Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-3

135 Az Országgyűlés 3. ülése 1959. február 19-én, csütörtökön 136 Köztudomású az is, hogy a direkt-termő bo­rok az emberi egészségre ártalmasak, sok eset­ben fejfájást idéznek elő, illetve a szemre is ká­ros hatással vannak. Ezeket figyelembe véve, a direkt-termő szőlőket már ki kellett volna irtani, helyesebben átoltani nemes szőlővel. Kormányunk a felszabadulás után több eset­ben adott ki rendelkezést arra vonatkozóan, hogy a direkt-termő szőlőket oltsák át a termelők, il­letve újabb telepítéseket ne végezzenek, s ameny­nyiben valaki vét ezen rendelkezések ellen, meg­felelő megtorló intézkedési lehetőséget is biztosí­tott a szakigazgatási szervek részére. Azonban a gyakorlat azt igazolja, hogy érdemleges intézke r dés nem történt, sőt tapasztalatom szerint az el­múlt évben is, igaz, engedély nélkül, szórványo­san történt direkt-termő szőlőtelepítés, illetve ilyen szőlővel való pótlás. Az előbbiekért, helyesebben a direkt-termő szőlők meglétéért az alsóbb szakigazgatási szer­veken kívül hibáztatható a felsőbb szakigazga­tási szerv (FM) is, mivel nem követelte meg kellő eréllyel a rendeletek végrehajtását. Tudomásom van arról, hogy 1958. szeptembe­rében a Földművelésügyi Minisztérium részéről a direkt-termő szőlők helyzetével kapcsolatosan újabb tervezet van kidolgozás alatt, amely ez­idáig rendeletileg nem jelent meg. Javaslatom ezzel kapcsolatosan az, hogy az 1958. szeptembe­rében az FM által kidolgozott rendelet-tervezetet sürgősen terjesszék a kormány elé jóváhagyás végett. Véleményem szerint helyes lenne, ha a Föld­művelésügyi Minisztérium a rendelet-tervezetben figyelembe venné a perspektivikus nagyüzemi szőlőtelepítést és így ennek megfelelően elsősor­ban szocialista szék torban (tsz, állami gazdaság), de ezen túlmenően az egyéni termelők szőlőtele­pítését is úgy határozná meg, hogy az gépi mű­velésre alkalmas legyen. A direkt-termő szőlők megszüntetése érde­kében javasolnám, hogy a továbbiakban az ilyen szőlőből készült bornál a termelő adókedvezmé­nyét csökkentsék, vagy vonják meg. Szőlőtermelő szakcsoportoknál jelenleg is ér­vényben van, hogy saját termelésű borkimérést folytathatnak literenként is és poharazásként is. Azonban azt is tudnunk kell, hogy ezek a szak­csoportok visszaélnek a kapott kedvezménnyel. Tapasztalatom, hogy nemcsak a saját termésű bo­rokat mérik ki, hanem más termelőktől is fel­vásárolnak-borokat, amit a szakcsoportok enge­délye alapján mérnek ki. Ez az állami bevétele­ket is csökkenti és a borkereskedelmi erkölcsökbe is ütközik. Éppen ezért időszerű lenne a bor-tör­vény mielőbbi kiadása. Tisztelt Országgyűlés! Az 1959. évi költségvetés célkitűzéseit he­lyesnek tartom, ennek alapján általánosságban és részleteiben elfogadom és a tisztelt Országgyű­lésnek elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Következő felszólaló Bakos István képviselőtársunk. BAKOS ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Az 1959. évi költségvetés reális és kiegyensúlyozott. Véleményem szerint tükrözi azt à kiegyensúlyo­zott reálpolitikát, amelyet a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kor­mány folytat. Figyelembe véve azonban az elmúlt hetek­ben végbement változásokat és a termelőszövet­kezeti mozgalom fejlődését, továbbá azt a fejlő­dést, amellyel a közeli hetekben és hónapokban számolni lehet a Központi Bizottság decemberi határozata alapján, a Földművelésügyi Minisz­térium költségvetése nem vette és nem is ve­hette talán eléggé figyelembe a megnövekedett igényeket és követelményeket. Szerintem a Földművelésügyi Minisztériumnak nem áll ren­delkezésére megfelelő tartalékalap az újonnan alakult termelőszövetkezetek segítésére és támo­gatására. Nem tartom elegendőnek a költségve­tésbe betervezett erő- és munkagépek számát sem, mert a meglevő szövetkezetek mellett a gyors fejlődés követelményeit nem tudják ki­elégíteni. Nem ismerem részleteiben a termelőszövet­kezeti mozgalom területén kialakult országos helyzetet, említett aggályaimat Veszprém megye helyzetére vonatkoztatom. Engedje meg a tisz­telt Országgyűlés, hogy elmondjam, mi a hely­zet ezen a téren megyénkben. Az ellenforradalom előtt Veszprém megyé­ben a tsz-ek szántóterülete a megye szántóterü­letéhez viszonyítva 11 százalék volt. Az ellenfor­radalom után ez visszaesett négy százalékra. 1958-ban alakult 14 új termelőszövetkezet és el­értük azt, hogy a megye szántóterületének hat százaléka volt a tsz-ek tulajdonában. Ekkor 2600 család 32 000 kat. hold földön gazdálkodott. Ez volt a helyzet még 1959 január elején is. Mi a helyzet jelenleg? A meglevő termelőszövetkezetek mellett napjainkig alakult megyénkben 82 szocialista község és két puszta, 100 000 kat. hold földdel, 11 000 családdal és jelenleg a termelőszövetkeze­tek birtokában van megyénk szántóterületének 30 százaléka. Az állami gazdaságokat figyelembe véve, a szocialista szektor aránya 44 százalék. Az új belépésekre jellemző, hogy egy-egy család 8—9 kat. hold területet visz átlagosan a termelőszövetkezetbe. Emellett tsz-eink nagy mennyiségű állatállománnyal gyarapodtak, szá­mos olyan dolgozó paraszt van, aki 10—12 szarvasmarhát vitt a közösbe. Megítélésünk sze­rint a termelőszövetkezeti helyzet megyénkben kedvező és további nagy sikerekre van kilátás. A megyei pártbizottság és a megyei tanács végrehajtó bizottsága az elért eredmények és si­kerek okait abban látja, hogy az elmúlt két év alatt elmélyült és megszilárdult a dolgozók bi­zalma a párt és a kormány politikája iránt, he­lyeselték és helyeslik a kiadott intézkedéseket. Véleményünk szerint, döntő szerepe volt a mozgalom kiszélesítésében a decemberi pártha­tározatnak. Ezt bizonyítja, hogy amikor a Köz­ponti Bizottság határozatát taggyűléseken tár­gyaltuk, több községi pártszervezet tagjai és a taggyűlésre meghívott pártonkívüli dolgozó pa­rasztok nem egy helyen egységesen aláírták a belépési nyilatkozatokat és előkészítő bizottsá­gokat alakítottak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom