Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.
Ülésnapok - 1958-29
1781 Az Országgyűlés 29. ülése 1962. évi július 3-án, kedden 1782 dig, most is erős hajlammal rendelkezünk — sikerült az előirányzott keretek között tartani. A költségvetési kiadások legnagyobb hányadát, 45,5 százalékát, közületi feladatok ellátására fordítottuk. Ezen belül szociális és egészségügyi célokra az állami költségvetésből 13,8 milliárd forintot folyósítottunk, az eredeti előirányzatnál valamivel nagyobb összeget. Az emelkedést főként a társadalombiztosítási és nyugdíjkiadásoknak a tervezettnél magasabb növekedése okozta. Növekedett a kórházi férőhelyek száma, bővült a kórházak felújítási lehetősége, javult a gyógyszerellátás. Kulturális célok megvalósítására 6,8 milliárd forintot fordítottunk. Ezen oszszegből bővült az általános, a közép- és a főiskolai hálózat. Folytatódott a politechnikai oktatás bevezetése. Szélesedett a tudományos kutatás, foként a magkémiai és atomfizikai kutatás. Növekedett a színházak, mozik, könyvtárak és a művelődési otthonok száma. A gazdasági feladatok ellátására 4,4 milliárd forintot fordítottunk. Ezen összegből bővítettük a távolsági és a helyi utakat, hidakat építettünk. Fejlesztettük a növényvédő állomások hálózatát. Növeltük a vízgazdálkodás korszerűsítésére fordított összegeket. Az igazgatási szervek kiadásaira 2 4 milliárd forint került felhasználásra. Az igazgatási kiadások folyósításánál a takarékosság szempontját érvényesítettük. A rend- és jogbiztonsági feladatokra 3,4 milliárd forintot a védelmi kiadásokra pedig 3,5 milliárd forintot használtunk fel. . A költségvetési kiadások második nagy csoportját 43,1 százalékát, a felhalmozásra fordított összegek képezik. Az 1961. évben a beruházások teljes összege 33,2 milliárd forint volt. Ez az oszszeg az állami vállalatok 29,1 milliard forintos, a szövetkezetek 3,3 milliárd forintos beruházásaiból, valamint a magánlakás építésekre folyósított 800 millió forintos állami hitelből tevődik össze A népgazdaság összes beruházásainak nagyobb részét az állami költségvetésből finanszíroztuk, de emellett a vállalatok, tanácsok es szövetkezetek saját pénzeszközei is számottevő szerepet játszottak, sőt bizonyos összegű bankhitelek is. A tavalyi beruházási program végrehajtása sok úi üzemmel bővítette népgazdaságunk termelő kapacitását. Hosszan lehetne sorolni az üzembe lépett új nehézipari, könnyűipari, élelmiszeripari üzemeket, a rudabányai vasercdusito műtől a diósgyőri új édesipari gyárig. Bovult a közlekedési és kereskedelmi hálózat. A mezogazdLtgfberuhLások összege több mint ötmilliárd forint volt Ebből kereken 3 milliard forintot közvetlenül a termelőszövetkezetek ruháztak be. A termelőszövetkezeti beruházások pénzügyi feLSfkïtmilliard forint hoss^ejáratú hj£ 900 millió forint saját ero es 130 m llio forint vissza nem térítendő állami támogatás szolgált - h A b ^rmKtv^Äuuk e ^ személyi tulajdonú lakás 5500 szövetkezeti és öröklakás építését fejeztek be. A felsoroltakon felül jelentős összegeket folyósítottunk az állami vállalatok pénzellátására, ïSS kötdezettségetak teljesítésere es az államkölcsönök visszafizetésére. Mivel költségvetési bevételeinknek 80 százaléka az állami vállalatok befizetéseiből származott, indokolt feltenni a kérdést, vajon kellően kihasználták-e a gazdaságosság növelésének adott lehetőségeit a vállalati kollektívák. Az összevont nyereségadatok fejlődésről tanúskodnak. A mérleg szerinti veszteségek összege csaknem felére csökkent, ezenkívül kevesebb dotációt kellett folyósítani a költségvetésből a veszteséges tevékenységek fedezetére. A vállalati nyereségek öszszege 1961-ben 4,5 milliárd forinttal nagyobb volt, mint az előző évben. Az előző évhez képest emelkedett az ipar nyeresége, javult a mezőgazdaság eredménye is, viszont az építőipar és a közlekedés nyeresége csökkent. A többletnyereségből 1,9 milliárd forint került befizetésre az államkasszába, 2,6 milliárd forint pedig — tehát a többség — a vállalatoknál maradt nyereségrészesedésre, vállalatfejlesztésre és jóléti célokra. A nyereségrészesedés céljára 1,3 milliárd forint maradt a vállalatoknál. Ha ágazatonként nézzük a gazdaságosságot, azt látjuk, hogy az ipar költségszínvonala a tervnek megfelelően csökkent. Az egész iparon belül azonban az egyes iparágak teljesítménye különböző. Vannak a gazdaságosság ügyének éllovasai, van derékhada és vannak „utóvédjei" is. Az éllovasok, a legjobb eredményt elérők között kell említeni a villamosenergia ipart, a vegyipart és a Közlekedésügyi Minisztérium iparvállalatait, amelyek mind az előző évhez képest, mind a tervhez képest csökkenteni tudták a költségszínvonalat. Költségcsökkentési tervét nem teljesítette a szénbányászat, a kohászat és a könnyűipar néhány iparága. Az állami gazdaságokban és az erdőgazdasági vállalatokban a költségszínvonal a tervezettnél nagyobb mértékben csökkent, a gépállomásoknál nőtt ugyan, de ez a tavalyi rendkívüli szárazság okozta nehéz munkakörülményekkel indokolható. A közlekedési, belkereskedelmi és felvásárlási vállalatok költségszintje ugyancsak a tervezettnél magasabb volt 1961ben. A tanácsi vállalatok — a kereskedelem kivételével — országosan a tervnek megfelelően növelték a termelést és csökkentették a költségszínvonalat. A jövedelmezőség és a költségalakulás azonban túlzottnak látszó egyenetlenséget mutat az egyes megyék között. A sütőipari vállalatok jövedelmezősége például Bács-Kiskun, Vas és Szabolcs megyékben két-háromszorosa a Fejér, Somogy vagy Hajdú megyeinek. Hasonló a helyzet az építőanyagiparban, ahol a tanácsi vállalatok jövedelmezősége Veszprém, Bács-Kiskun és Győr megyében háromszor-négyszer akkora, mint Somogy, Fejér, vagy Borsod megyében. A természeti feltételek, vagy a gyártmány összetétel különbözősége aligha indokolja ezeket az eltéréseket, ezért az okokat közelebbről meg kell vizsgálniuk az érintett megyei tanácsoknak. A mérlegbeszámolók azt mutatják, hogy a múlt évben a tanácsi vállalatok tevékenysége még a kelleténél kevésbé irányult a lakosság javítási-szolgáltatási igényeinek kielégítésére. Termelési volumenüknek csupán 6 százalékát fordították erre a célra. Indokolt és szükséges, hogy a kisipari szövetkezetek és a magánkisipar javító-szolgáltató tevékenysége mellett a helyi tanácsok saját válS2*
