Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-3

143 Az Országgyűlés 3. ülése 1959. február 19-én, csütörtökön 144 zések kivitelezésében, nagyipari objektumok építése terén. Elmondhatjuk, hogy építőiparunk ezen a téren nemzetközileg is megállja a helyét. Egészen más a helyzet azonban a mezőgazdasági, a falusi építkezések vonalán. A mezőgazdasági építkezés terén 1957-ig nagy volt az ingadozás, a bizonytalanság, az illetékeseik addigi munkája nem volt valami dicséretes a felszabadulás óta eltelt időben. Hogy csak a koporsós födémű istállók építését említsem, erről nem is kell többet mondani. Ez hibául róható fel a szakembereknek annál *is inkább, mert a magyar építőiparnak a mezőgazdasági építkezés vonalán van tradíciója. A század eleje óta a ma/ gyár építőipari munkások, igaz éhbérért, nehéz körülmények között, — a feudális nagybirtokosoknak tömegével építették a még ma is korszerűnek nevezhető kétállásos, elől etetőutas, önitatós, betonjászlas, egészséges szellőztetésű istállókat, amelyek megtervezése most vajúdik. Ezt csak azért soroltam fel, mert találkozunk — sajnos szakkörökben is — olyan véleményekkel, amelyek lebecsülik a magyar építőmunkás képességeit. Ez nem felel meg a valóságnak, s a magyar építő munkásság nevében állítom, hogy a magyar építőmunkás képes megépíteni a mezőgazdasági szükségleteket. Az utóbbi két évben javult a helyzet. Van már jó egy pár — és állítom a zootechnikailag is megfelelő — használható típustervünk. De még van bizonytalanság, felesleges tervezés. Ha megnézzük az 1957. decemberében kiadott mezőgazdasági építési terv katalógusát — ezt minden megye megkapta — ebből láthatja még a kevésbé szakértő is, mennyi értékes tudás, energia megy el szükségtelen, hasznavehetetlen tervezésre. Ezért elsősorban a tervezés területén kell tovább javítani munkánkat. A mezőgazdasági építés terveit egyszerűen, közérthetően kell kivitelezni, mert ezekből a tervekből a tsz-ek egyszerű tagsága választja ki magának a megfelelőt, és a választott tervért kiáll dolgozni, annak megvalósításáért sokkal jobban, mint az eddig ráoktrojált terv kivitelezéséért. Végre kéül hajtani a párt múlt évi határozatát. Meg kell erősíteni a megyék, a járások építési igazgatási ellenőrzési szerveit, az ennek akadályát képező bérfeszültséget meg kell oldani. Azt hiszem, nem kell bővebben indokolni, hogy a megyékben folyó építkezések értéke, volumene, mennyisége, jelentősége és minősége megérdemli, hogy az igazgatási ellenőrzési munkák végzéséhez egyetemi végzettségű, lehetőleg hoszszabb gyakorlattal rendelkező mérnököket állítsanak be. A járásokhoz is helyes volna mérnököket beállítani, de ha nincs, legalább felső építőipari iskolai, vagy technikumi végzettségűeket kell ezen feladatok végzésével megbízni. Az országgyűlés építésügyi állandó bizottsága múlt évi ülésein az a vélemény alakult ki, hogy van elég mérnök, cäak helytelen az elosztás, azt jobban meg kell szervezni. Szerintem is megvizsgálandó a mérnökök elosztásának kérdése. Most a helyzet az, hogy 19 megye közül még 10-ben nincs mérnök beállítva, technikus, vagy kőműves mesteri képesítésű vezeti a megye építési ügyeit. A járásokban sem jobb a helyzet, sőt rosszabb. Ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a gyakorlatban sokszor a tervezettnél silányabban kiviteleznek, mert nincs szakértő, aki ellenőrizze. Az 1959. évre jóváhagyott terv és pénzügyileg fedezett és építési anyaggal ellátott építmények kivitelezésére még nincs meg a kellő kapacitás, nincs szerződésileg lekötve, csak mintegy 70—80 százalékban. A megyék jelzései szerint mintegy 20—25, de van olyan megye, ahol 30 százalékig hiányzik a kiviteli szerződés kötése, mert a vállalatok kapacitás-hiányra hivatkozva igyekeznek kibújni a szerződés megkötése alól. Mit jelent ez? Ez azt jelenti, nincs elég kapacitásunk, és ez egyik legfontosabb problémája a mezőgazdasági építkezéseknek. A felsoroltak dacára hiszem és tudom, hogy az Építésügyi Minisztérium az 1959. évben különösen fontos mezőgazdasági beruházásokat — hogy erre példát is mondjak — a Győr megyei 40, 50, vagy talán 100 istállót is — jobb szervezéssel a vállalatok összefogásával meg tudja oldani. Azonban látnunk keli a további gyorsnak Ígérkező mezőgazdasági fejlődésből eredő építési feladatokat, megoldani nem tudja, mert a mezőgazdaság szocialista szektorának további fejlődése jelentősen nagyobb mennyiségű építési kapacitást kíván. Ezt a kapacitást meg kell szervezni, fel kell fokozatosan fejleszteni. A kérdés az, hogyan, milyen módon, milyen módszerekkel. Vannak elgondolások, amelyek szerint csak az állam, vagy a tanácsi szervek vállalhatnak. Szerintem ez nem elegendő. Csak az Építésügyi Minisztérium keretében a kérdést megoldani nehéz, aligha lehet, és azt is megmondom őszintén, költséges lenne népgazdaságunk számára. Itt az érdekeltekhez kell szerintem fordulni. Szervezeti úton elő kell segíteni, hogy a tsz-ek megfelelő szakvezetés mellett saját házi építési brigádokat szervezzenek. Ezeknek a brigádoknak a szervezését szakmai vonalon támogatni kell. Helyes, ha a szervezett építőmunkásokhoz, építésvezetőkhöz, mérnökökhöz fordulunk, hogy szakmai tudásukkal támogassák és ahol ez elérhető, végrehajtható, ott patronálják ezeket a tsz brigádokat. Szervezési feladattá kell tenni, hogy jó, a vezetésben jártas szakmunkásokat, becsületes kisiparosokat szervezzenek be a tsz-ekbe, hogv a tsz építési brigád szakmailag meg tudjon felelni a rá váró feladatoknak és össze tudja fogni a tsz tagság között lévő egyszerű építési munka végzésére alkalmas erőket. Az így jól szervezett saiát építési brigád el tudja végezni a tsz-ben előforduló kisebb, de még középnagyságú mezőgazdasági építkezéseket is. Természetes, hogy a nehéz, födém és fedél vasbeton élemszerkezetek beemelését kölcsöngépekkel, vagy az állami vállalatok áltál szervezett, meglevő, gépekkel felszerelt gépesített brigádok segítségével-végeznék el. Ez a módszer szerintem azért helyes, mert az állami vállalatok nagyobb fejlődés esetén — amit várni lehet — nem fogják győzni a munkát. És nem is feladatuk a kisebb munkák végzése, de ez a módszer egybe esik a fejlesztési határozat azon kitételével, hogy a tsz-ek minél több saját erőt biztosítsanak a beruházásokhoz. Véleményem az, ha így szervezzük meg a mezőgazdasági építkezés beruházásait, akkor enyhül a feszültség a kapacitás vonalán. Nem mondom és nem állítom, hogy ezzel megoldjuk, de mégis