Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-3

59. február 19-én, csütörtökön 146 14 5 Az Országgyűlés 3. ülése 191 enyhítünk a problémán és megvalósítjuk azt a helyes jelszót: ne várjunk mindent az államtól, s őszintén meg kell mondani, az állam nem is győz mindent. Itt a társadalmi erők mozgósítá­sát kell létrehozni ezen a vonalon. A kivitelezési kapacitást jelentősen fokozná a vállalatok szak­mai megerősítése, jobb szervezése és az, ha a most szerte ágazó építési vállalatokat, — a ta­nácsit is — de jól értsük meg, anélkül, hogy eze­ket a tanácsi hatáskörből kivonnánk — az építés­ügyi miniszter szakmai felügyeleti jogánál fogva fgységes irányítás alá vonná a tervfeladatok összehangolása, a munka helyes, ésszerű elosz­tása érdekében. Állítom és tudott dolog, hogy ma megfelelő összehangolás hiányában az építő vál­lalatok az ország egyik területéről a másikra vándorolva sok értékes időt, energiát, kapacitást veszítenek el, a fel- és a levonulásokkal tetemes költségeket okoznak. Erre csak egy példát mon­dok. Az építésügyi bizottság megvizsgálta a gyöngyösi vágóhíd építését. Hat vállalat vonult fel és le, óriási költséget idézve elő, ennél az egy építkezésnél. Rendet kell teremteni a költségvetések dol­gában is. Nagyon örülök, hogy Fock elvtárs ezt a kérdést exponálta. Vissza kell állítani szerin­tem a költségvetés tekintélyét. Tarthatatlan ál­lapot van még mindig ezen a téren. El kell érni. hogy a költségvetés végösszege a bekerülési vég­összeghez legalább valami kicsit hasonlítson, mert ma óriási az eltérés. Ha ezt megtennénk, állítom, hogy ezzel is csökkenteni lehetne a fel­vonulások számát és nőne a kapacitás, csökken­ne a költség. Tisztelt Országgyűlés! Fokozni kell azonban a kapacitás érdekében a vállalatoknál és még a kisiparnál is az építőipari munkásképzést. Lehe­tővé kell tenni, — bár itt van fejlődés és most javult a helyzet a vállalatoknál a tanonctartást illetően — hogy minél több tanulót vehessenek fel. Ez azért is helyes és szükséges, mert a mező­gazdasági építkezések kivitelezéséhez még hosszú időn keresztül univerzális szaktudású építőmun­kások kellenek. Ezt a képzettséget csak lent a vállalatoknál lehet elsajátítani. Meg kell szer­vezni, elő kell mozdítani az iskolákból kikerült 14—18 évesek foglalkoztatását az építőiparban, lehetőleg tanulói minőségben. Ez részben javíta­na a fiatalok foglalkoztatásának fennálló prob­lémáján. A kapacitás fejlesztése szempontjából fontos a mezőgazdasági építkezés gépesítése, megfelelő gépekkel való ellátása. A mezőgazdasági és a fa­lusi építkezések még ma is nagyobbrészt 50 év előtti módszerekkel, kézierővel történnek. Tu­dom, hogy nehéz itt összegeket kihasítani. Mégis meg kellene vizsgálni, mit lehet ezen a téren ten­ni. De helyes lenne felülvizsgálni az Építésügyi Minisztérium építészeti gépeket kölcsönző válla­latának munkáját, megfelelő-e ez a mai kívánal­maknak, mert sok panasz merült fel ellene a gyakorlati kivitelezésben. Szükségesnek tartom, hogy az Építésügyi Miniszter az elérendő meg­takarítások terhére kapjon összeget kisebb épí­tési keverőgépek, szállítóeszközök, mozgó autó­daruk és egyéb építési gépek beszerzésére. Szer­vezzen megfelelő gépesített brigádokat, amelyek az itt felsorolt tsz-brigádok segítségére lennének a nehezebb munkák — vasbeton elem szerkeze­tek — felrakásánál. Tisztelt Országgyűlés! A fejlesztés építési anyagszükségletet is idéz elő. Az építési anyagellátás terén is kell szerve­zeti és beruházási intézkedéseket foganatosítani ahhoz, hogy a szükséges építési anyagot kiter­melhessük. Állami vonalon elsősorban a tetőfedő anyag, cserépgyártást kell jelentős mértékben fo­kozni. A megfelelő anyaggal rendelkező és tech­nikai felszerelésével erre alkalmas 2—3 nagyobb téglagyárat át kell állítani cserépgyártásra. A téglaszükséglet is emelkedik. Ezért meg kell szervezni a helyi építőanyaggyártást. Az építési anyaggyártás fokozásával kapcsolatban helyes, ha a gyárak dolgozóihoz, a mi munkásainkhoz fordulunk, ők sok jó tanácsot adhatnak és meg­találják a módját a termelékenység emelésének. Fokozni kell az építési kő kitermelést, nem­csak ott a helyi építkezéseknél, ahol kellő lelő­hely van, hanem el kell látni építőkővel az al­földi építkezéseket is. Nem a Balaton, vagy a to­kaji kőre gondolo'k én most. Ezenkívül egész tö­mege, se szeri, se száma a bányáknak, ahonnan építőkövet lehet kitermelni, csak meg kell szer­vezni. Szinte érthetetlen, mi az oka annak, hogy ezt a hasznos építő anyag termelést úgy elhanya­goltuk, vagyis elmulasztottuk. A helyi anyagter­melést ki kell fejleszteni. Elsősorban az egyszerű építkezésekhez megfelelő vályogtermelésről le­het szó, amit maguk a dolgozó parasztok min­denhol meg tudnak csinálni. Azonban legna­gyobb eredményt a szénporos tégla termelésé­nek jelentős mértékben való felfokozása hozhat, ha jól szervezzük meg és gépesítjük — már pe­dig gépesíteni kell — és akkor jelentős eredmé­nyeket tudunk elérni. A szénporos tégla égetésre kelll beállítani a még nem működő tanácsi tégla­gyárakat, ha van' ilyen, s lehetőleg szövetkezete­ket kell szervezni, és ezzel is fokozni a saját erő hozzájárulást a helyi építőanyaggyártáshoz, őszintén meg kell mondani, ebben a kérdésben nagyon sokan fordultak hozzám, különösen, ami­kor kint jártam vidéken. Azok a tsz vezetők, akik építkezés előtt állnak, sokszor kérdezik, hol vannak azok a — nem is lehet őket sorra meg­nevezni, annyiféle anyaggyártógépek, amelyeket a mezőgazdasági kiállításon annyira dicsértünk, s propagáltunk. Az utóbbi években az építési anyag és épí­tési módszerek vonalán egész tömegével jelentek meg az újításokról szóló tudósítások, fényképek lapjainkban. Én nagyrészt ismerem ezeket a módszereket, mégis meg kell kérdeznem, mi van ezekkel, hol tart a tudományos kutatómunka? Ezen a területen kevés az eredmény. Keresni, ku­tatni kell a módját az építési költségek csökken­tésének, mert nagyon drágán termelünk és épí­tünk. Tisztelt Országgyűlés! Az általam vázolt kapacitás probléma és hiányosságok jó szervezési munkával mind meg­oldhatók és meg is kell oldani, mert ezt a fejlő­dés üteme megkívánja tőlünk. De ez nemcsak a két illetékes miniszter elvtárs feladata, hanem mindnyájunké, egész dolgozó népünk társadalmi feladata. Megoldásuk azért is könnyebb, mert a költségvetésben a termelés emelkedése folytán

Next

/
Oldalképek
Tartalom