Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-15

897 Az Országgyűlés 15. ülése 1960. évi december 8-án, csütörtökön 898 televíziót vásárol. Nagyon nagy a tudásszomj, az igény a kultúra iránt. Javaslom: a földművelésügyi és művelődés­ügyi miniszter elvtársak vizsgálják meg, ho­gyan tudnának nagyobb segítséget nyújtani a szakmai színvonal emeléséhez és a kulturális igé­nyek kielégítéséhez. Jelentősen változott falun az életkörülmény és az életszínvonal. Ma már nem a fejük alá te­szik a parasztok a 100 forintosokat, magukra köl­tik, házat építenek, lakásokat rendeznek be. Ez évben csak több mint ezer házat építettek és nem akármilyent, hanem többségében olyat, amilyen azelőtt az intézőnek volt. Ha a falusi rokonokhoz egy városi ember megy látogatóba és végigmennek az utcán, az öltözésről nem lehet megkülönböztetni, hogy melyik a városi, vagy a falusi ember. Ma már a parasztember nem ak­kor eszik tyúkot, ha a tyúk, vagy ő beteg, ahogy mondták régen, hanem hétköznap is, ünnepnap is. Más kezd lenni falun az élet, jobb, emberibb. Ebben a vonatkozásban szabadjon egy példát mondani. Ismerjük mindnyájan a falun élő idős parasztemberek sorsát a múltban. Enyhén szólva mostoha sors volt ez. Lényegében most, a mező­gazdaság szocialista átszervezésével kezdő lépést, de nagyon jelentős lépést tettünk előre a falun élő öregek problémájának megoldásában. Az ál­lam segítsége, a tsz, az összefogás lehetővé tette, hogy olyan ember, aki egész életét munkával töl­tötte, ne a falu koldusa, hanem megbecsült tagja lehessen. A szocialista mezőgazdaság megteremtése hozzájárult ahhoz, hogy a munkás-paraszt szö­vetség új tartalmat nyerjen. A megye üzemein kívül a budapesti IX. kerület üzemei is patronál­ják szövetkezeteinket és nagyon nagy segítséget adnak munkájukhoz. Itt, az országgyűlésen ke­resztül is szeretném a budapesti üzemeknek, a IX. kerületi üzemeknek megköszönni azt a segít­séget, amelyet politikai és anyagi vonatkozásban egyaránt adnak, amivel hozzájárulnak a tsz-ek politikai és gazdasági megszilárdításához. Az üze­mi munkásokat úgy fogadják, mint jó testvért, s ezek úgy is cselekszenek. A felvilágosító szót sokszor kezük munkája, némely esetben még anyagi segítség is kíséri, olyan értelemben, hogy kutakat, istállókat, meg egyebeket építenek. (Derültség.) A tsz-parasztság sajátmaga tapasztalja, hogy a munkásosztály erkölcsi és anyagi támogatás­ban részesíti. És nem én, hanem a tsz parasztok mondják, hogy ilyen igaz, önzetlen barátjuk, szövetségesük soha nem volt, mirft a munkásosz­tály — és ez így is van. Ennek alapján bátran merem mondani, hogy a tsz parasztok közül mind több érzi a felelősséget a város, a munkás­osztály élelmiszerrel és az ipar mezőgazdasági nyersanyaggal való ellátásáért. Aki ismeri a tsz­be tömörült parasztokat, az tudja, hogy nem lesz hálátlan azért a segítségért, amit a munkásosz­tály nyújt számára. A munkás-paraszt szövetség erősödése egy­ben azt is jelenti, hogy tovább növekedtek a szo­cializmus erői és szélesedett a hatalom bázisa. Ma már elmondhatjuk, hogy a hatalom gyakor­lásába falun újabb tízezrek kapcsolódtak be. Olyanok, akik a tsz-be való belépésük előtt köz­életi tevékenységet nem fejtettek ki. Kedves képviselő elvtársak! Azt gondolom, hogy ezek a tények is bizonyítják — és még so­kat lehetne mondani róla —, hogy a falu élete más lett, s az új emberi vonások tért hódítanak a falu egész életében. E nagy forradalmi átalaku­lásról, amely ma falun folyik, csak az elismerés hangján tudok megemlékezni. Aki ezen a terü­leten dolgozik, azt magával ragadja az átalaku­lás nagy, lüktető ereje, a tsz parasztság többsé­gének tudásszomja, munkakészsége, munkasze­retete. Szóval nehéz ezt elmondani, írónak kel­lene lenni, aki megírja az egységes paraszti osz­tály kialakulását. Helyeselni lehet, hogy az írók ma már többet járnak falvainkban. Kérni szeret­ném őket, hogy gyakrabban nézzék meg a ma­gyar falun végbemenő nagy társadalmi átalaku­lást, a vajúdásával, nehézségeivel, problémáival együtt, hogyan fejlődik, öntudatosodik a magyar paraszt, és milyen becsülettel dolgoznak tsz-eink­ben az asszonyok. Érdemes ezt megírni, és szí­vesen fogjuk olvasni. Azt jelenti, amit elmondtam a falu átalaku­lásával kapcsolatban, hogy nincsenek problé­mák? Nem, nem azt jelenti. Még sok nehézséggel kell megküzdeni, sok még a gond. A termelésben még nem használjuk ki megfelelően a nagyüzem nyújtotta lehetőségeket. A munkafegyelem terü­letén is vannak problémák. Egyesek nem veszik ki részüket becsületesen a munkából. És pár he­lyen, a tsz parasztok gyorsabban vívták ki a nyolc órás munkaidőt, a nyári munkában is, mint a munkások. (Derültség.) Természetesen úgy vetem fel, mint nem helyes dolgot. De vak az, aki nem látja, hogy évről-évre, hónapról-hó­napra jobban megy a munka. És ez a jellemző. Jellemző ma már, hogy ebben az évben például olyan tsz-ek, mint az istvándi, az iharosi, ame­lyek a legrosszabb szövetkezetek közé tartoztak, ma már jó szövetkezetek. Mind jobb eredmé­nyeket érünk el a termelésben és ami legalább olyan fontos, az emberek gondolkodásának át­alakításában. A falu élete pozitív irányban fejlődik, a termelés és a tsz parasztok gondolkodása terüle­tén egyaránt. Bízvást mondhatjuk, hogy a mun­kásosztály és az értelmiség legjobbjainak továb­bi támogatásával a termelőszövetkezetekbe tö­mörült parasztok még nagyobb eredményeket fognak elérni. Mindez szocialista hazánk to­vábbi erősödését, a népjólét növekedését segíti elő. Tisztelt Országgyűlés! Losonczi elvtárs be­számolójával kapcsolatban még egy-két kérdésre szeretnék kitérni. Olyan tapasztalataink vannak, hogy egyes elvtársak türelmetlenek. Türelmetle­nek a szövetkezet, a termelés területén. Azt tud­nám mondani, hogy sok esetben téliesen jogosan türelmetlenek a mi hibánkkal szemben, a meg­levő fogyatékosságokkal szemben. Mégis, ha néz­zük, hogy az iparnál is bizonyos idő volt szük­séges arra, hogy megfelelő színvonalra tudjuk emelni ott a vezetést, elvtársak. Ha üzemet épí­tünk, ahhoz is idő kell, míg felépül, ki kell alakí­tani a munkás-kollektívát, a műszaki vezetést. Mindez időt jelent. Jelenleg a mezőgazdaság még befejezetlen beruházás. Sokat kapott a népgazdaságtól. De az azonnal nem realizálódik, bizonyos idő szük­séges ehhez. Kérésünk az, hogy itt is legyenek ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom