Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-30

1841 Az Országgyűlés 30. ülése 1962. évi július 4-én, szerdán 184'.! nénk, mint egészségügyi létesítményeket, akkor a 6 százalék már 20 százalékra emelkednék fel. Ennek ellenére az a véleményünk, hogy ahol az anyagi lehetőségek megengedik, valóban nagyobb figyelmet kell a dologra fordítani, hogy a jövőben a községfejlesztési alapokból a tanácsok minél több egészségügyi célú létesítményt valósítsanak meg. Felvetődött a fogyasztási cikkek minősége. Gondolom, mindenki egyetért azzal az értékeléssel, hogy a fogyasztási cikkek minősége az utóbbi években fokozatosan javul Magyarországon, s a választék is bővül. Lehet mondani, hogy a szocializmus fejlődésével, megvalósulásával párhuzamosan a fogyasztók rangja Magyarországon emelkedőben van. Egy fogyasztó ma több joggal rendelkezik, amikor belép az üzletbe, mint 10 évvel ezelőtt, s 10 év múlva valószínűleg még több joga lesz, még magasabb társadalmi ranglétrán lesz, mint ma. Ez magában foglalja azt a feladatot is, hogy ahol a termékek minőségén javítani lehet, ott mielőbb javítsunk. Nem kevés ilyen terület van. Közgazdászok között az a szólásmondás járja, hogy nagyon sok nálunk az olyan fogyasztási cikk, vagy egyáltalán az olyan termék, amely jó anyagból van elkészítve és jó konstrukciójú is, csak hiányzik belőle 10 percnyi gondos munka. Sokszor talán nem is a 10 percnyi munka hiányzik belőle, csak éppen egy kis gondosság. Néha talán csak két percnyi munka hiányzik belőle, Ezekre a percekre nagyobb figyelmet kell fordítani az üzemekben a dolgozóknak, a minőségellenőrző szerveknek és azt hiszem a kereskedelmi szerveknek is — csak úgy mint eddig — a jövőben is határozottan kell élniük jogaikkal, s így kerüljük el azt az állapotot, ami az elmúlt időben. 10 esztendővel ezelőtt még fennállott, hogy „a fogyasztó eszi vagy nem eszi, nem kap mást". Mert a fogyasztók összessége nem más, mint a magyar nép összessége, éppen ezért nem mondhatjuk, hogy eszi vagy nem eszi, nem kap mást. Vida elvtárs említést tett a takarékosságról. Takarékosnak jelentette ki a Munkaügyi Minisztérium költségvetését és általában az 1961. évi költségvetést. Én is hangsúlyoztam és helyeslem ezt az elvet, de szeretném hozzátenni, hogy a takarékosságot nem mereven értelmezzük és a gazdálkodásban nem tekintjük egyedüli elvnek. Hiszen vannak olyan területei a népgazdaságnak is, a szociális és kulturális életnek is> ahol a takarékosság elvének merev alkalmazásával több kárt okozhatunk, mint hasznot. Szociális, kulturális területen a céloktól függetlenül nem akarjuk elérni, hogy a kiadási előirányzatokat a költségvetésben minden áron megtakarítsák. Például a körzeti orvosok ellátására X összeget irányzunk elő, s egyáltalán nem célunk, hogy ezt az összeget megtakarítsák; vagy a kórházi ágyak létesítésére előirányzott összegek megtakarítása sem célunk. Ha meg lehet valamit takarítani úgy, hogy egyúttal a kitűzött célt is elérjük, ez már jó dolog, az ilyen takarékosságra törekednünk kell. Ezenkívül van egy széles terület, ahol különösen nagy jelentősége van a takarékosságnak, s ez az igazgatási költségek területe. Ezeknek növelésére a dolog természetéből kifolyóan minden igazgatási szerv törekszik, de ennek a kormány igyekszik útját állni. A tanácsoknak is igyekezniük kell útját állni. Természetesen adódhat helyzet, mikor az igazgatási költséget is növelni kell, de általában itt a legmesszebbmenőkig érvényesíteni kell a takarékosság elvét a jövőben is. Miután ilyen egyetértés van az 1961. évi zárszámadást illetően, kérem, hogy az Országgyűlés annak rendje, módja szerint tegyen pontot az 1961-es esztendő végére, fogadja el ezt a zárszámadást és tegyük ad akta. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Következik a határozathozatal. Kérdem a tisztelt Országgyűlést, hogy az 1961. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló jelentés jóváhagyására vonatkozó törvényjavaslatot elfogadja-e? (Igen.) • Aki a törvényjavaslatot elfogadja, szíveskedjék kézfelemeléssel szavazni. (Megtörténik.) Köszönöm. Ki van ellene? (Senki.)' Megállapítom, hogy az 1961. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló jelentés jóváhagyására vonatkozó törvényjavaslatot az Országgyűlés egyhangúlag elfogadta. Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 20 percre felfüggesztem. (11 óra 40.) (Szünet: 11,39—12,01) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tanácskozásunkat folytatjuk. Napirendünk szerint következik az interpellációk előterjesztése. Mielőtt az interpellálóknak a szót megadnám, bejelentem, hogy az Országgyűlés 1961. évi decemberi ülésszakán a gyerekcipők minőségének megjavítása tárgyában elhangzott interpellációval kapcsolatban Nagy Józsefné könnyűipari miniszter elvtársnő az Országgyűlés határozatának értelmében jelentést kíván tenni a megtett intézkedésekről. Átadom a szót Nagy Józsefné könynyüipari miniszter elvtársnőnek. NAGY JÓZSEFNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Az Országgyűlés 1961. évi decemberi ülésszakán azt a feladatot kaptam, hogy egy fél év múlva számoljak be a gyerekcipők minőségének megjavítását célzó intézkedésekről és az eddig elért eredményekről. Akkori válaszomban is említettem, hogy a gyerekcipők minőségével kapcsolatos észrevételek alapján az ipar vezetői már foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Az Országgyűlésen, tehát valóban az országvilág előtt elhangzott interpelláció azonban szinte az egész ország figyelmét ráterelte erre a nagyon fontos kérdésre. Nagy segítséget jelentett abban, hogy a minisztériumban és a gyárakban a vezetőket, munkásokat is felrázzuk, meggyorsítsuk P tervezett intézkedések végrehajtását és új javaslatokat készítsünk. Az Országgyűlés vitáia alapján a rádió, a televízió és szinte kivétel nélkül minden újság írt a cipők minőségéről és a tervezett, menet közben megtett intézkedésekről. Természetesen bármilyen hathatós is volt ez a társadalmi segítség, állami, minisztériumi vonalon is kellett egyet-mást tenni. A bőrcipőipari igazgatóság másfél évre szóló programot dolgozott ki a gyerekcipők, és általában mindenfajta cipő minőségének megjavítására. A feladatokat a Bőr- és Cipőipari Dolgozók Szakszervezetének vezetőivel együtt megtárgyalta a minisztérium