Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-29

1783 Az Országgyűlés 29. ülése 1962. évi július 3-án, kedden 1784 lalataikat is nagyobb mértékben állítsák rá erre a feladatra. Ennek segítésére központi intézkedések folyamatban vannak, kívánatos, hogy a tanácsok is keressék a célravezető megoldásokat. Köztudomású, hogy szocialista viszonyok között a termelés gazdaságossága és a dolgozó tömegek életszínvonala között közvetlen összefüggés van. Amilyen mértékben növekszik az előbbi, annak megfelelően emelkedhet az utóbbi. Nagyobb hatásfokú gazdaság, mind a fogyasztás, mind a beruházás területére bővebben ontja a javakat, alacsonyabb hatékonyság esetén mindkét területre csak vékonyabban csordogálhatnak az anyagi eszközök. A gazdaságosság növelése ezért egyik központi célkitűzésünk a gazdálkodás minden ágában. A gazdaságosság fokozott kiaknázása egyre szervezettebb és bonyolultabb munkát igényel a gazdasági élet vezetőitől és a vállalati vezetőktől is. Mint a bányászoknak a föld egyre mélyebben fekvő kincseit, úgy kell a gazdasági vezetőknek felkutatniuk és kiaknázniuk a gazdaságosság növelésének egyre mélyebben rejlő, nehezebben felszínre hozható kincseit. Fejlődésünk mai szakaszán már nem elegendő, hogy a költségszínvonal csökkenését nagyobb részt a termelés mennyiségi növeléséből eredő automatikus rezsiköltség-csökkentéssel érjük el. Többre van szükség. Ez a több pedig elsősorban a műszaki-technikai színvonal gyorsabb emelése. Ennek révén gyorsabban növelhetjük a gazdaságosságot és végső fokon a nemzeti jövedelmet. A magyar ipar jónéhány ágazata elismert nemzetközi színvonalon áll, de vannak olyan iparágak, melyek jócskán elmaradnak a nemzetközi élmezőnytől. A mezőgazdaságban vannak már olyan nagyüzemeink, amelyek a legjobb nemzetközi szintet is megütik, de vannak még gazdaságok az európai közepes szint alatt is. El kell érnünk, hogy a műszakilag, technológiailag elmaradt üzemek mielőbb érjék el, vagy közelítsék meg a legjobb nemzetközi színvonalat, a fejlett üzemek pedig a műszaki haladás terén tartsanak lépést a nemzetközi fejlődéssel. A műszaki színvonal emelése szempontjából döntő szerepük van a beruházásoknak. Jól előkészített, korszerű beruházásokkal, melyek elérik a legjobb nemzetközi színvonalat, nagyban előre vihetjük a műszaki gazdaságossági haladás ügyét. Elsietett, rosszul előkészített, műszakilag nem kellően ellenőrzött beruházási objektumok pedig — s ilyenre sajnos még legutóbb is akadt példa —, mind egy-egy elszalasztott lehetőséget jelentenek a műszaki fejlesztés terén. Ezért a beruházások kijelölésénél, a tervezés során nagyobb követelményeket kell támasztani a műszaki fejlődés érdekében. A műszaki haladásnak nem kevésbé fontos feltétele a folyamatos gyártmányfejlesztés. E téren is sok pozitív tapasztalatot szerezhetünk, de korántsem kielégítő még a helyzet. A gyártmányfejlesztésből származó későbbi előnyök még sok vállalatnál nem ellensúlyozzák a pillanatnyi nehézségeket és hátrányokat. Számos vállalatnál változtatni kell ebben a vonatkozásban a vezetők szemléletén. Csak az a vezető érzékelheti igazán a gyártmányfejlesztés jelentőségét, aki jól ismeri a belföldi megrendelők és a külföldi piacok igényeit és hosszabb távra szabja törekvéseit. A gyártmányfejlesztés elhanyagolása mindig megbosszulja magát. A Ganz-MÁVAG gyárban például még mindig érzik annak negatív következményeit, hogy az 50-es évek elején, amikor a lokomobilok és a gőzmozdonyok gyorsan szűkülő piaca már nyilvánvalóvá vált, még mindig halogatták a korszerű Diesel-motorok kifejlesztését. Azzal nyugtatták magukat az akkori vezetők, hogy a külkereskedelem majd segít rajtuk, eladja a mozdonyokat. Persze ilyesmit csak árveszteséggel lehetett csinálni, s egyszer ez a lehetőség is megszűnt. Akkor pedig a gyárnak hirtelen, kellő előkészítés híján kellett átallnia, s már gyártották a motorokat a műhelyekben, mikor a műszaki rajzokon még dolgoztak az irodákban. Tetemes anyagi veszteség származott ebből a gyárra is, a népgazdaságra is. Manapság esetenként még mindig előfordul, hogy nagyobb becsülete van annak az üzemnek, melyben a termelés mutatószámai valamivel jobbak, még akkor is, ha a gyártmányfejlesztést elhanyagolja. Ahol így van, ott változtatni kell ezen. A műszaki-technikai színvonal gyorsabb emelésének és a gazdaságosság javításának egyaránt fontos feltétele a központi és üzemi kutató-, kísérletező munka szélesítése. Iparunk műszaki haladását, versenyképességét azzal alapozhatjuk meg legjobban, ha növeljük azon termékek arányát, ahol a termelés korszerű magyar találmány, vagy szabadalom alapján folyik. A beruházások kivitelezésében is rengeteg tartalékunk van még. Gyorsabb és jobb minőségű kivitelezéssel előrehozhatjuk az üzembehelyezést, fokozhatjuk a nemzeti jövedelmet. Az 1961. évi tapasztalatok nem valami viharos gyorsaságú, de fokozatos javulást tükröznek. Az újonnan elkezdett objektumokat a jobb előkészítettség jellemezte. Az építkezés szervezettsége határozottan javul. Az építési átfutási idő 1953-hoz viszonyítva 20 százalékkal csökkent. Egy lakás átlagos építési ideje 13 hónapra csökkent, ami azonban még mindig elég hosszú az ötéves tervben előirányzott átlagos 10 hónaphoz viszonyítva. A fő fogyatékosságok azonban nem az építkezéseknél, hanem a gépszállításoknál jelentkeztek 1961-ben, mind a hazai, mind az importgépszállításoknál. A hazai gépgyárak például az ipari minisztériumok felé 280 millió forint összegű gépszállítással maradtak adósok, az említett minisztériumok belföldi gépvásárlási tervének 17 százalékával. Hat nagy gépgyártó vállalatunk — a Ganz-MÁVAG, a Láng Gépgyár, a Csepel Művek egyedi gépgyára és transzformátorgyára, a DIMÁVAG és az Április 4 Gépgyár — az 1961. évi gépszállítási szerződéseinek csak 78,3 százalékát szállította le az év végéig, ebből is 22 százalékot éven belüli késedelemmel. Hasonló késedelmek jelentkeztek az importgépszállításoknál is. A Komplex és a Nikex külkereskedelmi vállalatok az 1961. évi szállításra vállalt beruházási rendeltetésű gépeknek 19 százalékát nem tudták leszállítani az év végéig, további 37 százalékot pedig nem a vállalt határidőben teljesítettek. Ezek a felsorolt példák is alátámasztják azt a gondolatot, hogy a fő tennivaló most az építkezések és a gépszállítások jobb összhangjának megvalósítása. Miután gazdasági fejlődésünk szempontjából döntő jelentőségű a beruházások hatékonysága-