Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.
Ülésnapok - 1963-4
243 Az Országgyűlés 4. ülése 1963. október 24-én, csütörtökön 244 a bizonyos húszéves tervtanulmányt készítettük, aggodalommal és szomorúan konstatáltuk, hogy mindezek ellenére még 1970-ben is komoly gondjaink lesznek a fekvőbeteg ellátással Somogy megyében. Nem kisebb a gondunk a rendelőintézetek járóbeteg ellátásának ugyancsak szűk kapacitása miatt, a mentőállomások személyzeti férőhelyeinek, a mentőállomások gépkocsi férőhelyeinek kérdésében, a KÖJÁL elhelyezésének problémájában és utoljára, de nem utolsó sorban a bölcsőde kérdésében, aminek fontosságát képviselőtársaink jól ismerik. Megyénkben az elöregedési tendencia nagyon komolyan felveti a szociális gondozottak férőhely hiányának kérdését, annak ellenére, hogy megyénkben úgynevezett területi-társadalmi szociális gondozás módszereivel kísérletezünk, s reméljük, hogy ez be fog válni. Azonban szociális intézmények nélkül ezt a kérdést egészében megoldani nem tudjuk. összefoglalva ezt a kérdést, azt hiszem, nyugodtan elmondhatom, nem jogtalan az a kérésünk, hogy amikor Somogy megye egészségügyi téren — a nagyon előrehaladott országos szinthez viszonyítva — még mindig elmaradt állapotban van, az ország kollektívájának, az ország összefogásának segítségét hívjuk. Ide tartozik — tisztelt Országgyűlés — szorosan az a kérdés, hogy a tervezett beruházások megvalósítása elé makacs gátat szab megyénk építőiparának nagyon szűk kapacitása, örömmel hallottam Csongrád megyei képviselőtársam beszámolójából, felszólalásából, hogy náluk az építőipar kapacitása örvendetesen fokozódott. Bár nálunk is így lenne Somogy megyében. Nálunk sajnos nem így y an. Megyénkben mindössze csak a Megyei Építőipari Vállalat és az úgynevezett Tatarozó Vállalat áll rendelkezésre. A szűk kapacitást bizonyítja elvtársak, hogy az 1964-es évre megyénkben 560 millió forint beruházás megvalósításával számolunk és mindössze 360 millióra tudják a munkát vállalni. Megértheti a tisztelt Országgyűlés, hogy vállalat hiányában ez a lefedezetlen 200 millió forint terv megvalósítása, a beruházás perfektuálása miként fog megvalósulni — nekünk nagyon komoly gondunk. Persze jemiatt beruházásaink nehezen, akadozva valósulnak meg. Itt nemcsak egészségügyi beruházásokra gondolok, hanem kommunális, kulturális, mezőgazdasági, ipari beruházásokra. A mezőgazdaságra jellemző az, hogy megyénk tsz beruházási irodája sokszor igen komoly gondokkal küzd. Márpedig szintén nem kell mondani a képviselőtársak előtt, mennyire fontos, hogy a tsz-ek nagyüzemi gazdálkodásához, megfelelő nagyüzemi működéséhez a szükséges beruházásokat biztosítsuk. Mi úgy gondoljuk, tisztelt Országgyűlés, hogy ha a kormány jóváhagyásával az Építésügyi Minisztérium egy állami építőipari vállalatot tudna megyénk részére biztosítani, akkor ezek a nagyon súlyos gondok magától értetődően csökkennének. Ezért ezt a kérést terjesztjük a kormány, illetőleg az Építésügyi Minisztérium elé. Annak ellenére terjesztjük elő, hogy jól tudjuk, az építőipar kapacitásának kérdése, mint Trautmann elvtárs beszámolójából hallottuk, országos Tiérdés, országos probléma, de terveink maradéktalan megvalósítása céljából ennek a kérdésnek az országgyűlés színe elé hozása úgy gondolom feltétlenül, ismételten szükséges. Itt kell rátérnem az építőipar munkája minőségének nemegyszer súlyosan kifogásolható jelenségeire. Rendkívüli öröm számomra, hogy felszólalásom Trautmann elvtárs felszólalása után került sorra, mert így hivatkozhatom arra a sok pozitívumra, amit a miniszter elvtárs az építőipari munka minőségének javítása terén előrehaladásként említett, vagy amivel kapcsolatban legalább bejelentette, hogy be fog következni. Egy tény: mindannyian látjuk és tudjuk, hogy sokat és szépet építünk. De az elvtársak is jól tudják, hogy a lakosság — és ezt a sajtó és a rádió szinte állandóan napirenden levő rovatai is bizonyítják — nem tud megértést tanúsítani az építőipar sok lazasága, minőségi hiányossága iránt. Ezek hol a lakóépületek, hol az ipari, hol a mezőgazdasági, vagy bármilyen más beruházások építése kapcsán mutatkoznak meg. A hiba természetesen nem mondható tipikusnak, ezt magam is elismerem, ezzel egyet lehet érteni. De semmiképpen sem olyan elenyészően csekély a számuk, hogy az országgyűlés e minőségi hibák mellett szó nélkül mehessen el. A tervezés és az ellenőrzés színvonalának javításával — amint Trautmann miniszter elvtárs is mondotta — bizonyára segíteni tudnánk a minőségi színvonal terén is. A tervezés, de főként a kivitelezés lazaságáért felelős egyéneket pedig alaposan kellene felelősségre vonni. Véleményem szerint a népi ellenőrzési bizottságok ezen a vonalon nagyon jó és eredményes munkát tudnának kifejteni. A helyzet ugyanis az, hogy az építőipar minőségi munkájának hibái miatt felelősök megtalálása egyelőre nagyon meddő feladat. Felmerül a gondolat, hogy amikor a bányászat mennyiségi és minőségi termelése terén bérkorrekciókkal el tudtuk érni, hogy ott nagyobb gondunk és okunk a beavatkozásra már nincs, vajon nem lehetne-e bizonyos bér javításokkal az építőipar munkájának minőségét is megjavítani. Ezzel a kérdéssel — azt hiszem — érdemes foglalkozni, érdemes ezt fontolóra venni, még ha mindannyian tudatában vagyunk is annak, hogy az ilyen irányú változtatások egyéb gazdasági kihatásokkal is járnak. Tisztelt Országgyűlés! Szorosan ezzel a kérdéssel függ össze a közületi kezelésben levő lakóházakat karbantartó és ezeket kezelő „ingatlankezelő" vállalatok és a házkezelési igazgatóságok ügye. A FIK, a PIK és a KIK — de sorolhatnám még tovább a nevüket — egyaránt tanácsi irányítás alatt álló vállalatok. De bármilyen szintű szervek irányítják is őket, kétségtelen, hogy e vállalatok kezére a nemzeti vagyon jelentős részének gondozása van rábízva. Ezenkívül a lakosság elégedettsége, vagy elégedetlensége a „házigazda" irányában bizonyos vonatkozásokban e vállalatok jó, vagy hanyag munkájától függ. Sajnos, az a tapasztalat — tisztelet a kevés kivételnek —, hogy az ingatlankezelő vállalatok munkája — enyhén szólva — megreked a szükségletek felmérésénél, sőt mi több: a felelőtlen ígérgetéseknél. Ez a jelenség pedig a gondjaikra bí-