Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-30

1843 Az Országgyűlés 30. ülése 1962. évi július 4-én, szerdán 1844 kollégiuma is. A bőrcipőipari igazgatóságon vállalati igazgatói értekezleteket tartottunk, külön összehívtuk a főmérnököket, majd a MEO-vezetőket is. A megbeszélésen nemcsak a hiányosságokra hívtuk fel a figyelmet, nemcsak a bírálatokat mondtuk el az elvtársaknak, hanem a kollégium határozata alapján fő vonalaiban meghatároztuk az egyes vállalatok fqjadatait és tennivalóit is. Értekezlet tehát volt bőven, de ezektől még nem javul meg a cipők minősége. Ehhez még sok munka, sok törődés és nem utolsó sorban pénz is kell. Ügy vélem, hogy a tisztelt Országgyűlés sem fogadná el tőlem a választ, ha csak a szervezési intézkedésekről számolnék be. Ezért röviden szeretnék beszámolni az eddig elért, vagy az ez évben várható eredményekről, ahol lehet, számokkal alátámasztani a változást, a javulást. Persze van sok olyan tényező^ aminek az alakulását számszerűen kimutatni nem lehet. így például a decemberi válaszomban is említettem, hogy a hiányosságok nagy része, különösen a talpleválás és egyéb hibák a technológiai fegyelem, a munkafegyelem be nem tartásának a következményei. Azt, hogy a fegyelem hány százalékkal lett jobb, vagy milyen most, konkrétan nem lehet számokban kifejezni. De számos jel van arra, hogy a minisztériumi és tanácsi szövetkezeti és vállalati vezetők és dolgozók komolyan vették a felhívást, megszívlelték az országgyűlési interpelláció tanulságait. Ami az akkori interpellációban említett egyes konkrét hiányosságokat illeti, a következő a helyzet: Az első jogos kifogás az volt, hogy a gyerekcipők nem elég tartósak. Ez a cipők egy részére, az úgynevezett könnyű gyártmányokra valóban áll. A helyzet elemzése után arra az eredményre jutottunk, hogy az utóbbi két-három évben többet adtunk a gyerekcipők divatosságára, mint a tartósságra. Erre csábított bennünket az is, hogy a szülők is, meg a kereskedelem is a női cipőkhöz hasonlóan a gyerekcipőknél is főleg a csinosabb, a könnyű cipőket követelték, szinte évszakra és az ország tájaira, útjaira való tekintet nélkül. Gyáraink pedig szívesen hagyták magukat csábítani, hiszen a könnyű nyári cipők gyártása technológiailag könnyebb, a ter• melékenysegi mutatót jobban emeli, a gyengébb bőrt is jobban tűri, mint a nehezebb gyártmányok. Az eddig megtett intézkedéseink egyik legfontosabb eredménye, hogy e téren sikerült, mondhatom nyugodtan, a túlzásokat megszüntetni. Űgy vélem, hogy most megtaláltuk a helyes mértéket a könnyű és a nehezebb gyártmányok között. 1961-ben az összes gyerekcipőknek csak 19 százalékát készítettük nehezebb, tartósabb kivitelben. Ezt az arányt a megnövekedett gyerekcipőtermelés mellett ebben az évben 30 százalékra emeltük. Ugyanakkor sikerült könnyíteni valamelyest ezeken a cipőkön és tetszetősebb formákat adni az úgynevezett strapacipők egy részének is. Intézkedéseink közül ez volt a legeredményesebb. Gyáraink vezetői és dolgozói — vállalták és, megértették a feladatot. A felsőrész tartósságának fokozása érdekében a textilipar hétfajta új cipőipari cérnát állít elő, amelyet máris nagy tételekben szállítanak a cipőgyáraknak. Ebben a negyedévben a cipőipar már általánosan rátér a tartósabb cérna alkalmazására. Befejeződött az újfajta textil-bélésanyagok gyártásának előkészítése is. A pamutipar, amely ezt az anyagot készíti, körülbelül 2—2,5 százalékkal kopásállóbb textilféleséget gyárt és ez év végéig elegendőt is tud szállítani majd a cipőgyáraknak. Megállapítottuk, hogy a gyerekcipők gyengébb minőségéért jórészt a bőrgyáraink a felelősek. Itt is felülvizsgáltuk és megszigorítottuk a technológiát, de a bőrök minőségénél még számos — mind belföldi, mind devizaforint igényes — befektetésre is szükség van. Ezeknek a fedezete már részben ebben az évben, részben a jövő évben biztosítva van. Vannak persze kevésbé költséges intézkedések is. Így például a felsőbőrök színtartósságának fokozása, és a festék megjavítása érdekében új minőségi mutatókat írtunk elő a bőrgyárak részére. Az adminisztratív intézkedések mellett anyagi ösztönzéssel is késztetjük a bőrgyárakat a technológiai fegyelem betartására, a minőség javítására. Jelentős javulás van, de az ezen a területen elért fejlődést még nem tartom kielégítőnek. A bőrtalpak tartósságának fokozása érdekében megtiltottuk a gyárainknak, hogy a gyerekcipőkbe a leggyengébb minőségű, ún. szélekből szabjanak talpat. Előírtuk azokat a minimális vastagsági méreteket, amelyeket feltétlenül be kell tartani. Annak érdekében, hogy a talpak ne ázzanak át olyan gyorsan, impregnálási kísérleteket folytattunk le. A kísérleteket sikeresen fejeztük be. Jelentős eredménynek tartom, hogy már ebben az évben 300 ezer pár gyermekcipőt, tehát a bőrtalpú cipőknek több mint 10 százalékát impregnált minőségben hozhatjuk forgalomba. Növeltük valamelyest a gyártmány választékot is. Az egészségügyi cipőknél korszerűbb formákat alakítottunk ki az ortopéd orvosok bevonásával. Ezeknek az új típusú cipőknek egy része már ebben az évben gyártódik, a teljes választékod pedig a két hete megrendezett szakmai kiállításon mutattuk be a kereskedelemnek és 1963-tól szállítjuk. A méretekkel kapcsolatos panaszok jelentősen fognak csökkenni, mert már ebben az évben 1 200 000 pár gyermekcipőt kétfajta bőségben hozunk forgalomba. A felsoroltakon kívül még számos technológiai, anyagellátási intézkedést tettünk. Ezenkívül a belkereskedelemmel együtt fokozzuk a cipők viselésére és gondozására vonatkozó propaganda munkát is, hiszen ezzel a népgazdaság számára sok milliót lehet megtakarítani, s az egyeseknek is sok forintot, ha a cipőt helyesen ápoljuk és gondozzuk. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Nagyon nehéz erről a témáról úgy beszélni, hogy el ne merüljek olyan apró szakmai részletekben, amelyeket elrendeltünk, előírtunk és amelyek nélkülözhetetlenek a jó minőségű cipőkhöz, de ezeket nem sorolom fel, mert úgy ítélem meg,