Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.
Ülésnapok - 1958-16
909 Az Országgyűlés 16. ülése 1960. évi december 9-én, pénteken 910 hangolása és a tapasztalatok átadása területén a községenként létrehozott termelőszövetkezeti tanácsok. Például a gyomai, a sarkadi, orosházi, gyulai járás községeiben, rendszeresen havonta összejönnek a tsz vezetői és az adott község termelőszövetkezeteinek munkáját összehangolják. A hunyai, dévaványai tsz-ek, a sarkadi járás tsz-ei, tanácsüléseken hangolták össze a gépállomási gépek elosztását és összpontosítását. A termelőszövetkezetek szervezeti életében a nagyarányú felfufások ellenére jelentős fejlődés tapasztalható. A nagyterületű termelőszövetkezetekben üzemegység rendszer alakult ki, amelyekben egészséges folyamatként kezd kialakulni az önálló termelési egység. Ezekben az üzemegységekben törekvés van a tsz. tagság állandósítására. A szervezettség, a gazdálkodási eredmény azt mutatja, hogy a 2000 katasztrális holdon felüli termelőszövetkezetekben volt a legkevesebb probléma a munkafegyelem, a pénzügyi gazdálkodás területén. A bevételek alakulása növénytermesztés területén a kalászosoknál kedvezően, a kapásoknál kevésbé jól alakult. Kenyérgabona a tavalyi 9,2 mázsával szemben 10,1 mázsa, ősziárpa a tavalyi 13 mázsával szemben 14 mázsa, tavaszi árpa a tavalyi 9 mázsával szemben 12,2 mázsa termett. Kapásoknál a kukoricatermés — májusi morzsoltra átszámítva — a tervezett 15,5 mázsával szemben csak körülbelül 13 mázsa. A cukorrépatermésben katasztrális holdanként körülbelül 135 mázsa várható — ez körülbelül annyi, mint a tavalyi. A növénytermesztés területén még komoly lemaradást jelent a lucerna-magfogás, a magértékesítés bevételi kiesése. Ha a termésátlagok alakulását figyelemmel kísérjük, akkor azt tapasztaljuk, hogy termelőszövetkezeteink 10,1 mázsa búzát termeltek, míg az egyénileg dolgozó parasztok csak 6,7 mázsát, ősziárpából a termelőszövetkeztek 14, az egyénileg dolgozó parasztok 9,2 mázsát, tavaszi árpából termlőszövetkezeteink 12,2, egyéni dolgozó parasztjaink 8,6 mázsát, kukoricából a szövetkezetek 15,2, az egyéni gazdák 11,9 mázsát, cukorrépából a termelőszövetkezetek 141, az egyénileg dolgozó parasztok 100 mázsát termeltek. Az állattenyésztés eredményei a következőképpen alakultak a termelőszövetkezetekben: Bár a 100 katasztrális holdra jutó közös állomány az 1959. évi 16,1 számosállatról 17,l-re növekedett, az állattenyésztés egészéből mégis az alacsony termelési hozamok miatt kiesés várható. Főként a szarvasmarhahizlalásnál tejből, baromfiból lesz kevesebb jövedelem. A 37 forintos munkaegység helyett előreláthatólag 31—32 forint várható. Ez azt jelenti, hogy a megye egyes területein — például a sarkadi, a gyomai, a szeghalmi járásokban — ennél is kisebb lesz az egy munkaegységre jutó pénzösszeg. Ez egyrészt abból adódik, hogy a növénytermelésben a kapásoknál kevesebb a termés, másrészt abból, hogy az állattenyésztésben kiesés volt a hiányos takarmányozás miatt. Sertéstenyésztésünk azért nem hozott nagyobb jövedelmet, mert az év elején mintegy 10 000 kocát „vágtak ki", s ezt megyei szinten rendkívül nehezen lehetett pótolni. Igaz, pótoltuk, de ez mégis kiesést jelent, mert a beállított tízezer fiatal koca termelése csak az év utolsó hónapjaiban jelentkezik, s ennek a tízezer kocának egy fialási ciklusa kiesett. Jövőévi hízóállományunk biztosítottnak mondható. Idei tervünk 243 000 sertés, de elmondhatjuk, hogy eddig már mintegy 5000 darabbal több van lekötve szerződésileg a megye területén. Szarvasmarhaállományunk is mintegy hétezer darabbal növekedett és ezen belül nőtt a tehénállomány is. 1960 január 1-én 9 498 tehén volt szövetkezeteinkben, október 30-án pedig 13 741. Baromfiállományunk összességében szintén nőtt, a megye területén, etéren azonban hiba van, mert az áruértékesítésben ez a növekedés nem jelentkezett kielégítő formában. Tisztelt Országgyűlés! Pártunk és kormányunk intézkedései nemcsak anyagiakkal, hanem a helyes rendeletekkel is segíti termelőszövetkezeteinket. Gondolok itt pártunk VII. kongresszusának határozatára vagy kormányunk 3004-es rendeleteire. Nagyjelentőségű a mezőgazdaságnak az a segítség, melyet munkásosztályunk ad, ugyanis 1960-ban megyénk termelőszövetkezeteinek különböző beruházásokra, építkezés, gépek és egyéb vásárlásokra több mint 160 millió forintot adott. Dolgozó parasztságunk nagyra becsüli ezt a segítséget/ látja, érzi, hogy a munkás-paraszt testvéri szövetség nemcsak szólam, hanem élő valóság. Dolgozó parasztságunk viszont felelős azért, hogy népünk minél nagyobb mennyiségű terménnyel, gafeonával, hússal, tejjel, tojással legyen ellátva. Meg vagyok róla győződve, hogy szorgalmas, dolgos parasztságunk ennek a kötelességnek eleget is tesz. Termelőszövetkezeti parasztságunk nemcsak azzal adott választ a müncheni Bálint gazdáknak, hogy többségében átléptek a szocialista nagyüzemi termelés útjára, hanem azzal is, hogy például a megyénkben az állam által adott beruházások mellett saj4t erőből több mint 55 millió forint értéket ruháztak be szövetkezeteink. Még három sajátos kérdést szeretnék megemlíteni a mezőgazdasági tájegységek kialakításával kapcsolatban. Nincs arra lehetőségem, hogy itt sokoldalú elemzést nyújtsak, azonban szeretném felhívni az illetékes szervek figyelmét arra, hogy a meglévő mezőgazdasági gépeket úgy oszszák el, hogy a nehéz, kötött talajokra a legerősebb mélyművelésű gépeket adják. A sarkadi járás szikes talajait egyszerű mélyszántással meg lehet javítani, miután a szik alatt mintegy 50—60 cm-re megfelelő sárga agyagos a talaj. Ebben az esetben el lehetne kerülni a nagy beruházásokat igénylő digózásos talajjavítási módszert. A másik ilyen kérdés ami szintén a tájegység kialakításával áll összefüggésben. Békés megyében, de különösen a sarkadi járásban nagy lehetőség van a vízgazdálkodásra. Azonban ehhez feltétlenül meg kell változtatni azt a hely-