Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.
Ülésnapok - 1958-31
1857 Az Országgyűlés 31. ülése 1962. évi november 5-én, hétfőn 1858 ELNÖK: Péter János külügyminiszter elvtárs kíván szólni. PÉTER JÁNOS külüavminiszter: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak! Nevezetes államközi szerződést iktatunk ma törvénybe. Ez az első barátsági és együttműködési szerződés, amely a Magyar Népköztársaságot egy nem szocialista országgal köti össze. Első, de bizonyára nem utolsó. Amilyen mértékben erősödik a különböző rendszerű országok békés egymás mellett élése, olyan mértékig növekszik majd a különböző rendszerű országok együttműködésének alapelveit és kereteit meghatározó szerződések száma. Az ilyen szerződéseknek a jelenlegi.nemzetközi helyzetben nevelő hatásuk van. Az a feladatuk, hogy a különböző rendszerű országok együttélését magától érthetővé tegyék, vagyis feleslegessé tegyék önmagukat. Addig van különösen nagy jelentősége a különböző rendszerű országok együttműködését szabályozó szerződéseknek, amíg az imperializmus, a gyarmatosítás maradványai akadályozzák és támadják a különböző társadalmi rendszerben élő népek együttműködését, békés egymás mellett élését. A magyar—indonéz barátsági szerződés nemcsak a Magyar Népköztársaság nemzetközi kapcsolataiban jelent kiemelkedő eseményt, hanem jelentős események általában is a különböző rendszerű országok együttműködésének fejlődésében. A szerződés jelentőségét növeli, tisztelt Országgyűlés, maga Indonézia, Indonézia méreteinek aránya és sajátságos szerepe a jelenlegi nemzetközi életben. Indonézia a mai országok arányait tekintve, a földkerekség egyik legnagyobb országa. Nemcsak a volt gvarmatokon, hanem a világ minden táján, nálunk is. meg kell szabadulni a gyarmatosító idők gondolkodásának maradványaitól. A volt gyarmatokat nem múltbeli gyarmati sorsuk, hanem jelenlegi és jövendő nemzetközi szerepük tükrében kell szemlélnünk. Indonéziára nekünk ma nem úgy kell tekintenünk, mint Hollandia egvkori gyarmatára, hanem mint a földkerekség egyik legnagyobb országára. Indonézia, aránvait t^Mntve. a földkerekség ötödik országa a Kínai Népköztársaság. Tndia, a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok után a lakosság számarányát és számos egvéb vonatkozást tekintve, közvetlenül Indonézia következik. India képviselői szoktak tréfálkozni az ENSZ-közgyűléseken, amikor a termonukleáris nagyhatalmak különböző javaslatai, vagy állásfoglalásai felett folyik a vita. hogy India kis nagyhatalom. Nos, Indonézia is ma olyan kis nagyhatalom, amely belpolitikai haladó erői. természeti kincseinek rendkívüli gazdagsága, lakosságának aránya és földrajzi méretei következtében növekvő erejű tényezője lett a nemzetközi életnek. Tisztelt Országgyűlés! A gyarmatosítás maradványai ellen vívott harcában Indonézia megmutatta, hogy mintegy százmilliós lakosságával, barátainak és szövetségeseinek támogatásával volt gyarmatosítóit és szövetségeseiket tárgyalóasztalhoz tudja ültetni. Indonézia alig másfél évtizede tekinthető önálló országnak és máris jelentősen javított a nemzetközi viszonyokon. Nyugat-Irián felszabadításával Délkelet-Ázsiában a gyarmat rendszer maradványait lényegesen leszűkítette, s jelentős bázisait számolta fel. Hollandia képviselői október 1-ével elhagyták Nyugat-Iriánt, átadták helyüket az Egyesült Nemzetek Szervezete képviselőinek, s 1963 május elsején, a nemzetközi munkásmozgalom nagy ünnepén, amely Indonéziában sajátságosan nagy népi ünnep, ezen az ünnepen átveszi Nyugat-Irián közigazgatását Indonézia. Az egész nemzetközi élet szempontjából tanulságos az a szívós harc, amelyet Indonézia folytatott Nyugat-Irián felszabadításáért. Az Egyesült Nemzetek Szervezetében majdnem egy évtizeden át évről-évre kérte Indonézia NyugatIrián kérdésének tárgyalások útján való megoldását. Egészen mostanig eredménytelenül. A nemzetközi helyzetben az erőviszonyoknak, az ENSZ-ben a tagállamok összetételének nagy mértékben meg kellett ahhoz változnia, hogy Indonézia és Nyugat-Irián elérhette célját. Ebben az évben Hollandiának ugyanaz a képviselője jelentette be az ENSZ-közgyülésén Hollandia kivonulását Nyugat-Iriánból, aki korábban hét éven át szinte az emberiség üdveként igyekezett feltüntetni a holland hataloní uralmát Nyugat-Iriánban. Hollandiának ugyanez a képviselője jelentette be ez év szeptemberében a megállapodást, hogy Nyugat-Irián közigazgatását előbb az ENSZ, majd Indonézia átveszi. Ezt megelőzően néhány nappal a holland hivatalos szóvivő azzal magyarázta Hollandia kivonulását Nyugat-Iriánból, hogy Hollandia katonai szövetségesei nem adták meg a szükséges katonai segítséget Hollandiának Indonézia ellen. Az Egyesült Államok részéről pedig megvolt a magyarázata annak, hogy Hollandia nem kaphatta meg a katonai segítséget nyugat-iriáni pozíciói védelméhez szövetségeseitől. Az Egyesült Államok propaganda szervei így magyarázták, miért hagyták cserben szövetségesüket: az Egyesült Államok bizonyítani akarta Indonéziának, hogy nemcsak a szocialista országokban találhat barátokra. Indonézia nagy sikerének a gyarmatosítók szorító markolása felengedésének, Nyugat-Irián felszabadulásának világosak a magyarázatai. Szukarno elnök felhívására az indonéz nép kész volt arra, hogy a fegyverrel betolakodókat fegyverrel verje ki. A Szovjetuniónak és a szocialista tábornak a békés egymás mellett élésre irányuló politikája, ugyanakkor a felszabadult népek életét minden támadás ellen védő hatalmas' katonai ereje biztos védelmet nyújtott Indonézia és Nyugat-Irián népe igaz harcához a gyarmatosítás maradványai ellen. Az ENSZ-ben pedig a 110 tagállamból majdnem 60 a gyarmatosítók uralma alól újonnan felszabadult ország. Ezek képviselői felejthetetlen keserű és megalázó emlékeket hordoznak magukban a gyarmatosítók uralmának idejéből. Nekik természetesen hiába mesélnek a gyarmati maradványok birtokosai ar r ról, hogy a gyarmati területeken való megmaradásuk az emberiség üdve és a gyarmati néoek javát szolgálja. 86»
