Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-31

1889 Az Országgyűlés 31. ülése 1962. évi november 5-én, hétfőn 1890 ügyészi szervezet tevékenységét azokra a leg­fontosabb területekre igyekezett összpontosítani, ahol a társadalmi és gazdasági élet fejlődését mulasztások, a kellően át nem gondolt intézke­dések vagy egyéb hibák leginkább gátolták. Arra törekedtünk az elmúlt években és arra törek­szünk ma is, hogy a törvény által rendelkezé­sünkre bocsátott ügyészi eszközöket maximáli­san felhasználjuk az állami és állampolgári fegye­lem szilárdítására. Az elmúlt két esztendő alatt elsősorban arra törekedtünk, hogy a hibák feltárásával segítsé­get nyújtsunk a gazdálkodás törvényességének megszilárdulásához, mind az ipar, mind a mező­gazdaság területén. Az ipar területén végzett vizsgálataink igazolták, hogy a feltárt hibák mel­lett is az elmúlt két évben erősödött a gazdasági vezetés ellenőrző tevékenysége, javult a vezetés és az ellenőrzés színvonala, állami és gazdasági vezető szerveink ma már hű sáfárai a gondjaikra bízott népgazdasági ágazatoknak. A mezőgazdaság területén végzett vizsgála­taink is a vezetés javulását igazolták. A mező­gazdaság területén különösen azt a célt igyekez­tünk elérni, hogy fokozódjék a termelőszövet­kezeti tagság öntudata, növekedjék képessége saját ügyei vitelére, szélesedjen a termelőszövet^­kezeti demokrácia. Ezek a vizsgálatok azonban rámutatnak arra is, hogy sok a követelni való még a tagok kötelességeinek teljesítése terén, sokat kell javítani még a gazdálkodás tervszerű­ségén és a pénzügyi fegyelem betartásán, sok el­végzendő feladat hárul még a termelőszövetke­zetek munkáját irányító állami és társadalmi szervekre. Annak érdekében, hogy a népgazda­sági vezetés hatékonyságát elősegítsük, napi­rendre tűztük a gazdálkodás törvényességének vizsgálata keretében a beruházások törvényszerű lebonyolításának vizsgálatát, abból kiindulva, hogy a beruházások tervszerű lebonyolítása a szocializmus építésének egyik kulcskérdése. Sok függ attól, hogy gazdálkodó szerveink a beruhá­záshoz használt anyagi eszközöket a törvényes előírásoknak megfelelően nagyobb gondossággal és az előírt ütemtervnek megfelelően hasz­nálják fel. Megállapíthattuk, hogy van fejlődés a koráb­ban mutatkozó szervezési, irányítási, ellenőrzési és bonyolítási problémáknál, de például a vizs­gált 300 beruházás közel felénél az építési munka a szerződésben megállapított határidőn belül nem fejeződött be. Igaz viszont, hogy itt sok esetben a beruházók sem léptek fel a késedelmeskedő ki­vitelező vállalatokkal szemben. E hibák meg­szüntetése érdekében az érintett szerveket ugyan intézkedések tételére hívtuk fel, de fontosnak tartom ehelyütt is a jelenségek súlyára ráirányí­tani a figyelmet. Az effajta vizsgálódást és figye­lem-felhívást az ügyészségnek azért áll módjá­ban megtenni, mert az egyéb törvénysértések csökkenésével párhuzamosan nagyobb figyelmet tudunk fordítani a gazdasági törvényességre, mégpedig elsősorban a beruházások további javí­tása érdekében. Ugyanilyen elvek szem előtt tartásával vizs­gáltuk meg az állami vállalatok egymás közötti szerződéseit, mint a népgazdasági terv teljesíté­sének egyik fontos jogi feltételét. Ennél a vizs­gálatnál különösen arra voltunk figyelemmel, hogy a szocialista szervezetek között létrejött szerződésekben, illetve azok teljesítésében reali­zálódnak-e a népgazdasági tervben megszabott termelési feladatok? Sajnos a vonatkozó jogsza­bályok rendelkezései ellenére az állami vállala­tok szerződési fegyelme még mindig nem mond­ható kielégítőnek. Az egyes vállalatok ma is gyakran elmulasztják szerződésszegésekből eredő kötbérigényük érvényesítését és a felügyeleti szerveik ellenőrzése is fogyatékos. A vállalatok széles körében még ma is uralkodik az a káros nézet, hogy a tervszerződésekből folyó kötbérek érvényesítése sok esetben megzavarja a válla­latok egymás közötti jó viszonyát. E liberális szemléletből származó gyakorlat azt eredmé­nyezi, hogy a termelési tervek és a szállítási szer­ződések összhangja megbomlik és ez végső sor­ban károsan hat ki a népgazdasági terv teljesí­tésére is. A jövőben is módszeresen vizsgálni fogjuk az állami vállalatok szerződési helyzetét, de e munka eredményességéhez felügyeieti és irányító szervek hathatós segítségére is szük­ség van. Az elmúlt időszakban az államigazgatási szervek munkájában az elkövetett törvénysérté­sek száma jelentős mértekben csökkent és ör­vendetes, hogy a még előforduló törvénysérté­sek között is kivételes jelenséggé vált a jogsza­bályok rendelkezéseinek tudatos megszegése. A feltárt törvénysértések az esetek többségében az ügyintézés felületességére, a jogszabályok nem kellő ismeretére, vagv nem megfelelő értel­mezésére voltak visszavezethetők. Az államigazgatás törvényességének meg­szilárdításában több tényező játszik szerepet. Különösen nagy jelentőségű az, hogy a politikai fejlődés olyan légkört teremtett a közéletben, amely elítéli a jogszabályok megsértésének min­denfajta megjelenési formáját. Tovább növeke­dett az államapparátus dolgozóinak felelősség­érzete, emelkedett az itt dolgozók szakmai és po­litikai színvonala. A vezetők és ügyintézők több­sége kellően elsajátította és általában helyesen alkalmazza a munkájával összefüggő jogszabá­lyokat. Az elmúlt időszakban fokozódott a dolgozók aktivitása a közügyek intézése terén, több olyan új típusú szervezeti forma jött létre, amely révén az állampolgárok újabb csoportjai kapcsolódtak be közvetlenül a tanácsok munkájába. Kiszéle­sedett az államigazgatás társadalmi ellenőrzése is és az igazgatási szervek feladatai ellátása során ma már egyre gyakrabban veszik igénybe a tár­sadalom segítségét. Jelentős mérteikben fokozza majd állami életünk demokratizálódását a társadalmi bíró­ságok felállításáról nemrég meghozott törvé­nyünk is. A törvényesség általános megszilárdulásán belül a munkaügyi törvényesség vonatkozásá­ban is javulásról tehetek jelentést. Az ebben köz­reható tényezők között meg kell említeni a Szak­szervezetek Országos Tanácsa és a Munkaügyi Minisztérium elvi irányító tevékenységének fo­kozódását, s nem utolsósorban azt, hogy a válla­lati igazgatók nagy része a korábbiaknál felelős­ségteljesebben jár el a dolgozókat legközvetle­87«

Next

/
Oldalképek
Tartalom