Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-29

1805 Az Országgyűlés 29. ülése 1962. évi július 3-án, kedden 1806 gyártó iparágaink fejlesztésének meggyorsítása és a gépipar számára a szükséges alap- és egyéb anyagok biztosítása. Ebbe a feladatkörbe tartozik az is, hogy a gyárak és üzemek által már kidolgozott technológiai tervek maradéktalan alkalmazást nyerjenek és megfelelő üzemszervezéssel biztosítsuk a korszerű berendezések és gépek több műszakban történő üzemeltetését. Azokban az üzemekben is, ahol közép- vagy nagyszéria-termelést folytatunk, tovább kell fejlesztenünk a gyártási folyamatok gépesítését, automatizálását. Az automatizálás terén az elmúlt években — mérnökeink, technikusaink jó munkájával — a baráti országok segítségével értünk el eredményeket, ezek azonban még csak kezdeti lépéseknek számítanak. Az utóbbi időben intézkedéseket tettünk, hogy e területen a ma még. szétszórtan folyó kísérleti, kutatási munkákat jobban összehangoljuk, a szakembereket jobban összpontosítsuk, irányításukat egységesebbé tegyük. Gondoskodni fogunk a gyárak és üzemek eddig nem kielégítő mértékben fejlesztett kutató- és kísérleti laboratóriumainak fejlesztéséről, öntödei és kovácsolóüzemeink korszerűsítését tovább folytatjuk, termelékenységüket növeljük. Kialakítjuk a szabványosított típusalkatrészek központjának bázisát Beruházásaink előirányzatánál nagyobb figyelmet fordítunk a gyártáskooperációhoz szükséges termékek előállítására, a kooperációs feladatok jobb megszervezésére. Ezek a vázlatosan felsorolt bővítési, fejlesztési célok gépiparunk számára igen komoly műszaki fejlődést jelentenek a második Ötéves terv folyamán. Tisztelt Országgyűlés! Második ötéves tervünk során előirányzatunknak megfelelően folytatjuk a vidék iparosítását. Eddigi tapasztalataink azt bizonyítják, hogy vidéki dolgozóink nagyon rövid idő alatt elsajátították a szakmával járó ismereteket, nagy szorgalommal és lelkesedéssel néhány éven belül képesek a budapesti ipari üzemekben előállított termékek műszaki színvonalát, minőségét biztosítani. Tapasztalataink közé tartozik, hogy az a vidéki város vagy község, amely ipartelepet kap, nagy gondot fordít arra, hogy a munkafegyelem kielégítő legyen, hogy az előirányzott termelési és műszaki fejlesztési terveket teljesítsék és a rendelkezésükre bocsátott gépeket, berendezéseket karbantartsák, megbecsüljék. Az a tapasztalatunk, hogy gazdaságpolitikánk e téren történő megvalósítása nagy megelégedéssel tölti el a vidék dolgozóit. Ezt mutatja, hogy készek megadni minden támogatást az odatelepített üzem munkájához, készek arra, hogy — akár munkaidőn túl is — szorgalmas tanulással növeljék tudásukat és minél jobb minőségben tudják az előírt gyártmányokat előállítani. A vidéki ipartelepítéssel kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy még sok problémát jelent a lakás biztosítása a letelepülő szakemberek számára. Ugyanakkor nagyobb segítséget kérünk azoktól a mérnököktől és technikusoktól, szakemberektől, akiknek üzemrészlege vagy üzeme letelepül vidékre. A második ötéves terv során mintegy húsz új üzem telepítését és bővítését kezdjük meg, illetve fejezzük be. Tisztelt Képviselőtársaim! Gyártmányaink minősége az utóbbi évek során javult. Rendelkezünk olyan gyártmányokkal, amelyek ma már elérik műszaki szinten a világszínvonalat. Nagy többségük külföldön is jól értékesíthető és megfelel azoknak az előírásoknak, amelyeket a külföldi piac vagy a belföldi felhasználók elvárnak. A minőség megjavításában azonban még egy sor feladat áll előttünk. A közeli napokban hoztunk nyilvánosságra egy olyan rendelkezést, amelynek értelmében vállalatainkat, intézeteinket köteleztük a minőségi gyártás jobb megszervezésére, a minőség védelmére. Azokat a gyárakat, vállalatokat, amelyek nem megfelelő minőségben állítják elő gyártmányaikat, rendelkezéseink szerint erkölcsi és anyagi elmarasztalásban részesítjük. A kiadott rendelkezés értelmében az a vállalat, amely nem az előírt minőségben állítja elő termékeit, felelősséggel tartozik, és köteles a minőség megjavítására a megfelelő intézkedéseket azonnal megtenni. A minőségi termeléshez hozzátartozik, hogy már acélgyártóink, öntőink, kovácsaink, az alkatrészt előállító üzemek dolgozói, a szerelők és minden dolgozó és vezető — bármilyen beosztásban is legyen — munkáját úgy végezze, hogy a kezéből kikerülő munkadarab, az általa öntött acél, vagy előállított alkatrész az előírt minőségnek megfeleljen. Képviselőtársaim! Nem tudom, mit szólna például a Finommechanikai Vállalat, az Orion vagy a Székesfehérvári Rádió és Televíziógyár igazgatója vagy főmérnöke, ha egy izgalmas nemzetközi futballmérkőzés legforróbb pillanatában, avagy egy érdekfeszítő színdarab, opera közvetítésének megszakításakor a csinos bemondónő helyett neki kellene bejelentenie a nézők előtt, hogy a hiba nem az adásban, hanem az általuk gyártott készülékekben, vagy a közvetítő vonalban van. (Derültség.) Ügy gondolom, hiába mondaná el a nézők felé, hogy „tisztelt nézőink, elvtársaink, mindent megtettünk, hogy a minőség jó legyen, a hibáról én nem tehetek" — ezt senki sem fogadná el részéről. Néha bosszantóan egyszerű felelőtlenségből, a technológiai fegyelem megsértéséből kiindulva olyan hibák keletkeznek berendezéseinkben, készülékeinkben, amelyeket könnyen el lehetne kerülni, s akkor kevesebb bosszúságot okoznánk dolgozótársainknak és ezzel saját magunknak is. Kádár elvtárs a közelmúltban, amikor jelentést tettem a kormánynak egyes televíziókészülékeknél előforduló minőségi hibákról, a javítási idő elhúzódásáról, találóan jegyezte meg: ,,Mi történnék, ha a TV-készülékek tulajdonosainak kellene elmondani mindazt, ami itt a Minisztertanács előtt elhangzott? Ezzel a beszámolóval bizonyára nem lennének megelégedve, és nem hiszem, hogy nagy tapssal és közfelkiáltással éljeneznének az egyes TV-készülékeknél fennálló műszaki, gyártási hiba és a javítási idő elhúzódása miatt!"