Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-31

62. évi november 5-én, hétfőn 1892 1891 Az Országgyűlés 31. ülése 1 nebbül érintő munkaügyi kérdésekben. Ugyanakkor meg kell állapítani azt is, hogy még mindig találunk bürokratikus, erőszakos, mesterkélt intézkedéseket, melyekkel szemben nemegyszer állami eszközökkel kell fellépnünk. A munkaügyi viták aránylag magas számának csökkentése érdekében tovább kellene fejleszteni a szakszervezetek jogainak bővítésével a demokratikus vonásokat, a munkaügyi vitákat intéző és egyben elvi irányító szervek megelőző munkáját is ki kellene szélesíteni, s a törvénysértések elkövetésében vétkes, rosszhiszeműen eljáró személyekkel szemben következetesebben kell alkalmazni fegyelmi, kártérítési vagy szabálysértési úton történő felelősségrevonást. Említést kell tegyek beszámolómban arról ' is, hogy még mindig igen magas a polgári peres ügyek száma, indokolatlanul sok vitás ügy keletkezik a szocialista szervezetek és az állampolgárok között, de még ennél is magasabb az állampolgárok egvmás közötti pereinek száma. A statisztikai adatok szerint az 1961. évben a járásbíróságokhoz és a megyei bíróságokhoz több mint 210 000 polgári peres ügy érkezett. Sajnálatos módon nem csökkent ez évben sem a polgári peres ügyek száma. A polgári nem peres ügyek száma, amelyekhez a különböző hagyatéki, végrehajtási, telekkönyvi és más peren kívüli ügyek is tartoznak, szintén rendkívül magas. 1961. évben meghaladta az egymilliót. Ezek a csillagászati számok arra mutatnak, hogy további erőfeszítéseket kell tenni elsősorban annak érdekében, hogy a szocialista szervezetek és az állampolgárok között elmélyüljön az együttműködés, s ennek következtében csökkenjen azoknak a konfliktusoknak a száma, amelyek perek formájában fejeződnek ki. Az új polgári és büntető törvénykönyv megjelenése, nemkülönben a már bevezetett és még bevezetésre kerülő eljárási szabályok egyszerűsítése ismétlődően azzal a legnyomatékosabb szándékkal történt, hogy a perek elintézése, a bíróságok munkája meggyorsuljon és ezáltal a bíróságokhoz forduló állampolgárok is gyorsabban juthassanak döntéshez. A paragrafusok azonban még ha jók is önmagukban, csodákat nem tudnak tenni. Ha figyelembe is vesszük, hogy hazánkban a pereskedés népbetegség, a perek számát jelentősen lehetne még csökkenteni, ha a jogszolgáltató szervek tisztségviselői, bírák, de ügyészek is felvilágosítanák a feleket az egyszerűbb elintézési módokról. Igaz, hogy a törvény lehetőséget ad a félnek, hogy például egy házassági bontóperben ne lépjen fel minden jogáért és például külön perben is lehet ítélkezni a lakás használatáról, de ha a bíró felhívná a felet arra, hogy egyszerűbb neki is egy perben valamennyi jogát a házassággal kaDCsolatban döntésre bocsátani, akkor a házassági bontópert követő egyéb perek száma sokezres volumennel csökkentené az ügyeket. Persze ezenkívül nevelnünk kell az állami és társadalmi szervek széles körű bevonásával a dolgozókat a szocialista együttélési szabályok önkéntes betartására, hogy csökkenjen az együttélési szabályok megszegéséből vagy be nem tartásából származó perek száma. Az a körülmény ugyanis, hogy 210 000 peres üggyel foglalkoztak a bíróságok, szerencsére nem jelenti azt, hogy — kétoldalúságról * lévén szó — még egyszer annyi személy állt perben egy év alatt egymással, hanem inkább azt mutatja, hogy vannak emberek, nem kis számmal, akik évente tucatjával indítják a pereket mások ellen minden apróságért, szinte szórakozásból, tekintve, hogy az illeték oly alacsony, hogy ennél olcsóbb szórakozás már csak a mozi. (Derültség.) Az előbb említett társadalmi bíróságok jelentős mértékben járulhatfiak hozzá á peres ügyek számának csökkenéséhez, ezek elintézéséhez. A bíróságok és ügyészségek az ország felnőtt lakosságának jelentős hányadával évente kerülnek kapcsolatba. Ez többek között azt a feladatot is rója ránk, hogy fokoznunk kell az igazságszolgáltatási apparátusban dolgozók eszmei-politikai nevelését, mert csak ilyen módon érhető el, hogy e szervek dolgozói tömegméretekben képesek legyenek az egyes ügyek intézése során v velük kapcsolatba került állampolgárok nevelését is előmozdítani. Az ügyészi szervezet ezeket a feladatokat tartja szem előtt, amikor azt a törvényből folyó kötelességét végzi, hogy támogatja a bíróságokat az igazságszolgáltatási feladatok maradéktalan ellátásában és biztosítja a törvényesség érvényesülését ezen a területen is. Az ügyészek ez irányú tevékenységüket főként olyan formában fejtették ki, hogy a bíróság előtt folyó perekben aktívan részt vettek, vagy úgy, hogy maguk indítottak pereket, vagy a már folyamatban levő ügyekben felléptek, illetve a törvénysértőnek, megalapozatlannak talált bírói határozatokat óvással támadták meg. Az ügvészek által indított perek elsősorban a közérdeket szolgálták, mert Déldául 1961-ben a perek 85 százaléka közvetlenül vagy közvetve a társadalmi tulajdont — ideértve természetesen a termelőszövetkezeti tulajdont is — érintette. Nagy részük a társadalmi tulajdonban bűncselekménnyel okozott károk megtérítésére irányult. Az új Polgári Törvénykönyv hatálybalépésével a legutolsó beszámolómban említett azok a nehézségek, amelyek az új alapelvek törvénybe iktatásából fakadtak, ma már jórészt megszűntek, a legsűrűbben előforduló ügyekben felmerülő vitás elvi kérdésekben a bírói gyakorlat általában egységes lett. Ebben igen nagy szerepe volt a Legfelsőbb Bíróságnak, de a problémák felkutatásában, elemzésében és a Legfelsőbb Bíróság elé tárásában az ügyészi szervek is fejtettek ki tevékenységet. A törvényesség megszilárdulását mutatja az Is, hogy tovább csökken az ügyészi szervekhez érkezett panaszok száma. A legutóbbi országgyűlési beszámolóm óta eltelt idő alatt a csökkenés meghaladta a 10 százalékot. Külön meg kell említenem, hogy az ügyészi szervekhez beérkezett panaszok közül mintegy 18 százalék volt olyan, amelyekben indokolt volt intézkedést tenni. Ez egyben azt is jelenti, hogy a panaszok több mint 80 százaléka körültekintő vizsgálat után is alaptalannak bizonyult. A panaszok számának csökkenése is mutatja, hogy javult az államigazgatási szervek munkájának színvonala, államigazgatási és gazdasági szerveink körültekintőbben járnak el az egyes konkrét ügyek elintézésénél.