Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.
Ülésnapok - 1958-3
137 Az Országgyűlés 3. ülése 19 A dolgozó parasztság legöntudatosabb része felismerte, hogy milyen lehetőségek rejlenek a nagyüzemi gazdálkodásban, különösen a 3004-es és az azt kiegészítő kormányhatározat megjelenése után. A megyei párt végrehaj tó bizottság és a megyei tanács végrehajtó bizottsága tudatosan és terv szerint készült az elmúlt esztendőben a tsz-mozgalom fejlesztésére. Több tanfolyamot szerveztünk a községi tanácselnököknek, tanácstitkároknak, párttitkároknak, tsz-elnököknek, agronómusoknak és mindazoknak, akiknek közvetlen teendőik és feladataik vannak a tsz-mozgalom vitelében és szervezésében. Ezenkívül az értekezletek sorozatát tartottuk funkcionáriusoknak, pedagógusoknak, orvosoknak és, állatorvosoknak, akikkel megvitattuk a mezőgazdaság átszervezésének jelentőségét, fontosságát és kértük segítségüket ehhez a munkához. A tapasztalat az volt, hogy helyeselték ezeket a tanácskozásokat és felajánlották konkrét segítségüket. A tsz-mozgalom fejlesztésének előkészítem sere felhasználtuk a választási kampányt is. Minden gyűlésen és jelölőgyűlésen nyíltan beszéltünk a párt politikájáról, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének szükségszerűségéről. Hozzáteszem, hogy a választási munkát is teljes sikerrel fejeztük be: este 7 óra 20-kor az egész megyében befejeződött a szavazás. A párt és a kormány helyes politikájának eredményeként az elmúlt két esztendőben nagymértékben megnőtt az alsóbb szervek tekintélye és szélesedett e szervek tömegkapcsolata. Erről tanúskodik az is, hogy a legtöbb belépési nyilatkozatot a dolgozó parasztok, elsősorban a falusi Párttitkárnak, a tanácselnöknek és a helybeli tsz-elnöknek írják alá. Végül meg kell mondani azt is, hogy a Győr megyei elvtársak sikerei és tapasztalatai is nagymértékben hozzájárultak a me gyénkben elért eredményekhez. Engedje meg a tisztelt Országgyűlés, hogy a megyénkben uralkodó politikai helyzetről és hangulatról is szóljak néhány szót. Minden túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy megyénkben társadalmi üggyé vált a termelőszövetkezeti mozgalom. Az üzemek munkásai becsülettel teljesítik és túlteljesítik terveiket, de emellett minden munkásnak fő problémájává vált a termelőszövetkezeti mozgalom, s a munkásosztály legjobbjai fáradtságot nem ismerve járnak faluról falura. Ami a dolgozó parasztságot illeti, parasztjaink tudják, hogy elérkezett az ideje a szociai^ta átszervezésnek. Ellenséges magatartással elvétve lehet csak találkozni. A vita most már azon folyik, hogy most lépjenek-e be, vagy őszszel, azon folyik, hogy mennyi lesz a földjáradék, mekkora lesz a háztáji terület, mekkora szőlőt tarthatnak meg, mi lesz a szerződött állatokkal stb. Amikor e kérdésekre kielégítő váj^szt kapnak, a legtöbb esetben aláírják a belépési nyilatkozatokat. A politikai nevelő és szervező munkából aktívan kiveszik részüket a tsz-tagok, a tömegszervezetek funkcionáriusai és aktívái. Külön elismeréssel kell nyilatkozni a falusi pedagógusokr ól és orvosokról. Minden elismerést megérde. február 19-én, csütörtökön 138 melnek a párt- és tanácsfunkcionáriusok, akik valamennyi községben becsületes, áldozatkész, fáradtságot nem ismerő munkát végeznek. Ugyanez vonatkozik a gépállomások és az állami gazdaságok dolgozóira. A termelőszövetkezetbe való belépésnél példát mutatnak a kommunisták, a tanácsi végrehajtó bizottsági tagok és tanácstagok, akik elsőnek írják alá a belépési nyilatkozatokat. Példájukat követi sokszor az egész község lakossága. Általában falun a dolgozó parasztok között a belépéssel kapcsolatban olyan hangulat alakult ki, hogy ne maradjon ki senki, mindenki lépjen be a szövetkezetbe. Ezt a jó tanácsot megfogadva, eddig sikerült elérni azt, hogy ahol a munkát megkezdtük, ott egy-két kivétellel minden dolgozó paraszt belépett a szövetkezetbe. Az eddig alakult termelőszövetkezeti községekben a belépéstől számított egy héten belül mindenütt megtartották az alakuló közgyűléseket. A hangulatra jellemző, hogy ott van a község apraja-nagyja, a gond most az, hogy hol tudunk biztosítani olyan nagy helyiséget, ahová mindenki befér. A legtöbb alakuló közgyűlésre meghívják azokat a szervezőket, akik az illető községben dolgoztak és nagy szeretettel veszik körül őket. Úgy gondolom, hogy ezt Kossá elvtárs is bizonyíthatja, aki részt vett a lovasi alakuló közgyűlésen. A fent elmondottak nem azt jelentik, hogy minden magától megy mindenütt. Igenis keményen meg kell dolgozni minden egyes szocialista községért, a dolgozó parasztok megnyeréséért. Tisztelt Országgyűlés ! Hozzászólásomban szeretnék még foglalkozni néhány olyan vitás kérdéssel, amiről eddig vita folyt, de amit most az élet megoldott. Az első*-ilyen probléma: a súlyponti megyék kérdése. Ügy gondolom, hogy Dunántúl néhány megyéjének eredménye bizonyos mértékig módosította az eredeti elképzelést ezen a téren. Bebizonyosodott az is, hogy a középparasztok is jövőt látnak a termelőszövetkezetben, belépnek a tsz-ekbe, sőt általában az a tapasztalat, hogyha a legtekintélyesebb középparasztok aláírták a belépési nyilatkozatot, a község lakossága követi példájukat. Sok vita folyt megyénkben is a kétlakiakkal kapcsolatban. Bebizonyosodott, hogyha a falu többsége belépett a termelőszövetkezetbe, s ezáltal a kétlakiak válaszút elé kerültek, családtagjaikkal, a földdel belépnek a termelőszövetkezetbe, sőt a távolabbról bejárók a legtöbb esetben a termelőszövetkezetet választják és ott hagyják az üzemet. Megyénkben a legnagyobb gondot a szőlősterületek és szőlősgazdák okozták. A probléma persze most is a legnehezebbek közé tartozik, de a tények beigazolták, hogy a szőlővel rendelkező dolgozó parasztok is belépnek a szövetkezetbe. Példa erre a Balaton-parton Kővágóőrs, Zánka, Lovas és Kapolcs község. Vannak olyan dolgozó parasztok, akik 2—3, sőt 4 kat. hold szőlővel is beléptek a szövetkezetbe. Munkánkat kezdetben bizonyos mértékig megnehezítette az, hogy a szőlősterületekre vonatkozólag a mezőgazdaság szocialista átszervezését illetően központi rendelkezés még nincs kidolgozva. Ezért a megyei °RSZAGGYÜLfi:SI £RTEStTO 7
