Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-3

139 Az Országgyűlés 3. ülése 1959. február 19-én, csütörtökön 140 pártbizottság, a megyei tanács végrehajtó bizottsága úgy döntött, hogy ezeken a területeken háztáji területnek maximum 600 négyszögölet hagyunk meg — a pincével együtt —, akinek pedig ennél nagyobb szőlőterülete van, annál megállapítjuk a művelésre vonatkozó munkaegység-értéket és az illető dolgozó paraszt saját szőlőterületét műveli majd meg. Ez a bizonyos 600 négyszögöl csak eszmeileg lesz megjelölve. Ahol nagyobb szőlőterületről van szó, ott ezt a területet közös munkával fogják megművelni. Külön problémát jelent még a szőlőterületeken a bebíró kérdése. Ezekből a Balaton-parton bőven van. Budapesten, vagy az ország különböző területein laknak, élnek és dolgoznak, de szőlőjük a Balaton-parton van. Az a javas-' iatunk, hogy az illetékes szervek, lehetőleg minél sürgősebben dolgozzák ki a szőlősterületekre vonatkozó rendelkezéseket, s indítványozzuk, hogy a szőlőterület után magasabb földjáradékot állapítsanak meg, mint általában a szántóföldre. Vita folyt azon is, hogy a szocialista községekben kik és milyen személyek legyenek a vezetők, mindenekelőtt az elnökök. Az a vélemény, alakult ki, hogy e kérdés megoldását bízzuk a dolgozó parasztokra. Maguk közül válasszák ki a legjobbakat, a legalkalmasabbakat, a gazdálkodáshoz legjobban értőket. Ez nagyon nagy lelkesedést váltott ki. Kezdetben sok olyan község volt megyénkben, ahol több termelőszövetkezetet akartak alakítani. Ahogy azonban telt az idő, maguk a dolgozó parasztok jöttek rá arra, hogy ennek nem sok értelme van, viták adódnak a föld, a legelő és a közös épületek megosztásánál, stb. Ezért a legtöbb helyen úgy döntöttek, hogy egy községben egy szövetkezetet alakítanak, egy tsz-be tömörülnek. Tisztelt Országgyűlés! Most a szervező munka mellett igen fontos feladatunknak tartjuk a megalakult termelőszövetkezetek munkájának megindítását, a nagyüzemi gazdálkodás feltételeinek megteremtését. Ügy gondolom, ez semmivel sem kisebb feladat, mint maguknak a termelőszövetkezeteknek a megszervezése. Ezért ezt csak úgy tudjuk sikeresen és eredményesen megoldani, ha a kormány, minden egyes minisztérium és főhatóság messzemenően segít és támogat bennünket. Miben kérjük a központi szervek segítségét és támogatását? Először is pénzben és anyagban, hogy a közös istállókat és" a legszükségesebb gazdasági épületeket — amelyekre a termelőszövetkezeteknek szükségük van — meg tudjuk építeni. Véleményem szerint ezzel nem kellene addig várni, míg pontos számot tudunk adni arra. hogy mennyi anyagra és pénzre van szükségünk, hiszen a normák alapján hozzávetőlegesen meg lehet állapítani. Másodszor: a gazdasági épületek megépítéséhez szükséges építő kapacitás biztosításában, harmadszor a gépállomásoknak szükséges erőés munkagépek rendelkezésére bocsátásában kérünk segítséget. Ez utóbbira vonatkozó igényün« ket a Földművelésügyi Minisztériumnak már benyújtottuk. A termelőszövetkezeti községiek ezenkívül azzal a kéréssel is fordultak hozzánk, hogy vásárolhassanak Zetorokat, olyan kisgépeket, munkagépeket, amelyekkel ők maguk is meg tudják könnyíteni saját munkájukat. Negyedszer: szakemberekben kérünk segítséget. Itt mindenekelőtt agronómusokra és könyvelőkre gondolok. A párthatározat alapján ezen a téren már kaptunk bizonyos segítséget, közölték velünk, hogy 37 szakember beállítása a megfelelő kedvezményekkel biztosított. Ezt köszönettel vettük, de itt az Országgyűlés előtt meg kell mondanom őszintén és nyíltan: ez nem oldja meg most már a mi szakember problémáinkat. A véleményünk ugyanis az, hogy a 37 szakember beállításával a fejlődő tsz-mozgalom igényeit ki lehet elégíteni, az ugrásszrű fejlődés következtében előállt igényeket azonban nem. Mi nem elsősorban szakembereket kérünk a központi szervektől, hanem azt kérjük: kapjunk lehetőséget, hogy minden olyan termelőszövetkezeti községben, amely legalább ezer kat. holdnál nagyobb területtel gazdálkodik, beállíthassunk agronómust és könyvelőt azokkal a kedvezményekkel, amelyekkel a 37-et be lehetett állítani a termelőszövetkezeti községekbe. Mint mondottam tehát, az a kérésünk, hogy hasonló kedvezményekkel állíthassuk be őket, s ez igen komoly segítséget jelentene számunkra. Igaz, sok községben van mezőgazdasági szakember az egyénileg dolgozó parasztok között, olyan, aki valamilyen mezőgazdasági szakiskolát már végzett. Ezek az emberek azonban saját maguk megmondják, hogy bár végeztek ilyen vagy olyan mezőgazdasági szakiskolát, azt azonban nem merik vállalni, hogy egy nagyüzemi gazdaságot irányítsanak, szervezzenek, hiszen amikor ők iskolába jártak, ott nem tanultak ilyet. Nyilvánvaló, hogy tudásukat hasznosítani lehet, be lehet őket állítani brigádvezetőnek stb., de a nagyüzemi gazdálkodás irányítását nem lehet rájuk bízni. Tudott dolog, hogy azokban a községekben, amelyek tsz községekké váltak, lényegében megszűnt a községfejlesztési hozzájárulás fizetése, pedig ezekben a községekben is tervezték bekötőutak, vízvezetékek építését, villamosítást, kultúrházak, iskolák bővítését, építését, új napköziotthonok, bölcsődék stb. létesítését. Véleményünk szerint ezek a községek nem kerülhetnek hátrányosabb helyzetbe, sőt szükséges, hogy közös erővel, továbbra is számítva a társadalmi munkára — a népgazdaság teherbíróképességét figyelembe véve előnyösebb helyzetet kell biztosítani ezeknek a községeknek a többiekkel szemben. Ezen túlmenően még egész sor olyan probléma merül fel, amit rendeznünk és megoldanunk kell. Hogy mást ne említsek, itt vannak az egészségügyi problémák. Azok a dolgozó parasztok, akik már évek óta valamilyen betegségben szenvedtek, míg egyéni gazdák voltak, nem mentek el orvoshoz, de egész biztos, hogy most, mint termelőszövetkezeti parasztok el fognak menni a kórházba és kigyógyíttatják magukat. A problémák rendezésénél a legtöbb minisztérium és főhatóság érintve van. Ezért azt kérném a miniszter elvtársaktól, hogy egy-egy felelős vezetőt küldjenek le erre az időszakra a megyei tanácsok illetékes szakosztályaihoz összekötőknek, akik operatíven tudnak intézkedni egyes kérdésekben és gyors segítséget tudnak nyújtani a problémák megoldásában. Mi helyileg so-