Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.
Ülésnapok - 1958-3
117 Az Országgyűlés 3. ülése 1959. február 19-én, csütörtökön 118 nevelés és a dolgozók családi problémáinak megkönnyítéséről. Igen tisztelt Országgyűlés! Az építőiparban Jgen nagy a szakmunkás-hiány. A költségvetésben az ipari tanulók oktatására előirányzott több mint 14 millió forint, a Munkaügyi Minisztérium tanulóképzése mellett, megítélésem szerint az elkövetkező idők nagy feladataira tekintettel még nem oldja meg a szakmunkás-hiányt. Gondoskodnunk kell arról, hogy fokozottabb mértékben megteremtsük a tanulóképzés alapjait. Az előterjesztett költségvetésben a technikumok és otthonaik fenntartására ugyancsak több mint 14 millió forint van előirányozva. Véleményem szerint, ez az összeg megteremti annak a gazdasági lehetőségét, hogy a technikumokból jól képzett szakemberek kerüljenek az építő- és építőanyagiparba. Egyet lehet érteni azzal is, hogy a költségvetés az elmúlt évekhez viszonyítva nagyobb összeget ad a történelmi műemlékek helyreállítására és gondozására, hiszen a kultúrált néoek nagy gonddal ápolják történelmi műemlékeiket. A második világháborúban a hitleri fasiszta hordák szörnyű pusztítást vittek véghez műemlékeinkben. Ezeknek helyreállítása még sok esztendő áldozatos munkáját követeli meg tőlünk. Az előirányzott csaknem 15 millió forint jelentősen segíti az Építésügyi Minisztériumot abban a törekvésében, hogy a műemlékek védelmét és helyreállítását az eddiginél nagyobb arányban folytassa. A költségvetésben biztosított összeg lehetővé teszi a soproni, visegrádi, egri, sárospataki, es még jónéhány történelmi műemlék helyreállítását és megvédését. Ebből az összegből lehetővé válik több egyházi műemlék helyreállítása ls > mint a Mátyás-templom oldali homlokzatának rendbehozása, a székesfehérvári székesegyháznak és még további 20 egyházi műemléknek a helyreállítása. Engedje meg a tisztelt Országgyűlés, hogy ^°Y a hbi hozzászólásomban röviden kitérjek az epitő- és építőanyagipar előtt álló egy-két legfontosabb feladatra. Az Országgyűlés tagjai előtt ismeretes az a hatalmas erőfeszítés, amelyet Partunk vezetésével, munkás-paraszt kormányunk a lakásprobléma megoldása érdekében J^fejt. Az elmúlt évben, 1958-ban, mint ahogy ^únnich elvtárs mondotta, 42 000 lakás épült fel állami és magánerőből, tehát több, mint amenyn yit az 1958-as terv előirányzott. Dolgozó népünk or ul az elért eredménynek, de ugyanakkor a a .kashelyzet súlyosságára való tekintettel tovabbi előrehaladást vár az elkövetkező időben, "aroméves népgazdasági tervünk 1958—1960-ig mintegy no 000 lakás megépítését tűzte ki célÏÏ.'Ez az intézkedés enyhíti, de nem oldja meg SKashelyzetünket. Pártunk Központi Bizottsága múlt évi októberi ülésén a munkásosztály ^elyzetével kapcsolatos határozatában kimonlat ^ ORv a lakásprobléma megoldására távn tervet kell kidolgozni, amely a jelenleginél ]^j^yobb tempót diktál az évenként megépítendő zat k tekintetében. Pártunknak ez a határoúiu ^°lgozó népünk osztatlan egyetértésével tairtlKOzik A 15 éves lakásfejlesztési terv kidolgozásakor figyelembe kell vennünk minden adott lehetőséget, hogy a célul kitűzött nagyarányú lakásépítkezést az állami, a szövetkezeti és a magán erőforrások maximális latbavetésével végrehajtsuk. 'Az Építésügyi Minisztériumnak már ebben az évben is lényegesen több lakást kell átadnia, mint 1958-ban, 1961-től kezdve pedig szinte ugrásszerű emelkedést kell elérnünk a lakásépítkezésben. Tisztelt Országgyűlés! A lakásépítkezés nagy feladatai az Építésügyi Minisztériumtól, az Országos Tervhivataltól és a beruházó szervektől megkövetelik, hogy biztosítsák a gyors és gazdaságos építkezés feltételeit. Ezen a téren sajnos, mint ahogyan Fock elvtárs is elmondotta, még nem kielégítő a helyzet. Az építőipar az ország különböző területein egyidőben túlságosan sok építkezést indít meg, s ennek következtében kevés létszámmal, hiányos gép- és anyagellátással hosszú ideig épül egy-egy objektum. Ez a körülmény nemcsak drágítja, hanem lassítja is az építkezést. Meg vagyok győződve arról, hogy ebben a teremben sok olyan képviselőtársunk ül, aki még emlékszik rá, hogy bizony volt idő, a felszabadulás előtt, a harmincas években, amikor az Űj-Lipótváros épült — számba se vehető gépi felszerelés mellett — egy szezon alatt, ami legfeljebb hat-hét hónapot tett ki egy esztendőben, hat-hétemeletes házakat építettünk fel a tőkéseknek. Sajnos, ettől most sokkal több a mi lakásépítésünk átfutási ideje. Távol áll tőlem tisztelt Országgyűlés, hogy öszszehasonlítsam például az Üj-Lipótváros építését a mi Kerepesi úti, vagy Üllői úti lakótelep építkezésünkkel, hiszen másotT a körülmények is. Akkor az építőmunkások szörnyű elnyomás alatt éltek, nagy munkanélküli tartalékhadsereg állt a tőkések rendelkezésére, ma pedig az építőiparban munkaerő-hiány van. Most a szocialista építőiparban, amely mentes a kizsákmányolástól, derék, jól képzett műszakiakkal rendelkezünk, köztük olyanokkal is, akik már a harmincas években tervezték és kivitelezték azokat az épületeket. Itt dolgoznak nálunk, Trautmann elvtárs személyesen ismeri őket. Beszéltünk ezekkel a műszakiakkal. Van sokezer áldozatkész, szorgalmas építőipari szakmunkásunk és segédmunkásunk. Ezek a dolgozók helyeslik pártunk és kormányunk politikáját, egyetértenek azzal a nagy erőfeszítéssel, amelyet a lakásprobléma megoldásáért tesz pártunk és kormányunk, s készek ezért harcolni és dolgozni, ök vetik fel, hogy az építőiparban is fordulatot kell elérni az építkezések átfutási idejének csökkentésével. Elvtársak! Tisztelt Országgyűlés! Alulról kezd kibontakozni egy nagyon egészséges mozgalom ennek érdekében. Itt van például a sztálinvárosi 26. Építőipari Vállalat kollektívája, műszakiak és fizikai dolgozók egyaránt, akik az elmúlt hetekben tartott értekezletükön mozgalmat indítottak az építkezések átfutási idejének csökkentésére. Itt ül köztünk Bondor József képviselőtársunk, a 26. számú vállalat igazgatója, ö maga is elmondotta, hogy most már meg-
