Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-29

1803 Az Országgyűlés 29. ülése 1962. évi július 3-án, kedden 1804 egyetemekkel és a technikumokkal úgy foglal­kozni, mintha ezekhez a nagyon fontos intézmé­nyekhez gyárainknak, intézeteinknek semmi köze sem volna. Az a gyár- vagy intézeti igazgató és főmér­nök jár el helyesen, aki az előbb elmondottak szükségszerűségét érzi és látja, s már most gon­doskodik arról, hogy ne csak a társadalmi ösz­töndíjjal kapcsolatos szerződések megkötésére korlátozódjék vállalatuk vagy intézetük feladata, hanem ennél többet kell tenni, összes lehetősé­geink figyelembevételével a legnagyobb támoga­tást kell megadni. Természetesen ez vonatkozik a minisztérium iparigazgatóságaira, főosztályaira is. Az oktatási reform sikeres végrehajtásához szükséges támo­gatást az eddigieknél nagyobb mértékben, már a középiskoláknál is biztosítani kell, nem is be­szélve az egyetemek és a szaktechnikumok szá­mára nyújtandó segítségről. Ezen kívül úgy gondolom, nagyobb lehető­séget kell biztosítanunk arra is, hogy a baráti, szocialista országokba sokkal több hallgatót küld­jünk ki tanulni, még akkor is, ha ezekben a szak­mai ágazatokban idehaza is van képzés. De ha szerkesztők, technológusok és külön­böző egyéb szakemberek hazai oktatására felké­szültségünk nem elegendő, úgy gondolom, hogy a baráti országokban meglevő lehetőségeinkkel élve, jól képzett, idegen nyelvet, vagy nyelveket beszélő műszaki szakembereket tudunk iparunk számára biztosítani. A mérnök és technikus ellátottság jelenlegi helyzetét már most felül kell vizsgálnunk és az elmondottakon túlmenően pártunk Központi Bi­zotsága határozatának megfelelően, a Művelődés­ügyi Minisztériumnak is megfelelő intézkedése­ket kell tennie a mérnökellátottság biztosítására. Tudvalevő ugyanis, hogy a ma beiskolázot­takból csak 6—8 év múlva lesznek valóban mér­nökök. Mivel a gépipar mind minőségben, mind mennyiségben nagy fejlődésen megy keresztül, szükséges, hogy ezekkel a problémákkal fontos­ságuknak megfelelően foglalkozzunk. A gépipar műszaki színvonalának gyors üte­mű emelése, a korszerű gyártástechnológiák al­kalmazása, a rendelkezésre álló műszaki erők jobb kihasználása terén a legnagyobb és leggyor­sabb eredményt érhetjük el, a baráti szocialista országokkal való munkamegosztás jobb megszer­vezésével és elmélyítésével. Gépiparunk műszaki színvonalának emelése, a világszínvonal elérése és egyes termékeinkkel túlszárnyalása parancsolóan írja elő, hogy csök­kentsük a gépipar gyártmányainak nagy számát és sokféleségét. Ezért nagy jelentőséggel bír a párt- és kor­mányvezetők legutóbb Moszkvában megtartott értekezletén hozott határozat és annak alapján a mi Központi Bizottságunk idevonatkozó hatá­rozata. Az együttműködés jobb megszervezése, tudományos, kísérleti feladataink elvégzésében is nagy jelentőséggel bír. Már eddig is vannak intézeteink és vállala­taink, amelyek a baráti országok hasonló szervei­vel együttműködnek és ennek alapján a párhu­zamosságot a kutató- és kísérleti munkák terén igyekeznek megszüntetni, egyidejűleg a rendel­kezésre álló mérnöki munkaerőket bizonyos fel­adatoknak — a munkamegosztás elve alapján — közösen való elvégzésére összpontosítani. Nagyon hasznos együttműködés alakult ki a Klement Gottwald Villamossági Gyár és az egyik leningrádi villamossági gépgyár között. Úgyszintén eredményesnek tartom azt az együtt­működést, amely az Egyesült Izzó és az NDK hasonló üzeme között jött létre. Sorolhatnám tovább — a még viszonylag kisszámú, de mégis jelentős eredményeket —, amelyekről elmondható, hogy hasznosak mind a baráti országok, mind a mi népgazdaságunk számára. Elvtársak! Tisztelt Képviselőtársaim! A Kohó- és Gépipari Minisztérium, valamint a hozzá tartozó vállalatok vezetőinek legfontosabb feladatai közé tartozik a munka termelékenysé­gének emelése, a gazdaságosabb termelés bizto­sítása. 1961-ben pártunk és kormányunk határozata alapján, a normarendezés sikeres végrehajtásá­val, az ehhez szükséges műszaki, üzemszervezési intézkedések megtételével elértük, hogy a terme­lés növekedésének mintegy 70 százalékát a ter­melékenység emelésével biztosítottuk a kohászat­ban és a gépiparban. A normarendezést követő időszakban a mun­kanormák területén általában nem következett be lazulás, s ez bizonyítéka annak, hogy a kor­mány által hozott intézkedéseket végrehajtottuk. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ki­vétel nélkül minden rendben van e területen, mert ez álladóan napirendén levő feladatunk kell, hogy legyen. 1961-ben a munkatermelékenység fejlődésé­nek üteme javult, de még elmaradt a fejlett ipar­ral rendelkező baráti országok fejlődési ütemétől. A termelékenység növekedésének meggyor­sítása és az e téren fennálló lemaradások beho­zása összefügg vállalataink és minisztériumunk gazdasági és szervező munkájának további javí­tásával. Éppen ezért, hogy a munka termelékenysé­gének emelkedését meggyorsítsuk, szükséges, hogy további megfelelő intézkedésekkel biztosít­suk a korszerű technológiai eljárások bevezeté­sét és alkalmazását. Technológiánk korszerűsítése terén elért eredményeink még nem kielégítőek. Ennek okát elsősorban abban kell keresnünk, hogy a magyar gépipar — mint ahogy már említettem — sokféle gyártmány előállításával foglalkozik. A munka termelékenységének gyorsabb üte­mű növekedése is megköveteli, hogy a követke­zetes profiltisztítást gyorsítsuk meg és az e té­ren mutatkozó kedvező eredményeket fejlesszük tovább. A munka termelékenységének nagyobb mér­vű növekedéséhez hozzátartozik, hogy tovább ja­vítsuk termelésünk szervezettségének színvonalát és tegyünk olyan intézkedéseket, amelyek meg­akadályozzák, hogy kis szériában, több helyen állítsunk elő azonos termékeket. A munkatermelékenység növelésének elen­gedhetetlen feltétele kohászatunk, öntödéink és műanyagiparunk, valamint egyéb alapanyagokat

Next

/
Oldalképek
Tartalom