Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-31

1893 Az Országgyűlés 31. ülése 1962. évi november 5-én, hétfőn 1894 A bűntetteket üldöző hatóságok feladatai az elmúlt közel két esztendőben tovább növekedtek. A megelőzés, az elkövetett bűntettek alapos, gyors felderítése, s a büntetőpolitikailag megfelelően differenciált felelősségrevonás eszközeinek helyes megválasztása mellett, fel kellett készülniük a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről szóló 1961. évi V. tv. és a büntetőeljárásról alkotott 1962. évi 8. sz. tvr. rendelkezéseinek alkalmazására is. Az új büntető kódexek hatályba lépte és főként a hatálybalépés zökkenőmentességének biztosítása jelentős erőfeszítéseket igényelt. A büntetőjog kodifikációjának története ugyanis kevés példát ismer arra, hogy a bűnüldöző szerveknek Ilyen rövid időszak alatt kellett elsajátítaniuk a büntető anyagi és eljárási jog új szabályait, s ugyanakkor meg kellett birkózniuk az átmeneti időszak szükségszerűen felmerülő nehézségeivel is. Ennek ellenére arról számolhatok be, hogy ügyészségeink — a belügyi és igazságügyi szervekkel együtt — mind a törvényesség további fokozása, mind büntetőpolitikánk és az új büntető jogszabályok helyes alkalmazása érdekében kitűzött célokat azok jelentőségéhez mért lelkesedéssel, hivatástudattal törekedtek megvalósítani. A kormány politikájának következetes megvalósítása nemcsak népgazdasági eredményeinkben, hanem abban is mutatkozik, hogy a szocializmus erői napról napra alakítják az emberek gondolkodását, s egyre inkább hatnak a bűnözést kiváltó okok ellen is. Ezzel is magyarázható az, hogy tovább csökkent azoknak a személyeknek száma, akikkel szemben az általuk elkövetett bűntettek társadalomra veszélyességének jelentősége miatt büntetőeljárást kellett indítani. Az 1960. évhez képest 2,3 százalékkal kevesebb terhelt ellen folyt büntetőeljárás az 1961. évben, s ez az arány az 1962. I. félév adatait figyelembe véve további 6,8 százalékos csökkenést mutat. Emellett azonban természetesen gondolnunk kell arra is, hogy ezek az arányok nem jelentik azt, mintha a törvényeinket megsértők száma hónapról hónapra fogyna. De akik jelentéktelennek minősülő magatartásukkal kerülnek szembe büntetőtörvényeinkkel, azokkal szemben éppen ez okból elegendőnek mutatkozik a büntetőjogi számonkérésnél enyhébb felelősségrevonás. A bűnözést kiváltó okok fokozatos csökkenése társadalmi előrehaladásunk mellett annak is köszönhető, hogy az elmúlt időszak alatt jelentősen javult gazdálkodó szerveink ellenőrző tevékenysége és a bűntetteket üldöző hatóságok megelőző munkája is. Amíg a korábbi években példátlan hanyagság mutatkozott a büntetett előéletű személyek felelős, a társadalmi tulajdon károsítását könnyen lehetővé tevő beosztásban való foglalkoztatása terén, az 1961. évben bírói ítélettel befejezett és a társadalmi tulajdont jelentős összeggel károsító terhelteknek csak 14,9 százaléka volt büntetett előéletű. Elért eredményeink között feltétlenül meg kell említeni azt is, hogy a büntetőeljárások mentesek a személyi kultusz időszakában meghonosodott törvénysértésektől. Büntetőpolitikánknak az a sarkalatos elve, hogy törvényes alap nélkül senkit ne vonjanak büntetőjogi felelősségre néhány csekély jelentőségű és elsősorban a szakmai felkészültség fogyatékosságára visszavezethető esetet kivéve — maradéktalanul érvényesül. A törvényesség további megszilárdítása szempontjából jelentős esemény volt az 1962. augusztus 16-i párthatározat megjelenése is. A határozat és az annak folytán tett intézkedések mélységes tanulságul szolgálnak arra, hogy az igazságszolgáltatás dolgozóinak a jövőben még fokozottabb körültekintéssel kell eljárniuk annak érdekében, hogy a törvényesség legcsekélyebb sérelme is elkerülhető legyen. A törvényesség helyzete tehát kedvező. Be kell azonban számolni azokról az ügyészi tapasztalatokról is, amelyek a törvényesség lazulása irányában hatnak. E tapasztalatok közül mindenekelőtt továbbra is azokra a negatív jelenségekre kell felhívni a figyelmet, amelyek a gazdálkodó szervek kellő ellenőrzésének még mindig létező hiányára utalnak. Például 1961-ben fordult elő az az eset, hogy a Mezőmag Termeltető Vállalat nyíregyházi kirendeltségének volt felügyelője készpénzvásárlások lebonyolítására több tízezer forint értékű utalvánnyal rendelkezett. Az 1961. év elején egészen rövid idő alatt 26 000 forintot sikkasztott oly módon, hogy a termelők által eladott terményeket később vételi jegyezte, s ilyen alkalmakkor a kifizetettnél magasabb árat tüntetve fel, a különbözetet saját céljaira fordította. Cselekményét ugyan a vállalati ellenőrzés felfedte s közölte is vele, hogy ellene a büntető feljelentést megteszik, de-ugyanakkor a vállalati ellenőrzésnek az már nem jutott eszébe, hogy a terhelttől a nála levő készpénzutalványokat is bevonja. Ezekből pedig 70 000 forintnyi utalvány maradt a felügyelőnél, aki még aznap ezt az öszszeget is felvette és elsikkasztotta. (Derültség.) Már-már gépies jelleget ölt, hogy valamenynyi legfőbb ügyészi beszámolóban állandóan az ellenőrzés fokozását kérjük. Most alkalmam van a felhívás indokoltságát néhány»mutatós adattal bizonyítani. Az Országos Kriminalisztikai Intézet kriminológiai vizsgálat keretében fél éven keresztül vizsgálta azokat az ügyeket, amelyekben az ügyészség a társadalmi tulajdon elleni intellektuális bűncselekmények körében, éspedig sikkasztás, hűtlen kezelés és csalás vonatkozásában vádiratot nyújtott be a bíróságokhoz. Megállapítottuk, hogy több ezer bűnügyben a bűnelkövetést lehetővé tevő feltételek között az ellenőrzés teljes hiánya 33 százalékkal, a felületes ellenőrzés 14 százalékkal, tehát összesen 47 százalékban jelentkezik. Ugyanakkor a sokat emlegetett raktározási hiányosságok az objektív feltételek között csak 0,3 százalékkal szerepelnek. Ha egy pillantást vetünk a sértettek körére, akkor meglepődve láthatjuk, hogy első helyen az állami hivatalok és intézmények állanak, második helyen az állami ipar és a bányák és csupán a harmadik helyen az állami kereskedelem, holott a közhiedelem szerint ez a legfertőzöttebb terület. (Derültség.) Kézenfekvő annak felvetése, milyen lehet az alsóbb szervek ellenőrzése, ha az el-