Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-30

Az Országgyűlés 30. ülése 1962. évi július 4-én, szerdán hogy ezeket a gyárakban, a minisztériumokban kell nagyon jól ismerni, és nemcsak ismerni, hanem betartani és betartatni is, nem pedig itt az országgyűlésen óraszámra sorolni. Arra kérem a tisztelt Országgyűlést, vegye figyelembe, hogy az összes panaszok nem fognak máról holnapra megszűnni. Nemcsak azért, mert nem tudunk minden anyagi feltételt biztosítani, hanem részben azért is, mert régebbi gyártású gyermekcipők vannak még forgalomban, amelyek között részben bőr-, részben cipőipari technológiai hibák következtében még kevésbé tartós párok is akadhatnak. Számításba kell továbbá venni azt, hogy a mechanikai, vagy a félmechanikai úton, vagyis gépi úton készült cipők 80—• 100 munkás kezén futnak át, amíg elkészülnek és hogy a futószalag mellett már gyakrabban csúszik be egy-egy olyan hiba, amelyről viszont nem tudom azt mondani, hogy teljes egészében ki tudjuk küszöbölni és ennek következtében mindig előfordulhat, hogy még gyengébb összeállítású anyag is kijut a fogyasztókhoz. Erre azt tudom mondani, hogy akinek véletlenül ilyen pár cipő kerül a kezébe, éljen azzal a lehetőséggel, hogy vállalatainkat köteleztük arra, hogy a jelentős technológiai fogyatékossággal készült cipőket kötelesek kicserélni, illetve bizonyos árengedményt adni. Kormányzatunk igen nagy összegeket fordít a bőrök külföldi beszerzésére, a bőr-, cipőipar fejlesztésére. Csak a második ötéves terv hátralevő részében is 350 millió forint beruházást kap ez az iparág. Mi igyekszünk ezt az összeget jól felhasználni. Ügy vélem, hogy a 25 000 bőr- és cipőipari dolgozó nevében ígérhetem, de talán, a szövetkezetek és tanácsi vállalatok nevében is, hiszen a gyerekcipőknek egyharmad részét ők készítik, hogy úgy fogunk dolgozni és a tervezett intézkedéseket végrehajtani, hogy napról napra kevesebb lesz a jogos reklamációk száma és nemcsak a divatosság, a tetszetősség, hanem a tartósság terén is kivívjuk a fogyasztók, a dolgozók elismerését. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy jelentésemet tudomásul venni szíveskedjék. (Taps.) ELNÖK: Kérdem a tisztelt Országgyűlést, hogy a jelentést az elhangzottak alapján tudomásul veszi-e? (Igen.) Megállapítom, hogy az Országgyűlés az elhangzott jelentést elfogadta. Bejelentem, hogy az Országgyűlés legutóbbi ülésszakán dr. Ábrányi István képviselőtársunk által a falusi kultúrházak és mozik tárgyában előterjesztett interpellációra vonatkozó választ a? ügyrend 48. paragrafusa, 22. bekezdése értelmében a művelődésügyi miniszter elvtárs megadta, amelyet képviselőtársunk elfogadott. Kérem jegyző képviselőtársamat, hogy az írásban megadott választ olvassa fel. DR. PESTA LÁSZLÓ jegyző (olvassa): Kedves Ábrányi elvtárs! Az Országgyűlés februári ülésszakán a művelődési otthonok és mozik együttműködése tárgyában benyújtott interpellációjára az alábbiakban válaszolok. Az interpellációjában felvetett kérdésekkel egyetértek. A művelődési otthonok és a mozik közötti együttműködés szabályozása indokolt. A művelődési otthonokat nemcsak Heves megyében, hanem az egész országban évek óta olyan irányban igyekszünk fejleszteni, hogy valóban a község kulturális központjai legyenek és ehhez a könyvtár, előadóterem, klubhelyiség mellett hozzátartozik a rendszeres filmvetítés is. A Művelődésügyi Minisztérium és a megyei tanácsok általában az utóbbi években olyan művelődési otthonok építését engedélyezték, amelyekben helyet kaphat a mozi is. Jelenleg a művelődési otthonok 60 százalékában működik mozi. A helyi szervek olyan intézkedéseivel, amelyek megtiltják, hogy a kevésbé kihasznált nagy termekben a hét meghatározott napjain mozielőadást tartsanak, nem értek egyet. E gyakorlat megváltoztatására a pénzügyminiszterrel történt megállapodás után intézkedni fogok. (A pénzügyminiszterrel azért szükséges a megállapodás, mert a tervezett intézkedés következtében a filmvetítésekkel járó bevétel csökkenni fog és ennek költségvetési kihatása van) . Természetesen a minisztérium fenti álláspontja nem jelenti az új mozik építésének elvetését, a mozikat nem kizárólag a kultúrotthonokra kívánjuk építeni. A nagyobb községekben, amilyen például Heves megyében az 5000 lakosú Poroszló és Hort, ahol évente 250—300 előadásra van szükség, végleges megoldásként önálló, lejtősített és szélesvászon elhelyezésére alkalmas moziterem létesítése elengedhetetlen. Az interpellációjában felvetett kérdések megoldására a következő intézkedéseket tesszük. Utasítjuk a megyei moziüzemi vállalatokat, hogy a mozik fejlesztését szolgáló keretből járuljanak hozzá a művelődési otthonokban működő mozik berendezéséhez és felszereléséhez. Az erre vonatkozó intézkedést a Művelődésügyi Minisztérium Fllmfőigazgatósága egy hónapon belül kiadja. A távlati fejlesztési tervek készítésénél megvizsgáljuk a helyi igényeket, adottságokat és a Művelődésügyi Minisztérium rendelkezésére álló összegeket mozi és művelődési otthon létesítésére összehangoltan használjuk fel. Ezt az elvet a k"ovetkező évek tervezési munkálatainál már érvényesítjük. A moziüzemi vállalattal közösen használt művelődési otthonok terembérleti díjának, a közös felújításnak és egyéb gazdasági, szervezeti kérdéseknek rendezésére — ha a többi érdekelt főhatóságok is egyetértenek —, 1962 második felében miniszteri utasításban intézkedem. Olyan bérleti rendszert kívánunk bevezetni, amely a művelődési otthonok érdekeltségét is biztosítja. Addig is, amíg az ügv országosan rendezésre kerül, interpellációja alapján intézkedem, hogy a megnevezett Gyöngyössolymoson, Gyöngyöshalászon, Nagyrédén és Poroszlón a megyei művelődési osztály által megállapított feltételek mellett a művelődési otthonokban mozielőadásokat tartsanak. Az erre vonatkozó — a megyei művelődési osztály vezetőjének megküldött — intéz», kedés másolatát válaszomhoz mellékelem. Kérem válaszom szíves tudomásul vételét Budapest. 1962. március 8. Ilku Pál s. k. ELNÖK: Kérdem az Országgyűlést, hogy a2 interpellációra adott írásbeli választ tudomásul veszi-e? (Igen.) Megállapítom, hogy az Ország-