mondhatom. Tisztelt Országgyűlés! Ezek azok a kérdések, amelyeket a Balaton vonatkozásában itt ma szóvá akartam tenni. Gazdasági és politikai jelentőségük egyaránt nagy és hozzájárulnak ahhoz, hogy kormányprogramunkat valóra tudjuk váltani. (Taps.) ELNÖK: Barta András képviselőtársunkat illeti a szó. BARTA ANDRÁS: Kedves elvtársak! Igen kényelmetlen dolog ilyen hosszú tanácskozási nap utolsó felszólalójának lenni, mert ha nem mondom el, amit mondani akartam, Örülnek az elvtársak és haragusznak a választók. Ha pedig elmondom, amit mondani akartam, akkor haragusznak az elvtársak és örülnek a választók. (Derültség.) Engedjék meg, hogy rövidre fogjam hozzászólásomat és a termelőszövetkezetek kérdéséről szóljak néhány szót. Heves megye termelőszövetkezetei az elmúlt időben igen komoly lépéseket tettek a fejlődés útján, és igen nagy erőfeszítéseket is tettek, hogy az országnak minél jobb árut adjanak, minél több zöldséget és gyümölcsöt tegyenek az ország asztalára. A termelőszövetkezeteket most már lassan-lassan megszeretik dolgozó parasztjaink és ezt az is bizonyítja, hogy az elmúlt két évben odáig tudtunk fejlődni, hogy a megyében nem volt mérleghiányos termelőszövetkezetünk. Ez .persze nem jelenti azt, hogy most már minden termelőszövetkezet szilárdan a fejlődés útján van, hiszen még az egy tagra eső 10 700 forint a közösből származó jövedelem is nagyon nagy szóródást mutat megyénkben. Az 5000 forint egy tagra eső jövedelemtől kezdve 22—23 000 forintig mindenféle jövedelem megtalálható. Vannak tehát még gondjaink, problémáink. Az egy munkaegységre eső érték sem volt rossz az elmúlt esztendőben: 36,70 forintot tett ki. Az emberekkel való foglalkozás, az emberek megértése és szeretete tovább fogja serkenteni ezt a jó munkát és egészen bizonyos vagyok benne, hogy a következő evekben még többet és jobbat tud produkálni a megye, még többet tud adni a népgazdaság asztalára. Bejelenthetem elvtársak, hogy megyénk a kormány és a párt határozata értlemében szorgalmazta a vetést épp úgy, mint a többi megye és járás, és a mai nap folyamán be is fejezte a tervezett 5 százalékos túlteljesítéssel együtt. Ha a kenyérgabonánál tartunk, akkor engedjenek meg egy-két szót ~a kenyérgabona helyzetről. Az előttem felszólalt Fekszi elvtárs azt mondta, hogy a kenyérgabona problémát lényegében megoldottuk a határidő kérdéssel. U^ána javított rajta valamit és magyarázatképpen hozzátette, hogy nem egészen minden oldódott meg ezzel. Ez talán így kiegészítve már jobban hangzik. De semmi esetre sem lehet véleményünk szerint, a termelőszövetkezeti vezetők véleménye szerint egyetérteni azzal, a megállapítással, hogy ez a szorgalmas és nagyon jó előrehaladást mutató munka, amely lehetővé tette az őszi betakarítás és a vetés időben történő elvégzését, csak a határidőnek és nem az objektív körülmények megkönnyebbedésének a következménye. Az elmúlt években is hoztunk különböző határozatokat és ezeket a határozatokat nem lehetett végrehajtani, mert összetört minden gépünk, minden munkagépünk, az adott területeken a hatalmas szárazság miatt, megkeményedett és rögös talajt egyszerűen nem bírták el gépeink és jóformán mind összetörtek. Későn keltek ki búzáink november végén és legtöbb búzánk tavasszal a hó alatt kelt ki. Ez iparkodása, úgyhogy sikerült a határidőket betartani. Egészen bizonyos, hogy ez jó hatással lesz a következő évi termésre. De olyan szerencsés helyzetben voltam, hogy eljutottam két persze meg is viselte gabonaféléinket. Most sokkal kedvezőbb viszonyok alakultak ki. A nyár végi esők jó hatással voltak a gabonatermesztésre és most a vetés annak a helyes útmutató programnak a következtében, amelyet a partes a kormányhatározat adott, nagyobb összhangban, jobban haladt előre és ezt segítette a termelőszövetkezetek, az állami gazdaságok gabonatermesztési ankétra is. Az egyik Székesfehérvárott volt 1960-ban, a másik az idén Szegeden. Az egyik búzatermesztési ankéton olyan felfogás alakult ki, hogy itt vagyunk a világ