Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.
Ülésnapok - 1958-4
161 Az Országgyűlés 4. ülése 1959. február 20-án, pénteken 162 TÓTH ANNA: Tisztelt Országgyűlés! Kedves képviselőtársak! Engedjék meg, hogy hozzászólásomban a költségvetés munkaügyi részével foglalkozzam. Antos elvtárs beszámolójában ismertette az 1959. évi költségvetés elvi célkitűzéseit és gyakorlati tennivalóit, meghatározta a célokat, amelyeket ezen belül el akarunk érni és beszélt azokról az eszközökről is, amelyek rendelkezésünkre állnak. De a költségvetés szöveges indokolásában is van egy megállapítás, amely szerint az 1959. e y a hároméves terv célkitűzéseinek megvalósítását szolgálja. Ez jelenti többek között azt is, "°gy a termelés, a termelékenység növekedésén keresztül tovább fog emelkedni a dolgozók életszínvonala, tovább javulnak a munkakörülmények, még jobb és még szebb lesz az emberek elete. Ilyen célok megvalósítását csak szocialista ország tűz ki maga elé. Az 1959. évi költségvetés számai is híven tükrözik és kifejezik ezt a fejlődést. Ha a szádok mögé tekintünk, látjuk a célkitűzéseket, a tennivalókat, a nehézségeket, de egyúttal látjuk a biztató jövőt is. Az 1959. évi népgazdasági terv célkitűzéseinek megvalósításában jelentős feladatok háruljak a Munkaügyi Minisztériumra is. Emlékeztetni szeretném önöket arra, hogy a Munkaügyi Minisztérium új minisztérium, nemrég, 1957 februárjában hozták létre azzal a céllal, hogy több, addig különálló szerv .munkáját összefogja, egységesítse. A Munkaügyi Minisztériumnak feladatai vannak a lakosság ez évre előirányzott életszínvonalemelkedéséhez szükséges intézkedések előkészítése és végrehajtása szempontjából, ezen túlmenően pedig a terv teljesítéséhez szükséges előfeltételek biztosításában. A közvetlen, 1959-re vonatkozó feladatokon kívül azonban egyes távlati feladatok megvalósítása érdekében is már most előkészítő munkákat kell végezni, hogy annak idején rendelkezésre a lljanak a munkaügyi feltételek a tervek teljesítéséhez. Itt gondolok többek között a szakmunkás-képzésre, amelyben túlnyomórészt azoknak a fiatal szakmunkásoknak a képzését végzik, ^kik a későbbi évek folyamán aktív részesei tesznek a termelési munkának, a termelési terVe k teljesítésének. Ügy vélem, a Munkaügyi Minisztérium költésvetését, ennek helyességét és indokoltságát ^ég jobban tudjuk elbírálni, ha legalább nagy v ,°násokban, röviden megvizsgáljuk azokat a legtöbb feladatokat, amelyeket a munkaügy terén ebben az évben meg kell valósítani. A munkaügy terén, de a népgazdasági terv en belül is rendkívül nagy jelentőségű szerepük ar i a munkabéreknek és a munkabérekkel kap°^°latos kérdéseknek, a bérezés jó megszervezések, a helyes bérpolitika kialakításának és Megvalósításának. Az elmúlt két esztendő folyamán újfajta módszereket vezettek be a bérga zdálkodásban. Ebben jelentős a vállalatok nagyobb önállósága a bérbesorolás, a bérrendszer Megváltoztatása, a normakövetelmények esetiege s megváltoztatása területén, stb. Ilyen új módszer az átlagbérellenőrzés bevezetése és — ami°1 már több felszólaló is említést tett — a nyereségrészesedési rendszer, ami az anyagi ösztönzés új formája, örömmel mondhatjuk el, hogy ezek a módszerek a gyakorlatban általában már beváltak és megszilárdultak. Az e téren végrehajtott feladatok azonban még nem tekinthetők befejezetteknek és teljeseknek. Szükségesnek látszik, hogy a Munkaügyi Minisztérium a bérgazdálkodás új módszereit állandóan és rendszeresen kísérje figyelemmel, vonja részletes vizsgálat és beható elemzés alá ezeket az új módszereket. Ügy kell továbbfejleszteni a jelenlegi rendszert, hogy elősegítse a munkabérek tervszerű, gazdaságos felhasználását, a termelékenység emelését. A következő feladat a különböző teljesítménybérezési formák eredményességének fokozása. A helyes bérpolitikán keresztül érvényesíteni kell a személyes anyagi érdekeltséget. A népgazdasági tervek teljesítése és túlteljesítése csak úgy valósítható meg, ha egyéb tényezők mellett a béreken keresztül is biztosítjuk a munkatermelékenység emelkedésére, a minőség javítására, a gazdaságosság fokozására irányuló ösztönzést. Ügy kell a szocialista bérezés elveit ténylegesen érvényesíteni, hogy az egyes dolgozók anyagi érdekei egybeolvadjanak az össztársadalmi érdekkel. El kell érni, hogy a bérezési formák megváltoztatásában fennálló vállalati önállóságot az anyagi érdekeltség megfelelő érvényesítésére használják fel Ebben a munkában a Munkaügyi Minisztériumnak a Szakszervezeti Tanáccsal és a szakminisztériumokkal közösen kell dolgoznia, és megfelelő támogatást kell nyújtani a vállalatok részére. A harmadik feladat a munkabéreken keresztül is biztosítani az elosztás helyes ahányait. Itt is elmondhatjuk, hogy az elmúlt két esztendő során értünk el eredményeket. A bérarány talanságok megszüntetése terén is sikerült előbbre jutni. Főként a különböző népgazdasági ágak és iparágak között javultak az arányok. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy sikerült teljesen kiküszöbölni a bérek közti aránytalanságokat és kialakítani a végleges, helyes és elfogadható bérarányokat. Nálunk például a textiliparban igen nagy szükségét érezzük annak, hogy ezt a munkát gyorsan és eredményesen végig-vigyék, mert úgy látjuk, hogy a jelenlegi textilipari bérszínvonal alacsonyabb, mint ahogy az ipar munkája után lennie kellene, alacsonyabb, mint a velünk azonos iparágakban. A felszabadulás előtt óriási volt a különbség a textilipar dolgozóinak bére és más iparágak dolgozóinak bére között. Ez a különbség abból is adódott, hogy a mi iparunk dolgozóinak döntő többsége nő volt — és az még ma is — és így alacsonyabb volt a bér is. Ez a kirívó különbség a felszabadulás óta kapott jelentős béremelésekkel nagymértékben csökkent, de nem teljesen tűnt el. Habár ezen a területen is folyik előkészítő munka, mégis úgy érezzük, hogy megfelelő tudományos alapon kidolgozott felmérésre sürgős szükség van, amiben azután meg is kell határozni egy-egy iparág helyét a bérkereteken a bérbesoroláson belül. Ha egy ilyen bérügyi besorolás véglegesen elkészül, akkor az évenként felhasználásra kerülő bérügyi kereteken belül biztosítani lehet az aránytalanságok fokozatos csökkentését, illetve
