Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-4

185 Az Országgyűlés 4. ülése 1959. február 20-án, pénteken 186 őrizni és bírálni kell, de sokkal erőteljesebben, niint eddig. Például a tudományosság szempontjából is, ami elég elhanyagolt szempont és elég bátortalanul vetik fel a pedagógusokat ellenőrző Pedagógustársak. A pedagógusok oktató munkájának ellenőrzése és bírálása tekintetében bizonyos hátrányt jelent az — s erre igen szeretném felhívni a figyelmet —, hogy az elmúlt esztendőkben az iskolai igazgatók, az általános felügyelők, a járási, a kerületi, a megyei oktatási osztályvezetők nagyon gyakran változtak. Ennek egyik tárgyi oka természetesen az ellenforradalom volt, ami miatt több igazgatót le kellett váltani. De volt ennél érthetetlenebb ok is arra, hogy sok változás történt ezeken a fontos őrhelyeken. Többek között az, hogy bizonyos bérfeszültség állott fenn a tanácsok költségvetéséhen minden irányban. Az oktatási osztályvezetők fizetése pozitív irányban bérfeszültségben volt más tanácsi dolgozókkal szemben, viszont negatíve volt bérfeszültségben a pedagógusok, különösképpen az iskolai igazgatók fizetésével szemben. Ezen most már változtattak, úgy tudom, márciustól kezdve olyan fizetéskiegészítést kapnak a tanulmányi felügyelők és az oktatási osztályvezetők, amely számukra érdemessé teszi azt, hogy mondjuk egy iskolaigazgatói állást elcseréljenek az oktatási osztályvezetői állással. De emlegethetünk egy bizonyos kapkodó káderpolitikát is, amely ezeken a területeken megnyilatkozott. Meggyőződésem szerint bizonyos megnyugvást, megállapodottságot kell biztosítanunk az iskolákban, az iskolai felügyeletben. Az igazgatók legalább 70 százaléka most már jó és megbízható szakember. Hagyjuk őket sokáig egyhelyben dolgozni. Az iskolák munkájának megjavítása szempontjából szeretném azt a szempontot is itt előhozni, bár nem új, hogy az úgynevezett kipróbált pedagógusok sokirányú terhelését, társadalmi és politikai megterhelését csökkentenünk kellene. A pedagógusokat lehetőleg ne foglalkoztassák máshol, mint az iskolában, az ifjúsági mozgalmakban, a népművelésben és a szülők között folytatott nevelő munkában. Ez utóbbira különösképpen hangsúlyt tennék. Később indokolom is. Rendkívüli módon előtérbe került annak a szükségessége, hogy a szülőket is neveljük a nevelésre s ma el is várják, igénylik. Nekünk nagy alkalmunk van arra, hogy az egész népet tanítsuk az ifjúsággal való foglalkozásnak ne a fortélyaira, hanem az elvi kérdéseiben tisztánlátásra vezessük a szülőket. Másfajta társadalmi numkákat másfajta emberek is el tudnak végezni. De az iskolai munkát elvégezni, az ifjúsági mozgalomban részt venni, a népműveléshen segíteni, a szülőket kiképezni a nevelésre, a Pedagógusok tudják. Megjegyzem, hogy ezeken 9 területeken a pedagógusok jó része igen szép eredményékkel segít az egész nép nevelésében. Tegnap a Veszprém megyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke, Bakos képviselőtársunk emlegette, hogy például a termelőszövetkezetek fejlesztésében milyen nagy szerepük volt a pedagógusóknak. Furcsa volna, ha most úgy hangzanék, hogy egy megyéből két felszólaló egymásnak ellentmond. Én nem kifogásolom az ilyen niunkát, sőt ebből látszik, hogy pedagógusaink jó része felelősséggel viseltetik az egész nemzet iránt. De ugyanakkor biztos, hogy ez nem lehet egy egész életre szóló megbízatás számukra. Hangsúlyoztam, hogy nekik mindig és állandóan azt kell tenniük, amihez ők valósággal értenek. Egyszer a rádióban is írtam arról, hogy szinte felfedezésszámba ment számomra, de mások is ugyanezt tapasztalják, hogy például a Csongrád megyei pedagógusok milyen hősiességgel és áldozatkészséggel vesznek részt a népművelési munkában, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat munkájában. A pedagógusok jelentős része ott van, ahol őket munkába szólítják. A mi dolgunk, hogy most mérlegeljük, különösképpen a tanácsoké, az országos tömegmozgalmaké, hogy helyesen mérlegeljük, kit mire használjunk elsősorban. Az iskolai munka megjavítása szempontjából szeretnék egy olyan megjegyzést tenni, amely igazán a személyes tapasztalataimból származik. Az a benyomásom, hogy a pártbizottságok és a tanácsok gyakran nincsenek tisztában az iskolai személyi állománnyal, politikai, erkölcsi és felkészültségbeli szempontból. A tantestületekben, ahol a pedagógusok egymást jobban ismerik, mondhatom 'gyakran mosolyognak, a jóérzésűek bosszankodnak azon, hogy ezek a hatóságok időnként kiket gondolnak közülük például politikailag határozottaknak, szakmailag kiválóaknak, eredményeseknek. Én azt hiszem, nagyon meg kellene erősítenünk ezt a munkát, hogy valóban fel tudják fedezni, meg tudják állapítani s a megállapításaikat azután érvényesíteni tudják, hogy melyik pedagógus valóban mire használható. Tudok olyan év végén kitüntetett tanárnőről, akinek osztályában egyetlen úttörő sem volt, s ezt a tanárnőt állandóan példának állították oda. Tudunk olyant, hogy kommunistának tartanak olyan pedagógust, akit az iskolában szélsőségesen klerikálisnak ismernek. Hangsúlyozom, hogy nem vallásosnak, hanem klerikálisnak. Ismerek olyan pedagógus vezető személyiséget, aki a pedagógusokról alkotott személyi véleményeit — nagyon kifogásolható —, ugyancsak pedagógus, de személyi kapcsolat révén szerzett körökből alakítja ki. Nagyobb gonddal kellene törődnünk azzal, hogy milyen elveit dolgozzuk ki a pedagógusok jutalmazásának. A szakmai követelményeken kívül az erkölcsi, a politikai követelményeket kell magasra emelni. Jutalmazzanak olyanokat, akik az ifjúsági mozgalomban, a népművelésben, s a szülőkkel való foglalkozásban kitűnnek. Elmondom, mint érdekességet, bár nem vagyok ezen az állásponton, hogy vannak olyan pedagógus körök, ahol arról beszélnek, hogy teljesítménybért kellene fizetni, mint máshol a dolgozóknak, olyan pedagógusoknak, akik valóban részt vesznek ezekben a szakmájukba tartozó és az egész, népet érintő munkákban, amíg mások szívesen és zavartalanul lapulnak. Én nem javasolom itt a teljesítménybért, de azt igen, hogy elismerjünk legalább s kitüntessünk olyan embereket, akik tényleg éjt nappallá tesznek a lapulókkal szemben. Határozottabban kellene már felismernünk az iskolában a reakciót, s azt nyíltabban kellene háttérbe szorítanunk. ORSZÁGGYŰLÉSI ERTESlTO ü