Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-4

247 Az Országgyűlés 4. ülése 1963, október 24-én, csütörtökön 248 tisztelt Országgyűlés, hogy megyém helyzetét röviden vázoljam e tekintetben. Az általános iskolát végzők száma az ötéves terv végéig megyénkben is nőni fog. Amíg a nyolcadik osztály után a termelésben elhelyezkedők száma csak lassú mértékben emelkedik, addig a továbbtanulók száma rohamosan nő. A magasabb tanulmányi színvonal elérése nálunk is sürgeti az általános iskolákban a szakrendszerű oktatás kiszélesítését és az ehhez szükséges személyi és tárgyi feltételek biztosítását. Mi is sokat tettünk, de mégsem eleget a szakrendszerű oktatás általánossá tétele érdekében. Felsőtagozatos tanulóink 70,4 százaléka részesült az elmúlt évben szakrendszerű oktatásban. Lemaradásunk az országos átlagtól 16 százalék. Még kedvezőtlenebb a kép, ha azt vesszük tekintetbe, hogy a leadott szakóráknak'mindöszsze 37,7 százalékát tanította az adott szakra képesített szaktanár. Ez országos viszonylatban a legnagyobb szaktanárhiányt jelenti. Egyes járásokban még ennél is nagyobb mérvű a hiány. A megyében mintegy 250 képesítés nélküli nevelő működik, akiknek idejük és energiájuk jó részét önképzésre kell fordítaniuk. Helyüket zömmel megállják, mert hivatásszeretetből válfalták e nehéz feladatot. Legégetőbb problémáink egyike a tanteremhiány. Az elmúlt tanévben 235 hiány mellett mintegy 150 volt szükségtantermeink száma. Tornaterem pedig a városi iskolákat kivéve — bár még ott sem megoldott — elvétve sem akad általános iskoláinkban. Zalaszentgrót járási székhely. 794 gyerek szorong iskolánk 12 tantermében, váltott oktatás mellett. Ezekben a tantermekben kapott otthont a továbbképző iskola, a dolgozók esti iskolája, a kihelyezett mezőgazdasági technikum egy osztálya és az iparitanuló-iskola négy osztálya, amely heti nyolc félnapra veszi igénybe az iskolát. Szakkörre és' úttörő-foglalkozásokra már nincs hely az épületben. A 31 tagú nevelőtestület számára még ülőhely sem jut a 18 négyzetméter alapterületű nevelői szobában. A nehéz helyzetet az teszi elviselhetővé, hogy az új, 12 tantermes iskola tervezési munkálatai megindultak, és felépítésében reménykedünk. A tanteremkérdést vizsgálva érdekes helyzetbe került választókerületemben Zalabér község. Az általános iskola bevezetése idején az iskola és a község vezetői mindent megtettek, hogy három tantermük számát szükségtantermek felkutatásával az oktatás szükségleteinek megfelelő mértékben biztosítsák. Ez a község, amely annakidején önerejéből az általános iskola legszükségesebb tárgyi feltételeit a szükségtantermek biztosításával igyekezett megoldani, a későbbi időben hátrányos helyzetbe került azokkal a községekkel szemben, amelyek csupán az államtól várták problémáik megoldását. Zalabér község iskolái szétszórtságuk és tantermeik mérete miatt korszerűtlenné váltak, és az új idők követelményeinek már nem felelnek meg, s mint körzeti központ, a körzetesítés további fejlesztését gátolják. Megérdemelné ez a község, hogy iskolaproblémáinak megoldásához államunk rövid időn belül segítséget nyújtson. Nem hallgathatom el azt sem, hogy mind az általános, mind a középiskolák vonatkozásában nagy a pedagógus-lakás hiány. A lakáshiányt növeli az a tény is, hogy több nyugdíjba készülő pedagógus nem tud beköltözni városban épült lakásába, mivel abban lakó van. így kénytelen továbbra is a szolgálati lakásban maradni, ami viszont nehezíti helyének betöltését. A körzetesítés első szakasza befejeződött. Megyénkben ez évben 11 iskolából 294 tanulót sikerült körzeti központba irányítani. A további körzetesítésnek azonban még számos objektív akadályát kell leküzdenünk. Megyénk főként kis településekből áll. Nagyobb iskola kevés van. A körzeti központokként és fő falukként számításba vett_ községekben nincs elegendő tanterem. A körzetesítés megvalósításához, mint már előbb említettem, új iskolák, illetőleg új tantermek kellenek. Iskolabuszokra is szükség lesz, mert a részben osztott iskolák 50—60 létszámú tanulóit a menetrendszerű járatok a megfelelő időben szállítani és felvenni nem tudják. Néhány községből közlekedési lehetőségek és utak hiányában a tanulókat csak diákotthoni elhelyezéssel tudnánk bevonni a szakrendszerű oktatásba, és őket a továbbtanulás szempontjából az osztott iskolák tanulóival versenyképessé tenni. A megyében Nagykapornakon és Zalaszentbalázson volna egy kisebb diákotthon létesítésére alkalmas középület, de lakóinak elhelyezése akadályozza a kis diákotthon megvalósítását. E probléma megoldásával megyénk szakigazgatási szervei máris foglalkoznak. Megvalósulását türelmetlenül varjuk. Bővült a falusi tanulók továbbtanulási lehetősége. Míg megyénkben az elmúlt évben a nyolcadik osztályt végzetteknek körülbelül 44 százaléka tanulhatott tovább, addig a folyó tanévben az általános iskolát végzőknek már 52 százaléka nyert beiskolázást középiskoláinkba, örvendetes pozitívum, hogy ez évtől kezdve megyénk minden járási székhelyén működik gimnázium. A legtöbb középiskolában emelkedett a középiskolások száma. Nem áll azonban összhangban a szakemberképzés igényeivel, hogy a nagykanizsai mezőgazdasági technikum nappali tagozata párhuzamosításához nem járult hozzá a Földművelésügyi Minisztérium. A mezőgazdaság is igényli ezt a fejlődést, benépesítése sem okozna gondot, mert jelentkező lenne bőven. Továbbfejlődött szakközépiskolai hálózatunk, a középfokú szakemberképzés jövő bázisa. 1963 szeptemberétől a szakközépiskolai osztályok száma a tavalyi 8-ról 13-ra emelkedett. Ebből 5 első osztály. Egyre kedveltebb lesz ez az iskolatípus a szülők és a tanulók körében. Benépesítési gondot csupán a zalaszentgróti mezőgazdasági szakközépiskola jelentett, pedig jelentkező más megyéből is volt, de a vidéki tanulók elhelyezésére diákotthon nem áll rendelkezésre E szakközépiskolának Zalaszentgróton megvan a bázisa, és a perspektívája is, mivel Zalaszentgrót országos hírű gyümölcs- és szőlőtermesztési központ. Szakközépiskolai rendszerünk továbbfejlesztésére is gondol megyénk. Többek között meg lenne minden jó feltétele egy növényvédő-gépész