Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-4

241 Az Országgyűlés 4. ülése 1963. október 24-én, csütörtökön 242 időm és erőm arra, hogy az emberek között legyek. Azt hiszem, akkor is jogos volt a bírálat és ma is jogos, mert nem helyes dolog az, hogy fetisizáljuk a számokat és keveset forgunk az emberek között, nem törődünk eléggé az emberek gondjaival, bajaival, kritikai megjegyzéseivel és észrevételeivel. Valójában ezt a kettőt együtt kell nekünk gyakorolnunk. Az én véleményem, szerint a jó vezetői munkához feltétlenül hozzátartozik, hogy magasabb szintre emeljük a közgazdasági elemző munkát, ugyanakkor egy pillanatra se feledkezzünk meg arról, hogy az emberek gondjait, bajait ismerve,, a vezetést magasabb szintre tudjuk emelni. Kedves Elvtársak! A gazdasági helyzetről adott értékelést nagyon tárgyilagosnak, reálisnak tartom, s Baranya megyében mindent megteszünk azért, hogy az 1963-os terveket végrehajtsuk és az 1964-es tervet jó. minőségben előkészítsük. (Taps.) ELNÖK: Dr. Sivó József képviselőtársunkat illeti a szó. , DR. SIVÓ JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Meghallgatva a Minisztertanács elnökhelyettesének beszámolóját, megerősödött bennünk az a meggyőződés, hogy csak vak, vagy rosszindulatú egyén lehet az, aki nem látja a nagy eredményeket. Azonban egyet kell érteni Fock elvtárs megállapításával és Rapai elvtárs véleményével, akik úgy gondolták, hogy nem helyes, ha csupán az eredményeket hangoztatjuk, hanem feltétlenül elemző módon utána kell nézni azoknak a problémáknak, amelyek a munkában nehézséget okoznak. Mindenképpen előre viszi munkánkat az, ha ezeket a problémákat ki tudjuk szűrni. Ügy gondolom tehát, hogy az elemző munka elősegíti a kormány munkáját. Ezekről a kérdésekről szeretnék tisztelt Országgyűlés néhányat kiemelni, mégpedig néhány olyat, amely részben országos, részben Somogy megyei kérdés is. Hozzám, mint orvoshoz elsősorban az egészségügyi kérdés áll természetszerűleg a legközelebb. Ezzel kapcsolatban Fock elvtárs beszámolójára vonatkoztatva szeretném megemlíteni, hogy azzal kapcsolatban nem támadt hiányérzésem, hogy az egészségügyről nem beszélt, mert hiszen a gazdasági munkáról számolt be, s az egészségügy csak elveszi egy részét annak, amit a gazdasági munka megteremt. Azonban a kétségtelenül alacsony bérezésü egészségügyi dolgozóink nevében meg kell mondanom, azt hiányolom, hogy azok között legalábbis, akiknek a bérkorrekciójára vonatkozólag akár negatív, akár pozitív irányban említést tett, ezek az alacsony bérezésü egészségügyi dolgozók nem szerepeltek. Tehát az Orvosegészségügyi Dolgozók Szakszervezete nevében is kérem, hogy az alacsony bérezésü egészségügyi dolgozók bérkorrekciójával, mihelyt az anyagi alap meglesz, foglalkozzon a kormány, illetve a gazdasági bizottság. Az egészségügyre vonatkozólag meg kell mondani továbbá azt, hogy itt igen komoly előrehaladást fog jelenteni az a rendelet, amely a termelőszövetkezetek egészségügyi normatíváit hivatott megállapítani. Kétségtelen, hogy ez a rendelet a mezőgazdaságban dolgozó egész lakosság egészségügyének, életszínvonalának előbbreviteléhez fog hozzájárulni. Éppen ezért nagyon várjuk ennek a rendeletnek a megjelenését, és kérjük az Egészségügyi Minisztériumot, hogy ezt a most már folyamatban levő munkát végre mielőbb fejezze be, hogy ezek a közegészségügyi normatívák napvilágot láthassanak. Az egészségügy kérdéséről különben az országgyűlés márciusi ülésszakán több képviselőtársam általánosságban meg néhány részletében is megemlékezett már. Akkor megállapították azt — a már általában is elfogadott — tényt, hogy az egészségügy fejlődése az óriási előrehaladás ellenére is lemaradt a népgazdaság egyéb ágazatainak fejlődésétől. Ez nem új dolog, de meg kell ismételni. Ennek a tempónak a lemaradása még inkább megmutatkozik — sajnos —• megyénkben, ahonnan nem akarok különleges statisztikai adatokat közölni, nem óhajtom tisztelt képviselőtársaimat számadatokkal untatni, de mint tényt, meg kell mondanom azt például, hogy megyénk az általános gyógyintézeti fekvőbeteg ágyak ellátottsága szempontjából az országos átlagnak mindössze I-étharmad részét'éri el. Ezt a hiányzó egyharmadot világos, hogy a megye lakossága erősen negatívan és hátrányosan értékeli. Tisztelt Országgyűlés! Ez annál inkább nagyon hátrányos Somogy megyében, mert nálunk a lakosság között az országban a legmagasabb az a korcsoport, az idősebbek korcsoportja, akik leggyakrabban szorulnak kórházi, gyógyintézeti ellátásra. Ugyanis megyénk lakosságát, ha korcsoportbeli összetétel szerint vizsgáljuk, kiderül, hogy amíg 1949-ben az ország lakosságának 11,6 százaléka volt 60 év feletti, Somogy megyében 13,8 százalék volt ezen a koron túl. 1960-ra, a népszámlálás idejére érte el az ország lakossága ezt a részarányt, hatvan éves volt 13,8 százalék, Somogy megye megint előre rukkolt, 1960-ra 15,6 százaléka a lakosságnak hatvan év feletti volt. A húszéves tervtanulmány készítése kapcsán, amihez reális számításokat, s népmozgalmi számításokat is végeztünk, kiderült, hogy 1980-ra Somogy megyében a lakosságnak már megközelítőleg húsz százaléka lesz hatvan éves vagy azon felüli. Ez az úgynevezett elöregedési tendencia több rétű okból fakad, amelyeket itt nem óhajtok boncolgatni, de mint tényt meg kell állapítanom, mert kétségtelenül a tennivalókat ehhez kell szabni. Meg kell azonban mondanom, világos, hogy ez az úgynevezett „megtisztelő" első hely számunkra nem nagyon örvendetes, mert sok vonatkozásban komoly gondokat okoz az egészségügyi dolgozóknak. Somogy megyében mindössze a kaposvári megyei kórház és egy járási, a marcali kórház áll rendelkezésre. A jelenleg bonyolódó második ötéves terv időszakában elkezdődik két járási kórház építése, azonban ezek csupán a harmadik ötéves tervben kezdenek üzemelni. Elvtársak! Kétségtelen, hogy hatalmas, vitathatatlanul dicséretreméltó erőfeszítése népgazdaságunknak e két járási kórház — a siófoki és a nagyatádi — építésének elkezdése, de amikor ezt