Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-4

251 Az Országgyűlés 4. ülése 1963. október 24-én, csütörtökön 252 azok, akik még mindig a múlt örökségeként egészségtelen, szűk otthonokban kénytelenek meghúzódni, milyen sok áldatlan helyzetet tudunk megjavítani^ rendezni, új lakások létesítésével; hány fiatal házasnak tehetjük boldoggá, zavartalanná az életét, amelynek örömét most egyedül a megfelelő lakás hiánya nem engedi beteljesedni. Mindebből is világos, hogy az egész társadalom ügyévé kell válnia annak, hogy a pártunk által javasolt lakásszámot elérjük, különösen nagy megértést és helytállást várunk az építőipar valamennyi dolgozójától, az Építésügyi Minisztérium dolgozóitól éppúgy, mint az építőmunkásoktól, vagy a kivitelező vállalatok és a többi kapcsolódó iparágak minden tagjától. Tisztelt Országgyűlés! Tisztában vagyok azzal, hogy kormányunk a meglevő gazdasági lehetőségeken belül igyekszik eleget tenni a dolgozók igényeinek, így lakásigényeinek is. Szem előtt is tartjuk azt a régi közmondást, hogy addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér, de szeretnénk már a takaró széléről a takaró közepére kerülni. Ezért engedjék meg, hogy Csongrád megye, Szeged város lakáshelyzetével, lakásépítkezésével kapcsolatosan néhány kérdésre felhívjam a figyelmet. Szeged város lakáshelyzetéről már felszólaltam 1961-ben az Országgyűlésen. Azóta épült is igen sok lakás, de közel sem annyi, amennyi megközelítené a reális szükségletet. Tudom, hogy képviselőtársaim közül bárki felállhatna hasonló problémával, mégis azért beszélek erről a kérdésről, mert Szeged a megyei jogú városok között e tekintetben az utolsó helyen áll. Hasonlóképpen indokoltnak találom a kérdés felvetését Csongrád megye vonatkozásában is. Igaz, hogy az utóbbi években igen nagyot fejlődött a város ipara és kereskedelme. Ez magával hozta a foglalkoztatottak számának emelkedését is, sőt megnövekedett a város lakosságának száma is. Csak köszönettel tartozunk pártunknak és kormányunknak azért, hogy a várossal szemben az 1956 előtt folytatott megkülönböztető politikát megszüntette és következetes fejlődést biztosít egyebek között a lakásellátottságban is. Sajnos azonban a korábbra visszanyúló gondok gátolják a gyors megoldást. A lakásgondok jó része még a Horthy-korszak várospolitikájára nyúlik vissza. Az 1879-es árvíz után újjáépült város sok lakóháza csak ideiglenes jelleggel készült, s ennek folytán ma a lakásavulás nagyobb mérvű az országos átlagnál. Az első világháború után a telekspekuláció olyan helyeken hozott létre munkástelepüléseket, ahol a vályogból, sárból, vagy vegyes falazatból készült lakások még mindig ki vannak téve a nagyobb arányú belvizeknek. Ilyen években 30—40 lakás lesz lakhatatlanná ezeken a területeken. Szegeden a helyzet 1954-ig nem hogy javult volna, hanem a belvizes esztendők még jobban tönkretették az épületek állagát. A lakások száma 1929-től 1954-ig csak 201-gyel szaporodott. 1954től 1958-ig állami és magánerőből 750 lakás épült a város területén. Az állami erőből épülő lakások száma 1956-tól kezdett emelkedni és 1960-ig a 2048 új lakásból 1261 épült állami erőből. A második ötéves tervben 2070 lakás építésére van lehetőség állami erőforrásból. Ehhez jönnek még az emeletráépítésekkel nyert lakások. Tisztelt Országgyűlés! A lakásépítkezések ütemét illetően legyen szabad néhány összehasonlító adatot felsorolnom. A legutóbbi két népszámlálás között eltelt időszakban az ország lakásállománya 12 százalékkal növekedett. A megyei jogú városok lakásnövekedésének mértéke 16,8 százalék. Miskolcon 33, Pécsett 24, Debrecenben 20 százalék a lakásállomány növekedése, ezzel szemben Szegeden csak 9,1 százalék. Nem szeretném, ha más városokból jött tisztelt képviselőtársaim félreértenék szavaimat, de úgy érzem: az elmondottak alapján teljesen indokolt, hogy Szeged lakáshelyzetének nagyobb mérvű és ütemű javítását kérjük. Előzetes tájékozódásaim sajnos nem jártak azzal a reménnyel, hogy az ütem a kívánt mertékben gyorsabbodna. Az Építésügyi Minisztérium műszaki fejlesztési főosztálya által panelüzem létesítésével kapcsolatban leküldött beruházási cél szerint 1966-ban csak 380 lakás építése fejeződik be Szegeden állami erőből, szemben az 1965-ös 540 lakással. A harmadik ötéves terv előzetes és nem véglegesített számai szerint 1970-ig több ezer lakást kell ïelépiteni, ami azonban nem valósítható meg abban az esetben, ha az építőiparnál és az építőanyagiparnál nem kellően biztosítjuk a feltételeket. Különösen akkor, ha a lakásépítkezésben egyik évről a másikra ilyen arányú visszaesés jelentkezik. A több ezer lakás felépítéséhez a legrövidebb időn belül szükséges Szegeden a panelüzem létrehozása azzal, hogy 1966-ban megkezdhesse működését és legalább ezer lakás fejeződjék be ebben az évben. A beruházások előkészítésével kapcsolatos idő megkívánja, hogy a beruházási program már 1964 első negyedévében elkészüljön és 1964 végére a kiviteli tervek rendelkezésre álljanak. A lakásépítkezésekkel kapcsolatos másik probléma Szegeden az állami és szövetkezeti lakások arányánál mutatkozik. A második ötéves terv a Szegeden felépítésre kerülő 2070 lakásból 70 százalékot szövetkezeti lakásként ír elő. Meg kell jegyeznem, hogy a szövetkezeti lakásépítési konstrukció jól bevált és helyes elgondoláson alapszik, mivel így a lakosság is hozzájárul a lakásépítkezések ütemének meggyorsításához. Valóban sokan jelentkeznek ebbe az akcióba, az arány azonban mégsem eléggé kedvező és igazságos. Ezért terjesztem elő azt a javaslatomat, hogy a szövetkezeti lakások meghagyásával emeljük fel az állami erőből épülő lakások számát, vagy ha ez nem lehetséges, akkor az állami és a szövetkezeti lakások számát Szegeden legalább fele-fele arányban kérem megállapítani. Csongrád megye lakásellátási helyzetére vonatkozólag is kívánatosnak tartom néhány adat ismertetését. Országosan — Budapest nélküli átlag — a lakóházak számának növekedése 1949. és 1959. között 18,4 százalékot tesz ki. Megyénkben viszont csak 8,7 százalékot. Megyénk négy városában csak 10,4 százalékot tesz ki a kőből és téglából épült lakóépületek aránya az összes lakóépületekhez viszonyítva. Az ország összes városát tekintve — Budapestet kivéve — viszont