Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-16

911 Az Országgyűlés 16. ülése 1960. évi december 9-én, pénteken 912 telén szemléletet, ami még 80 évvel ezelőtt helyes volt, ma viszont már egyáltalán nem. Ugyanis 80 évvel ezelőtt mikor a mocsarakat csapolták le, a csatorna rendszerünket arra építették, hogy erről a területről a tavaszi és őszi dús csapadékot elvezessék. Ma nekünk arra lenne szükségünk, hogy a tavasszal és ősszel leszaladó vizeket tárolni tudjuk a nyári időre, amikor is általában ezen a területen szárazság, aszály szokott lenni. Igen hasznos volna népgazdasági szempontból is, hogy az öntözéses gazdálkodást ki tudnánk szélesíteni. Nemcsak a monokulturális öntözést, hanem az intenzív öntözést is biztosítani tudnánk. Erre a célra fel lehetne használni azokat a víztárolókat, Körösök ereit, ahol valamikor a csatornázások előtt nagymennyiségű víz állt. A megnövekedett vízterületen szélesíteni lehet a haltenyésztést, valamint a víziszárnyasok nagyüzemben való tenyésztését. E célunk gyorsabb elérése érdekében arra szeretném kérni az illetékes szervek vezetőit, hogy segítsenek hozzá bennünket, hogy még 1961-ben kapjunk legalább 10—12 darab 15 000es keltetőgépet, akkor mi helyben négy nagyobb termelőszövetkezet összefogásával üzembe tudnánk helyezni. Erre a célra tudnánk megfelelő épületet biztosítani addig, míg felépül az új keltetőállomás. Ezeket a kérdéseket már nap mint nap vetik fel a tsz-eink dolgozói és hajlandók arra, hogy még nagyobb áldozatokat vállaljanak a sajáterős beruházásokból. Tisztában vannak azzal, hogy a maguk jövedelmének emelése érdekében teszik, és érzik a felelősséget az egész ország élelmiszer ellátásáért. \ ELNÖK: Szólásra következik Lombos Ferenc képviselőtársunk. LOMBOS FERENC: Tisztelt Országgyűlés! Megyénk, Győr-Sopron megye — amint önök mindannyian tudják — hazánkban elsőnek fejezte be a mezőgazdaság szocialista átszervezését. Azóta két esztendő telt el, s ez a két esztendő igen sok olyan tapasztalatot hozott számunkra, amelyek nagyon fénygsen igazolják pártunk és kormányunk eltökélt szándékát, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezését ebben az évben fejezzük be. Ez a két esztendő a mi számunkra is nagyon sok tapasztalatot hozott a gazdálkodás menetrendjében is, s engedjék meg, hogy ezekről néhány vonatkozásban elmondjam észrevételeinket. Egyetértek a Fehér és Losonczi elvtársak által elmondottakkal, azokat a magunk részéről helyeseknek és követendőknek tartjuk. 1959 elején, miután 40 ezer parasztcsalád lépett be szövetkezeteinkbe, két és fél hónap alatt rengeteg rémhír volt rólunk az országban. Nagyon sok rosszat vetettek a szemünkre, nagyon sok pesszimista, aggályoskodó ember akadt ebben az országban, s majd később a Szabad Európáról is beszélek, mert ők is aggályoskodtak és próbáltak dezorganizálni. Az országon belüli aggályoskodók fő mondanivalója az volt: ,.Helyes-e pártunknak és kormányunknak az az álláspontja, hogy megengedték nektek ezt a gyors szervezést? Mi lesz veletek tavasszal, elkezdenek-e dolgozni a szövetkezeti tagok?" Úgy gondolom, a párt nevében az élet válaszolt ezeknek az aggályoskodóknak. Amikor elérkezett a tavaszi időszak, kimentek, felvették a munkát és dolgoztak. Azért vették fel, mert helyesen hajtottrk végre pártunk és kormányunk idevonatkozó határozatát, mert megértek a feltételek ahhoz, hogy ezek a szövetkezeti tagok önkéntes alapon léptek a szövetkezetbe, nem pedig gumibot hatására, amint azt Czupi Bálint kívülről magyarázta, s ezért szívesen láttak hozzá a nagyüzemekben a munkához. Utána elmondták, hogy „nem lesz elég gép, mi lesz veletek, hogyan fogjátok megművelni a földeket?" Erre nekünk világos volt a válaszunk szövetkezeti tagjainkhoz. Azt' mondtuk, hogy amikor egyéni paraszti megye voltunk, illetve amikor alig-alig volt a megyében termelőszövetkezeti tag, akkor is minden esetben elvetették a 30 százalék kenyérgabonát, learatták a kenyérgabonát és megkapálták a kukoricát is. Miért akarják most a szövetkezet cipőjébe húzni azt. hogy a szövetkezetbe lépett paraszt ugyanazt a gabonát nem tudja elvetni, nem is ugyanannyi, hanem lényegesen több géppel? Hiszen pártunk és kormányunk beváltotta azt az ígéretét, amelyet nemcsak Győr megyének, hanem az egész ország dolgozóinak tett: ennyi traktort kapunk, s ezt hiánytalanul meg is kaptuk. Utána az aggályoskodók felvetették, hogy „hová teszitek azt a rengeteg állatot, amit össze kell hordanotok? Éhen pusztulnak az állatok, nem tudjátok őket eltartani, nincs takarmány" stb., stb. Azóta ezen a téren is igazolta az élet, hogy az állatokat összehordtak, még csak éhen sem döglött egyetlen állat. Egyébként is én emlékszem rá, hogy amikor Győr-Sopron megye még egyéni paraszti megye volt és rossz takarmánytermés következett be, bizony volt baj ebben a megyében is, volt éhen döglött állat is ebben a megyében. Erről azonban ezek az emberek nem szívesen beszéltek. Utána azt kérdezték, hogy mi lesz az ország ellátásával, hogy a fenébe akarjuk mi megoldani szövetkezetekkel az ország ellátását. Eszembe jut, itt voltam Budapesten egy főjskolán, mert meghívtak, hogy megkérdezzenek tőlünk egyet és mást, hogyan is ment Győr megyében annak idején ez az egész bolt. Elmondták a diákok, hogy nem lesz gyümölcs, ez lesz az alapvető probléma Budapesten, mert most tszben hogyan akarjuk megoldani a gyümölcsellátást? Akkor hirtelenjében — igaz, leegyszerűsítve — azt válaszoltam nekik: hogy » az a sárgabarackfa és az az őszibarackfa, amely eddig termett az egyéni parasztnál, most miért ne teremne a szövetkezetekben is a közös gazdálkodás idején? Pláne, ha arra gondolok, hogy most nagyobb gondot fordítunk az amerikai szövőlepkére és egyéb kártevőkre. Nyilvánvalóan több lesz így a termés. Ezt az élet igazolta is. Később még visszatérek rá számadatokkal, hogy valóban ez következett be. Utána, amikor szövetkezeteinknél megindult a munka, érdekes eseményként vetődött fel, ha két szövetkezeti tag énekelt valahol a faluban,