Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-3

59. február 19-én, csütörtökön 134 133 Az Országgyűlés 3. ülése 19 adatokkal, hogy fejlődhessenek. Iskoláztatni is többet kellene, hogy ezzel is növelhessük a vezetésre alkalmas nők számát. Az igazság kedvéért meg kell azonban azt is mondani, hogy a vezetésben részt vevő nők álljanak helyt, maradéktalanul végezzék el feladatukat, mert ezzel a mi kérésünk teljesítését biztosítják. Sokat fáradoztak az asszonyok a megye egészségügyének segítésében is. Sajnos azonban nem sok eredménnyel. Kórházaink, különösen a szülészet és a gyermekosztály, de a belgyógyászati osztály is túlzsúfolt, örömmel vettük tudomásul, hogy a hároméves tervünkben szerepel a megyei kórház megteremtése Salgótarjánban. Erre igen nagy szükség van, mert ebben az időszakban is éppen a kórházak túlzsúfoltsága miatt kénytelenek kiadni a betegeket idő előtt, mert a beteg sok, az ágy pedig kevés. E tekintetben azt kérem az egészségügyi minisztertől, hogy egy kicsit gyorsabb tempóval segítsenek új kórházunk felépítésében, hogy e súlyos gondjaink megoldódjanak. Nem vagyok rossz értelemben vett soviniszta, ;azt sem irigylem, hogy Fehérgyarmaton és máshol épülnek kórházak, egészségügyi intézmények, de véleményem szerint egy olyan fontos ipari központban, mint Salgótarján, mielőbb meg kellene kezdeni a kórház építését. Kérjük azt is az egészségügyi miniszter elvtárstól, hogy néha vesse szemét Nógrád megyére is és segítsen megoldást találni <arra, hogy a kórház mielőbb felépüljön és a mintegy 30 főre tehető szakorvos-állás betöltésével az orvoshiány megoldódjék. Megjegyzem, lehetne segíteni e bajon — igaz, hogy később éreznénk a hatását —, ha a megyénkből jelentkező fiatalokat is fölvennék az orvosi egyetemre. Sajnos, az elmúlt esztendőben visszautasították azoknak a fiataloknak a többségét, akik a megyében az orvosi pályát választották volna élethivatásul. Pedig tapasztalatok bizonyítják, hogy a budapesti fiatalok, vagy a nagyvárosiak, amikor már kezükben van az orvosi diploma, nem szívesen vállalják vidéken a praxis gyakorlását, mert úgy gondolják, hogy messze vannak a fővárosi kultúrától, amelytől nem szívesen válnak meg. Tisztelt Országgyűlés! A nemrégen megjelent központi bizottsági határozat a mezőgazdaság szocialista átszervezéséről igen komoly feladatokat ró az asszonyokra. Ezt jól tudják a mi asszonyaink is. Nógrád megyében van több jó példa arra, hogy az asszonyok szorgos keze munkája által milyen nagyszerű eredményeket érhet al a termelőszövetkezet. Itt van példának a kistoronyéi Vörös Október Tsz, ahol egy munkaegységre 47,20 forint, a karaneslapujtői termelőszövetkezet, ahol 42 forfalt, a karancsaljai termelőszövetkezet, ahol 40 forintot osztottak. S ezekben a termelőszövetkezetekben a tagok többsége asszonyokból tevődik. Kell-e ennél fényesebb bizonyíték arra, hogy milyen nagyszerűen tudnak dolgozni'az asszonyok a termelőszövetkezetekben. S mert Nógrád megyében van jó példa az asszonyok eredményeire, a Nőtanácsok már hozzáláttak e nagyjelentőségű határozat ismertetéséhez. A politikai munka mellett különböző találkozókkal, tsz-ben és egyénileg dolgozó parasztasszonyok, munkásnők között a nőmozgalom sajátos módszereivel igyekeznek erősíteni a szövetkezeti mozgalmat. S abban az irányban dolgoznak, hogy a férjeik maradjanak az iparban, míg a nők, asszonyok lépjenek a tsz-be. Véleményünk szerint ezt nemcsak a már említett példák is igazolják, hanem azt is tudjuk, hogy ezek az asszonyok a nagybirtok idején harmadosba dolgoztak a földbirtokosoknak. Ezek az asszonyok most is dolgoznak, de többet kapnának könnyebb munka után, ha a tsz-be lépnének. A termelőszövetkezetben az asszonyok, elsősorban a baromfitenyésztésben és a kertészetben végeznek kimagasló munkát. Terméseredményeik állandó növelésével segítik munkásosztályunk, dolgozó népünk bőségesebb áruellátását. Remélem, hogy az új termelőszövetkezetekből sem hiányoznak majd a nők. Szeretném még szóvátenni a napközik és a bölcsődék helyzetét. Meg kell mondanom, hogy Nógrád megyében felszabadulásunk előtt összesen 12 napközi otthon volt, s ma már 89 működik. Szocializmust építő országunknak ez rendkívül nagy eredménye. Ezt én jól látom, de megmondom őszintén, hogy ez kevés. A meglevő napközi otthonainkban mindössze 4043 gyermek nyer elhelyezést, ami azt jelenti, hogy a falusi asszonyok gyermekeinek jórésze, különösen a nyári nagy munkák idején az utcán, a porban található, mert nincs elegendő férőhely az idénynapközik létrehozásával sem. Ez nemcsak azért gond, hogy a gyermekek nevelése nincs megfelelő módon biztosítva, hanem azért is, mert a termelőszövetkezeti asszonyok sem tudnak megfelelő módon részt venni a szövetkezet munkájában^ mert otthon maradt gyermekeikre gondolnak. Arra kérem a művelődésügyi miniszter elvtársnőt, hogy a napközik fejlesztésénél már ebben az esztendőben is vegye figyelembe ezt és nagyon helyes lenne, ha a tsz-mozgalom fejlődését követné az idényjellegű napközik, óvodák számának növekedése. Azt hiszem, ideje lenne már foglalkozni az óvo- • dák területenkénti felállításával és megszüntetni az üzemi, hivatali stb. jellegű széttagoltságát. Hozzászólásomban szeretnék foglalkozni a szőlészet és borászat kérdésével is, még akkor is, ha alkoholizmus elleni harc van. Azt hiszem, ismeretes mindannyiunk előtt, hogy a szőlőtermelés a dolgozó parasztság előtt kedvelt, annál is inkább, mivel aránylag kis területén igen sok és nagyértékű termést ad. Már 400—800 négyszögöl szőlő jól művelve, kedvező körülmények között megterem 30—60 mázsa szőlőt, vagy bort. A szőlőtermelés tehát szép jövedelmet jelent népgazdaságunknak, amellett saját fogyasztásra is bőven jut belőle. A szőlőtermelés lemaradásának okát egyrészt abban látom, hogy sok a kiöregedett szőlőterületünk, amelynek felújítása, illetve pótlása főleg csemegeszőlő esetében nem megfelelő. Másik okát abban látom, hogy megyénkben, de más hasonló adottsággal rendelkező megyékben is jelentős a direkt-termő szőlő telepítése, illetve termesztése. Éppen ezért kevés az exportálási lehetőségünk csemegeszőlőből, illetve palackozott borból.