Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-4

285 Az Országgyűlés 4. ülése 1963. október 24-én, csütörtökön 286 közepén, feltalálták más országban az intenzív búzákat, azokat behozzuk ide, elvetjük és meg van oldva a gabonaprobléma. Körülbelül ez volt az 1960-as optimizmus. Most elmentünk Szegedre a gabonatermesztési ankétra, ahol •egészen más alakult ki. Mindenki sírt, hogy csak nem lett megoldva a gabonaprobléma, mindenki elmondotta erről a saját véleményét. Szerintünk, paraszt emberek véleménye szerint nyugtalanságra nem nagyon van ok. Nem első eset a mi életünkben, hogy a gabonánál különböző időjárási tényezők hatással vannak a termés mennyiségére és a szorulás, ami ebben az évben bekövetkezett, az legalább két és fél, három mázsát vett el katasztrális holdanként. Mindjárt érdekesebb lenne a mi adatunk, ha a június végi erős naptűzéses, 30—32 fokos meleg nem jött volna, akkor most kevesebb gondunk lenne a kenyérgabona tekintetében. Azt, hogy ilyen kevés lett, alátámasztja az is, amit Fock elvtárs mondott a beszámolójában, hogy tudniillik voltak hanyag munkák is a termelőszövetkezetekben, nem azért, mert a termelőszövetkezeti vezetők vagy agronómusok nem jól tanulták meg a" gabonavetés technikáját, vagy nem tudják a technológiáját, hanem azért, mert egyszerűen nem úgy csinálják, ahogy tudják vagy tanulták. Tavaly is sok esetben előfordult olyan dolog, hogy a föld tetejére szórták a gabonát, ilyennel elég sokszor találkoztunk, az idén azonban már nem fordult ilyen elő. És ha a viszonyokhoz megfelelően teremtették volna meg a feltételeket a kenyérgabona részére, egész biztosan eredményesebb lett volna az ez évi gabonatermesztésünk is. Itt kell szólni egy-két szót a fajtakérdésről is. A fajták megválasztásánál feltétlenül azt ajánlhatjuk a gazdaságoknak, hogy ne úgy döntsenek: én ilyen fajtát akarok termelni, hanem a terület adottságától függően határozzanak. Az a legjobb megoldás, ha táblánként válasszák meg most termelőszövetkezeteink a fajtákat. Ugyanis nincsenek kellő talajerőben és kellő művelés alá fogva azonos területek a községekben, s ha a fajtákkal nem jól operálunk, akkor problémáink lehetnek. Ha ugyanis a szikre, visszük a szovjet Bezosztája búzát, vagy elfelejtünk egy-egy búzának megfelelő viszonyokat teremteni, máris probléma adódik. Termelőszövetkezeteink iparkodnak is a lehetőséget kihasználni és most már kezdenek is táblánként lemenni a fajták kiválasztásánál. Azonban egy-egy fajtának a beszerzése is már kezd gondot okozni. A Bezosztája búzák nagyon jól megálltak a helyüket Magyarországon, nálunk is, a mi viszonyaink között is. Viszont vannak szikes területrészek, amelyek még nem, kerültek javításra, és oda a Fleischmann sokkal jobb. Az F—48l-es jobban megállja a helyét. Olyan gondunk van, hogy a 481-est nehezebb beszerezni, mint a Bezosztája I-et. Ez is problémát okoz és ezeknek a búzáknak a fajta-fenntartását továbbra is programként kell kezelni, mert a területi viszonyok mellett a táblára levitt fajta megválasztása nagyban hozzájárulhat gabonatermesztésünk holdankénti termésátlagának fokozásához. Vannak nekünk jó búzáink, például a Kompolti 169-es, amely a mi területünkön igen jól megy. A fértődi búzák is nagyon jók, amelyeket nekünk semmiképpen sem szabad figyelmen kívül hagynunk. Ha ezeket a szempontokat figyelembe vesszük, nagyobb léptekkel tudunk majd előrehaladni a gabonatermesztés terén. Röviden a termelőszövetkezeti beruházásokról. Nekünk is problémáink vannak a beruházásokkal, a vállalati építkezések területén. Megyénkben általában a termelőszövetkezeti tagok által végzett építkezések vagy befejeződtek, vagy befejezés előtt állnak. A vállalat által létesített épületek pedig mind falegyenbe vannak hozva, attól kezdve azonban egy hónap óta semmi nem történik. Állítólag most azon töprengenek, milyen tető menjen rá. Olyan-e, amilyen a típusterv szerint elő van írva, vagy másfajta. Ez a vitatkozás hibát is szülhet, ha ugyanis termelőszövetkezeteink nem tudják elhelyezni tenyészállataikat, akkor probléma lesz jövőre a hús, a tej és a tojás tekintetében, mert nem megyünk olyan gyorsan előre ezeknek az épületeknek a kihasználásában, mint kellene. Kérnénk, hogy ezt nézzék meg jobban az elvtársak és lehetőség szerint gyorsan fejezzék be ezeket az épületeket. Megyénkben ugyanis egy sincs befejezve, s ez nagy kárt okozhat a következő esztendőkben. A fiatalok és az öregek helyzetéről néhány szót. A Fekszi elvtárs által említett visszaáramlás az iparból nem nagyon tapasztalható, pedig elég jó termelőszövetkezeteink vannak. Sőt inkább még most is tőlünk vándorolnak az iparba. Hogy mégsem fogynak termelőszövetkezeti dolgozóink, az annak köszönhető, hogy a tsz-tagok ipari munkások feleségei vették kezükbe a szerszámot, ők végzik el a feladatok nagyobbik részét. Értem ezalatt a növényápolási, a betakarítási munkák nagy részét. ^Örülünk, ha annyi férfi munkaerőnk összejön, amennyit gépre, állattenyésztésre vagy fogatra ültethetünk a tsz-ekben. Nem tudom, másutt hogyan áll ez a dolog, de a helyzetnek több oka is lehet. Lehet, hogy a tsz-ben a munkaviszonyok nem megfelelők. Az* is lehet, hogy egyes közös gazdaságokban az emberek nem találják meg számításukat, de az is előfordulhat, hogy termelőszövetkezeteink együttesen és összesen talán nem eléggé vívták ki még a társadalom megfelelő megbecsülését. Őszintén meg kell mondani, hogy a hanyag munka miatt itt-ott kellemetlenségek is előfordultak, s ez okot adott arra, hogy inkább elidegenedtek az emberek a tsz-től. Ezen nem is lehet csodálkozni. Ha az iskolában l-esre felel a gyerek és hazamegy a falujába, akkor azzal buzdítják: tanulj, mert a termelőszövetkezetben kötsz ki. (Derültség.) Ez probléma. Ez vonatkozhat más viszonyokra is, mert a tsz-ben sokan nem azt látják, amit mi látunk, akik már 14—15 éve ezzel foglalkozunk. Magam is 14 éve vagyok tsz-elnök. Mi látjuk, hogy a parasztság felemelkedésének egyetlen útja a termelőszövetkezet. Ahhoz azonban, hogy ezt a parasztok is elhiggyék és vallják is, időre és igen nagy türelemre . van szükség. Csak úgy fogják majd megérteni, miért szükséges a termelőszövetkezet, hová akarunk haladni, mit akarunk a nagyüzemi gazdaságokkal, ha segítünk nekik az át14*