Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.
Ülésnapok - 1958-29
1811 Az Országgyűlés 29. ülése 1 962. évi július 3-án, kedden 1812 nem használható fel hasznosan. Ennek a lebonyolításához a jelenlegi járási egészségügyi vezetés apparátusa nem elégséges. A gyógyszerfogyasztás a tervezettnél magasabb volt, aminek az oka elsősorban az, hogy újonnan feltalált és forgalomba hozott, nagyhatású, költségesebb gyógyszereket használtunk. A gyógyszerellátás területén zavarok nem mutatkoztak. Megindult a díjtalan véradás is, és igen jó eredményeket mutat. Nyolcvanezerből 17 ezer az ingyenes véradás, ami szocialista társadalmunk öntudatát dicséri. Megindult az alkoholizmus elleni küzdelem is, illetve nagyobb erővel kapcsolódott be az állami egészségügyi szolgálat is. Eddig főképpen a társadalmi szervek foglalkoztak vele, így a Vöröskereszt és más társadalmi szervek. Nyilvánvaló — csak egy adatot említek, nevezetesen, hogy hazánk a tömény alkohol fogyasztásában az egész világon az előkelő harmadik helyet foglalja el — mondom, nyilvánvaló, hogy az egészségügyi szolgálat mellett továbbra is szükség van a társadalmi szervek és az egész társadalom erejének nagyobb bekapcsolására, mert ezen a téren sok tennivalónk van és itt segíteni kell. Szükséges az egészségügyi apparátus fokozottabb gépkocsiellátása, általában gépesítése. Elismerjük, hogy az egészségügy fogyasztó-szerv, de az egészség és életvédelem nagy fontosságú munkájához embereknek és anyagoknak gyors eljuttatása szükséges a megfelelő helyre, ehhez pedig fejlett és modern szállítóeszközök szükségesek. A mentőszolgálat ebben a tekintetben jól el van látva, de egyéb egészségügyi intézetek és szervek sok helyen csak nagy nehézségek árán tudják feladataikat ellátni, pedig, mint már említettem, a létszám kevés, és hogy ezt célszerűen tudjuk felhasználni, gyakran van szükség a dolgozók, elsősorban az orvosok mozgatására. Szóvá kell még tennünk a kórházi betegélelmezés kérdését is. Ennek fontosságára pártunk VII. kongresszusa is felhívta a figyelmet, mert a betegélelmezés, mint a gyógyítás fontos kiegészítő része, komoly szerepet kap a betegellátásban. Néhány dologra hívnám fel a figyelmet, amivel a betegélelmezés, elsősorban a diétásélelmezés javítható volna. Az élelmezési forint norma és a kiadott anyagkiszabási norma nincs összhangban. A forintkeret kötelező betartása miatt az előírt anyagkiszabási normától sok esetben el kell térni, ami elsősorban minőségi csökkenést eredményez. A drágább élelmezési cikkek csak ritkán kerülnek az étrendbe és nem lehet azt elég változatossá tenni. A forintkeret felemelése elsősorban a diétás élelmezés vonalán volna szükséges. A kórházak mellett működő célgazdaságok termeivényeiket nagykereskedelmi áron adják át a kórházaknak. Komoly javulást eredményezne a célgazdaságokkal rendelkező kórházak élelmezésében, ha a- gazdaságok termel vényeiket önköltségi áron adhatnák át, mert így az élelmezés hozzájuthatna jó minőségű primőr-árukhoz is, amelyeknek a beszerzése a jelenlegi árak mellett nem, vagy csak igen ritkán lehetséges. Tehát az a helyzet alakul ki, hogy a saját gazdaságunk által termelt árukat kénytelenek vagyunk átadni olyan szerveknek és fogyasztóknak, amelyek és akik azt meg tudják fizetni. Valahogy úgy vagyunk vele, mint ahogy a most. már szerencsére a régmúlt időkre jellemző mondás tartotta: amikor a paraszt csirkét eszik, akkor baj van. Vagy a paraszt, vagy a csirke beteg. A kórházak szükségleteiket a kereskedelmi szervektől szerzik be. Gyakran előfordul, hogy a kereskedelmi szerv nem rendelkezik megfelelő mennyiségű és minőségű áruval, így kénytelenek a kórházak a silányat is átvenni. Kívánatos volna, hogy ilyen esetekben a kórházak a termelőszövetkezetektől közvetlenül is beszerezhessék a szükséges árumennyiséget, vagyis, hogy köthessenek közvetlenül a tsz-ekkel is szerződéseket. Különösen a zöldség terén mutatkozik ez kívánatosnak, de egyéb cikkekre is ki lehetne terjeszteni. A betegosztályokon felállítandó befejező konyhák nagy minőségi javulást eredményeznének, mivel az orvosok közvetlenül ellenőrizhetnék az előírt étrend megfelelő elkészítését és az étel a beteghez frissebb állapotban kerülhetne. Korszerű konyhák építése és átépítése, azoknak megfelelő gépesítése, a konyhai dolgozók, valamint az élelmezésvezetők jó kiképzése az, ami az előbbiek mellett a betegélelmezést javítaná. Engedjék meg, hogy a tuberkulózis elleni küzdelemről még külön is beszámoljak. Ez a küzdelem nagy erővel folyik. Jelentőségét bizonyítja, hogy az országban 140 ezer beteg van nyilvántartva. Megyénk végrehajtó bizottsága 20 pontból álló határozatot hozott a tbc. elleni küzdelem megvalósítására és ebből 17 meg is valósult a múlt évben. Megindult a mozgó ernyőkép-szolgálat, amely több mint 122 ezer embert vizsgált. Még két hasonló készülék van beütemezve az ötéves tervben és ezek a két stabil ernyőberendezéssel együtt lehetővé teszik, hogy a megyében minden évben minden embert megvizsgáljunk. Több gondozóban rétegfelvételezés is megoldható. A tbc-s ágyak száma 614, ami a megyei szükségletet teljesen kielégítené, de ebben kénytelenek vagyunk más, rosszabbul ellátott megyék segítségére lenni. A bevezetett szűrővizsgálatokkal sikerült elérni azt, hogy a megbetegedett emberek nem elhanyagolt állapotban kerülnek orvosi kezelésre, így például 1961-ben az intézetekből kiírt betegek 21 százaléka teljesen gyógyult volt. A tej által okozott fertőzés veszélyét sem szabad lebecsülni. Megyénkben próbálkozás történt, hogy a gyermek-ellátó intézetek csak nem gyöngykóros tehenektől származó tejet kapjanak. Ezt teljes mértékben sohasem sikerült keresztülvinni, aminek okai főképpen szervezési és anyagi természetűek voltak. A teheneket összekeverik az istállóban, összekeverik a tejet, nehézségeket okoz az ilyen tejnek a külön elszállítása, tárolása és kezelése. Itt elsősorban azt propagáljuk, hogy a gyermekek forralt tejet kapjanak. 1961-ben 214 gyermek volt nyilvántartva a megyénkben, ez az összes betegeknek 3,8 százaléka. Komoly eredménynek számít, hogy ebben az évben csupán 13 új gyermekmegbetegedés történt és ezeknek kezelésbe-vétele és környezeté-