Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-4

159 Az Országgyűlés 4. ülése 1959. február 20-án, pénteken 160 biztonság uralkodik. Senki sincs, aki bűn nélkül szenvedne börtönbüntetést. Senki sincs — és nem lehet — aki törvényes okok nélkül kerülne, vagy kerülhetne bűnvádi eljárás alá. A szocialista törvényesség népünk nyugodt életét, dolgozóink szabadságjogait, szocialista vívmányainkat eredményesen és hatékonyan védelmezi. És mégis — illetve éppen ezért — hosszú időn keresztül igazságszolgáltatásunk, törvényes rendünk a nyugati imperialisták támadásának pergőtüzében állott és propagandájuk egyik céltáblája volt. Ez a propaganda még ma sem szűnt , meg. Az imperialista uraknak nem tetszik a mi törvényes rendünk és nem tetszik a mi igazságszolgáltatásunk. De mit lehet tenni? Nekünk sem tetszik az övéké. Mi kemény kézzel sújtunk le a fasisztákra, a Népköztársaság ellenségeire, ők viszont kemény kézzel bánnak el a dolgozó nép legkiválóbb harcosaival, üldözik és elnyomják a kommunistákat, a szabadságharcosokat, — ez meg nekünk nem tetszik. Mi — hogy úgymondjam — természetesnek t találjuk azt, hogy nekik a mi jogrendünk és igazságszolgáltatásunk nem tetszik, s őszintén megmondjuk, ha tetszene, ha tapsolnának hozzá, az számunkra gyanús lenne, kutatni kezdenénk, vajon milyen hibát követtünk el. Nem is volna semmi baj, ha őszintén megmondanák, hogy nekik az nem tetszik, hogy mi a fasisztákat üldözzük, az nem tetszik, hogy szigorúan fellépünk a Népköztársaságunk ellen támadó összeesküvőkkel szemben. A baj ott kezdődik, hogy nem ezt mondják, hanem erkölcsi felháborodást miméinek, humanizmusról, szahadságeltiprásról stb. beszélnek. A felháborító az, hogy például azok az amerikai imperialisták, hírverőik és propagandistáik merészelnek erkölcsi alapon, a humanizmus nevében szót emelni a mi igazságszolgáltatásunk ellen, akiknél nap nap után dívik az emberi erkölcsnek, igazságnak, humanizmusnak olyan példátlan megsértése, ami valóságos szégyenfoltja az egész emberi civilizációnak, s tegyük hozzá: szégyene az általunk tisztelt és megbecsült amerikai kultúrának, civilizációnak is. Csak a minap olvashattunk például az egyik amerikai lapban egy példátlanul felháborító eseményt, ami Amerika Észak-Karolina államában játszódott le, de ami — meg kell mondani — napirenden van az Egyesült Államokban másutt is, különösképpen a déli államokban. Az történt, hogy az Egyesült Államok Észak-Karolina államának bírósága halálra ítélt egy néger fiatalt, 12-őt pedig életfogytiglani fegyházra ítélt egy hamis vádak alapján kreált bűnperben, fehér asszony ellen elkövetett merénylet miatt. Az elítéltek életkora 12 évtől 17 évig terjedt! S havalaki azt hinné, hogy valami véletlenről van szó — nos, ugyanabban a lapban lehetett olvasni egy másik esetet, amely olyan felháborító, hogy arra nehéz szavakat találni. A következő eset történt; Monroeban két néger gyereket, az egyik 9, a másik 8 éves, lincseléssel fenyegettek meg, hat napon át tárgyalás nélkül börtönben tartottak, végül többéves javító intézetre ítéltek, mert játék közben megcsókoltak egy hétéves fehér kislányt. A vád ellenük az volt, hogy erőszak elkövetését kísérelték meg fehér nővel szemben. Lehetne további példákat idézgetni a kapitalista országok humanizmusáról, erkölcsiségéről. Itt van a Dél-Vietnamban elkövetett szörnyű gaztett, amelyről a napokban írtak az újságok. Az imperialisták dél-vietnami bérencei egy nap alatt több mint ezer foglyot gyilkoltak, mérgeztek meg vandál módon. Emiatt persze nem háborodnak fel amerikai gazdáik, hanem mélyen hallgatnak. Erről a helyről emeljük fel tiltakozó szavunkat a hitleri időkhöz méltó vérlázító tömeggyilkosságok ellen és követeljük, hogy vessenek véget a vérengzésnek, bocsássák szabadon a délvietnami hazafiakat és szüntessék meg az amerikai imperialisták beavatkozásukat DélVietnam ügyeibe! Mi azt mondjuk, bízzuk a népekre annak végső eldöntését, hogy hol van zsarnokság és hol tiporják el a nép szabadságát. Nem kétséges előttünk, hogy a népek előbb, vagy utóbb minden országban igaz ítéletet fognak mondani, ahogy az elmúlt hónapokban ítéletet mondtak IraWban azzal, hogy elkergették zsarnokaikat; s ahogy éppen a közelmúltban ítéletet mondtak Kubában azzal, hogy elkergették zsarnokaikat, azt a kormányzatot, amelynek képviselője, egy kubai úriember — névszerint Porto Undo —, mint jól tudjuk, egyik legfőbb támadónk és vádlónk volt az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Ez az úriember a humanizmus, az igazság, a jog, stb. nevében mennydörgött és villámlott ellenünk, közben képviselője volt egy zsarnoki, minden emberi mivoltából kivetkőzött fasiszta rendszernek, amelyben falvakat irtottak ki Lidice módjára ezreket és ezreket pusztítottak, gyilkoltak a nép legjobb fiai közül. Nos, a kubai nép véleményt mondott, anélkül, hogy urai kérdezték volna. Elkergette Battista egész rendszerét, Porto Undo úrral együtt, iha nem is a pokolba, de legalább az Egyesült Államokba és a mi igen tisztelt ENSZ-beli vádlónk valahol az Egyesült Államokban üdül, élvezi ennek az országnak vendégszeretetét, élő tanúbizonyságául annak, hogy népi demokráciánkra szórt aljas rágalmai mennyire nem a kubai népnek, hanem elvetemült urainak és egy zsarnoki bandának volt ítélete és véleménye. Persze nem véletlen, hogy ugyanazok az Egyesült Államok-^beli imperialisták és propagandisták, akik egy szóval sem bírálták, sőt minden erővel támogatták Battista rémuralmát és vérengzéseit, azok most egyszerre újból a humanizmus, az emberiesség és az igazság pajzsát emelik magasba, próbálják védelmezni a fasiszta vérengzőket a nép jogos haragjával és az igazságszolgáltatás lesújtó pallosával szemben. Tisztelt Országgyűlés ! Nem kétséges, a végső szót a népek fogják kimondani mindenütt, ahogy a Föld egyharmadán több mint 900 millió ember már kimondotta a kapitalista uralom és jogrend megdöntésével; ahogy több száz millió gyarmati ember már kimondta az imperialista elnyomók elkergetésével. Ady szavaival élve: „Ítél a nép, ítélni fog és ezerszer jaj a bűnösöknek." A költségvetést általánosságban és részleteiben elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Tóth Anna képviselőtársunk.