Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-3

115 Az Országgyűlés 3. ülése 1959. február 19-én, csütörtökön 116 lik a tervet, figyelembe veszik, hogy hol telítettek a raktárak, hol nagyobbak az igények és ennek megfelelően átallnak bútorgyártásra stb. Amikor ezeket a dolgokat elmondtuk a munkásoknak, azt mondták: hát rendes minisztérium! (Derültség.) Ha már így van, kedves Nagy elvtársnő, engedjen meg nekem valamit, bár nem akartam ezzel terhelni. (NAGY JÓZSEFNÉ könnyűipari miniszter: Azt hittem, hogy őszintén beszélt, most elrontja, amit mondott!) Na jó, én most nem azt akarom elmondani — itt van az elvtárs Debrecenből, tudom, csúnyán néz majd rám. Miért kell Debrecenben feltétlenül korszerű nyomdát építeni, amikor Miskolcon a mi nyomdánk leszakad? Nem mer lemenni a nyomdászmester, minden reggel összecsókolódzik, kétszer is elbúcsúzkodik a családjától, mert. fél, hogy rádől a nyomda. .. (Derültség.) És akkor nem hogy azt csinálnák meg, hoznák rendbe .. . (NAGY JÖZSEFNÉ könnyűipari mi. niszter: A tanács nyomdája!) Dehogy is a tanács nyomdája! Nézzék meg, Nagy elvtársnő. Elnézést kérek, hogy mindig bírálóan vetettem fel a dolgokat, de azt hiszem, kötelességünk így vetni fel a kérdéseket. Tudom, hogy egy-két haragosa lesz az embernek ebből kifolyólag, de majd ki fogunk békülni. Elnézést kérek azért, hogy ennyi ideig vettem igénybe az országgyűlés szíves türelmét. Ezzel hozzászólásomat be is fejeztem. Nemcsak a magam, hanem a borsodi képviselőcsoport nevében is kijelenthetem, hogy a költségvetési javaslatot elfogadjuk. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Brutyó János képviselőtársunk. BRUTYÓ JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztett ez évi állami költségvetés vitájában az Építésügyi Minisztérium költségvetéséhez kívánok hozzászólni. A költségvetést az országgyűlés építésügyi állandó bizottsága megvitatta. Az ott elhangzottakat szeretném hozzászólásomban kifejteni. A költségvetés tételeit és annak végösszegét vizsgálva úgy látjuk, hogy azok figyelembe veszik népgazdaságunk lehetőségeit, valamint az építő- és építőanyagipar fejlesztésének fontosságát. Nem tévesztik szem elől azt a nagy feladatot, amelyet az Építésügyi Minisztériumnak ebben a költségvetési esztendőben és azt követően végre kell hajtania. < Igen helyes a költségvetésnek az a célkitűzése, hogy a tárca bevételénél az elmúlt évliez viszonyítva jelentős többletet irányoz elő. Amíg 1957-ben az Építésügyi Minisztérium költségvetése még deficites volt, vagyis a kiadások túlhaladták a bevételi összeget, 1958-ban már 690 millió többletbevételt ért el, 1959-ben pedig több mint egymilliárd forinttal magasabb bevétel van betervezve, mint a kiadások. Ez azt mutatja igen tisztelt Országgyűlés, hogy az építő- és építőanyagiparunk az elmúlt két esztendő alatt jelentős mértékben fejlődött. Ezt a fejlődést vizsgálva, különösen szembetűnő, hogy amíg 1958-ban a befizetett vállalati nyereségek összege mintegy 260 millió forint volt, ezzel szemben az ez évi tervezett nyereség befizetését több mint félmilliárd forintban irányozza elő a költségvetés. Az a véleményem, hogy a nyereségbefizetésnek ez a célkitűzése reális és megvalósítható. A költségvetésből különösen kiemelendő a csaknem 300 millió forint beruházási költség, amely összeg az építőipar fokozottabb gépesítését és az építőanyagipar gyorsabb korszerűsítését szolgálja. Gondolok itt olyanokra, mint a felépítendő Mátraderecskei Cserépgyár, a Bodrogkeresztúri Falazóblokk-gyár, a Szigetszentmiklósi Betongyár, továbbá a Lábatlani Cement- és Mészművek, a Zagyvapálfalvi Üveggyár, a Kőbányai Porcelángyár —, de sorolhatnék még egy sor építőanyagipari üzemet — rekonstrukciója. Igen helyes, hogy a beruházási összegek elosztásánál gondoltak a családjuktól távol dolgozó munkások részére további állandó jellegű munkásszállások építésére is. Ennél a kérdésnél hadd jegyezzem meg, hogy az állandó, korszerű ! munkásszállások építésében az elmúlt években I nagyon komoly előrehaladás történt. Ma már ! szép számmal vannak korszerű munkásszállások, azonban az az 1500 főre tervezett új munkásszállás, amely a tervben elő van irányozva, még r( m fogja megoldani az építő- és építőanyagipari munkásszállások problémáját. Prieszol elvtárs erre Borsod megyével kapcsolatban kitért. Ez annyival inkább nem oldja meg a problémát, hiszen az építőipar elkövetkező feladatai további szükségleteket támasztanak és egy sor olyan rossz állapotban levő munkásszállást, amely akár városrendezési, akár más szempontból kifogásolható — fel kell számolni. A beruházásokra vonatkozóan még azt szeretném elmondani, hogy a beruházási kereten belül rendkívül nagy szerepe van a dolgozók munkabiztonságáról való gondoskodásnak, a munkavédelmi beruházásoknak. Éppen az elmúlt hetekben tárgyalta a Minisztertanács a Munkaügyi Minisztérium előterjesztésében ezt a fontos kérdést, és az építőipart jogosan marasztalták el azért, mert míg egész sor területen, mint a bányászatban és másutt is az elmúlt évben a balesetek csökkenő tendenciát mutattak, addig az építő- és építőanyagiparban emelkedett a balesetek száma. Nyilvánvaló, hogy a beruházások alkalmával nagy gondot kell fordítani az elhanyagolt és elhasználódott állványzatok kicserélésére, a dolgozók biztonságát veszélyeztető munkakörülmények kiküszöbölésére. Szeretném itt az érdekelt minisztériumnak tolmácsolni az építő- és építőanyagipari dolgozók kritikai megjegyzését arra vonatkozóan, hogy a munka- és védőruhák, a gumikesztyűk és a gumicsizmák minősége nem kielégítő, nagyon hamar tönkremennek, még mielőtt kiszolgálták volna a tervezett időt. Nyilvánvaló, hogy az építőipari dolgozóknak ez a kritikája jogos, és a Könnyűipari Minisztériumnak, a vegyiparnak igyekeznie kell, hogy ezen a területen a minőséget az elkövetkezendő időben megjavítsa. Az előterjesztett költségvetés a tavalyinál nagyobb összeget irányoz elő az üzemi bölcsődék és napközi otthonok fenntartására és fejlesztésére. Ez a tétel azt bizonyítja, hogy pártunk és kormányunk állandóan gondoskodik a gyermek-