Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-29

1813 Az Országgyűlés 29. ülése 1962. év f július 3-án, kedden 1814 nek átvizsgálása pontosan megtörthénhetett. Az egészségügyi felvilágosítás mellett a veszélyeztetett gyermekek gyógyszeres megelőzése is megtörténik. A rehabilitáció kérdése még mindig igen nehezen oldható meg. Két járásban történt mezőgazdasági dolgozók körében ilyen irányú felmérés. Ebben az évben az egész megye felmérésre fog kerülni a mezőgazdasági lakosságot tekintve. Néhány intézmény próbavizsgálata során valahogy az az eredmény alakult ki — anélkül, hogy ez még teljes statisztikai képet szolgáltatna —, hogy a rehabilitációra szoruló személyek részére előírt állásoknak csak 10—20 százaléka van ilyenekkel betöltve. Tisztelt Országgyűlés! Igyekeztem összefoglalni egészségügyünk helyzetét. Elmondtam azokat a nehézségeket, amelyeknek terén még tennivaló van, és elmondtam eredményeinket, amelyek megnyugtatóan biztosítják állandó fejlődésünket és lehetővé teszik azt, hogy belátható időn belül elérjük, hogy szocialista országunkban egészséges, szocialista társadalom éljen. A költségvetés végrehajtásáról szóló jelentést a szociális és egészségügyi állandó bizottság, valamint a Békés, megyei képviselőcsoport nevében elfogadom és a Tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Hodek József képviselőtársunkat illeti a szó. HODEK JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Az 1961. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló jelentéshez egy-kçt gondolattal szeretnék én magam is hozzászólni. De mielőtt ezt tenném, egypár szóval magamat el kell indítanom a mondókámban. A hazánkat látogató sok külföldi között tavaly ősszel egy nyugati újságíró-csoport többi között a mi szövetkezetünket is meglátogatta, s hazájába visszatérve szövetkezetünkről, és ezen belül az én személyemről is írt. Azt írta rólam, hogy az egykori földbirtokos kiéhezett cselédje ma a Parlamentben ül. Dilemmában voltam, hogy ezt most hogyan értékeljem, dicséret volt-e ez, vagy pedig bírálat. Én bírálatnak fogtam fel, s ez egy kicsit a mai felszólalásomhoz is hozzásegített. (Derültség.) A költségvetés végrehajtásával kapcsolatban inkább a termelőszövetkezeti vonatkozásait szeretném kicsit érinteni és azon belül is a termelőszövetkezetek önköltségét. Szűkebb hazámban immár 13 éve intézhetem a termelőszövetkezetek ügyes-bajos dolgait. Voltak már felmérések, önköltségszámítások különböző formákban, s mindig az volt az érzésem, hogy nem jó. Mindig az volt a megállapítás, hogy minél jobban dolgozik egy szövetkezet, annál drágábban termel. Hát természetes, s ha a dolgozóknak egy munkaegységre osztott részt rátesszük arra a költségre, akkor nyilván a 17 forintos szövetkezet olcsóbban termelte a tejet, mint egy 50 forintos. Itt valamit tenni kellene. Próbálgatják is. Ebben az évben most mar úgy néz ki, hogy a szövetkezeteink hivatalos önköltségszámítást fognak végezni. Ha ezeket az akta-paktákat nézem, úgy érzem, hogy ez még mindig nem üti meg azt a mértéket, hogy az önköltséget valóban úgy számolják ki, ahogyan az van. Szeretnék egy-két konkrét dolgot elmondani, hogy érzékeltessem, hogyan is néz ki ez az önköltség. Mi immár

1 8—10 éve az ország élenjáró szövetkezetei közé tartozunk, a legtöbb tejet, húst, kenyeret adjuk a többi élenjáró szövetkezettel együtt az országnak. Ugyanakkor ráfizetésesek vagyunk, viszont a beruházásaink 50 százalékát saját erőből oldjuk meg. Hát akkor miből élünk? (Derültség.) A vizsgálódás úgy néz ki, hogy mondjuk, ha van a termelőszövetkezetnek egy melléküzemága, e

gy tejfeldolgozó, akkor a tehenészetben fejt tejet maximális áron, könyvelés útján átadjuk a tejfeldolgozónak. A költségszámítás szerint a te henészet deficites lesz, a tejfeldolgozó üzem meg hasznot mutat ki. A vezetőnek meg kell vizsgálnia a dolgokat és meg kell szüntetnie a deficitet. Ha pedig nem tudja megszüntetni a deficitet, akkor azt az üzemágat meg kell szüntetni. Mivel pedig a tehenészetben nem tudom megszüntetni a deficitet, ezt az üzemágat kikapcsolom és fokozom a tejfeldolgozó üzem termelését Van több ilyen eset, amelynél összeütközésbe kerülünk azokkal a tudós emberekkel, akik ezeket számfejtették. Sok esetben úgy néz ki. hogy nem felel meg az igazságnak az az állítás, hogy mezőgazdaságunk mindenben deficites. Nekem az a nézetem, hogy az önköltség számítását régi kapitalista önköltségszámítási formában végezzük, holott hazánkban gyökeresen megváltoztak azok a körülmények, amelyek a kapitalizmust jellemezték. Nem akarok itt nagyon belemenni a "rezsiköltség-számításba, nem is alkalmas ez a hely arra, csak mégis egy-két szóval meg akartam említeni a dolgokat. Mi végre fogjuk hajtani a hivatalos önköltségszámítást úgy, ahogyan azt most hazánkban elindították, s e mellett az általunk meghatározott elv szerint csinálunk egy másikat és egy év múlva ezt majd vizsgálódás tárgyává tehetjük. Szeretnék még egy „póthozzászólást" mondani. Az igen tisztelt Képviselőház meg fogja bocsátani, hogy ha nem a silókukorica önköltségéről beszélek, hanem olyan témáról, amely nem az én szakmámhoz tartozik. Hazánkban a felszabadulás óta az embert a „ki mit tud" érték alapján bíráljuk el. (Derültség.) Én magam is végtelenül örültem, amikor a magyar televízió egy ilyen „Ki mit tud" műsort adott. Rendszertelenül járok haza, de ha csak tehetem, a műsorokat megnézem. És végtelenül örültem, hogy a mi szocialista ifjúságunk, a fiatalok, micsoda művészi tehetséggel rendelkeznek. A számuk állandóan szaporodott ebben a vetélkedésben, s mire befejeződött, kiderült, hogy három művészi tehetségű fiatalember kimehet a helsinki VIT-re. Én nem éptek a zsűri bírálatához, lehet, hogy ők értenek hozzá (Derültség), de az tény, hogy nem ' így kellett volna elbírálni. Mi, a televízió nézői, éreztük, hogy a közönség sem értett egyet azzal ami ott történt. Magam sem. S azok sem, akik telefonon és levélben fejezték ki elégedetlenségüket ebben az ügyben. Én mást nem tehettem, 83*