Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-3

87 Az Országgyűlés 3. ülése 1959. február 19-én, csütörtökön 88 meggyorsításának ez igen fontos forrása, melyből az eddiginél sokkal bővebben meríthetünk. A kormány számít arra, hogy a műszaki értelmiség teljesíti a technika fejlesztésében előtte álló feladatokat, és tudása legjavát adva segíti a dolgozó népnek a szocialista építés meggyorsítására irányuló törekvéseit. A tervtúlteljesítés további igen fontos területe az önköltség, a termelékenység, a takarékosság. Itt kell elsősorban terven felüli eredményeket elérni, ez a szocialista akkumuláció legfontosabb forrása. A vezetőknek, a műszakiaknak, a munkásoknak, a termelés valamennyi dolgozójának azon kell fáradoznia, hogy a termelékenység terven felül emelkedjék, az önköltség terven felül csökkenjen, hogy terven felüli megtakarítások jöjjenek létre. A kormány az elmúlt év elején takarékossági felhívást bocsátott ki. A takarékossági felhívás nyomán az irányító szerveknél és a vállalatoknál komoly és eredményes munka indult meg. Különösen említésre méltók az egyes nagy vállalatok által indított széleskörű takarékossági mozgalmak. A Csepel Vas- és Fémművek azóta már teljesített takarékossági mozgalmának fő célkitűzése az volt, hogy az önköltséget 100 millió forinttal csökkentse. A Magyar Pamutipar KISZ-szervezete „semmit a földre" jelszóval mozgalmat indított a nemes hulladékok megóvása és az anyagtakarékosság érdekében. És a jó példák egész sorát lehetne még felsorolni. Alig van vállalatunk, ahol ne történtek volna komoly intézkedések, amelyek — mint már említettem — jelentős eredményekkel jártak. A kormány takarékossági felhívása azonban nemcsak 1958-ra szól. Itt az ideje, hogy az 1959. évi intézkedési tervek minden vállalatnál elkészüljenek, és ezek a terven felüli önköltségcsökkentésre, a terven felüli termelékenységemelésre irányuljanak, és ezáltal járuljanak hozzá a népgazdaság rendelkezésre álló erőforrásainak terven felüli bővítéséhez. 1959. január 1-től az egész népgazdaságban új termelői árrendszert vezettünk be. A termelői árakat a társadalmilag szükséges költségekhez igazítottuk. Megszüntettük az alapvető iparágak állami szubvencionálását. Ma már az eddiginél sokkal tisztábban látjuk, mi az egyes termékek tényleges, előállítási költsége, valamint azt is, hogy a különböző vállalatok mit termelnek viszonylag olcsón, és mit viszonylag drágán. Mindez lehetővé teszi, hogy állami szerveink a tervkészítő*és gazdaságszervező munkában fokozottan szem előtt tartsák a gazdaságosság követelményét, és a legeredményesebben használják ki a termelőerőket. Az új árrendszer elsősorban anyagtakarékosságra ösztönöz. A legtöbb iparágon belül jelentékenyen nőtt az anyagköltség súlya a gyártmány önköltségén belül. Minél inkább csökkentik a vállalatok a fajlagos anyagfelhasználást, a hasznos anyagkihozatal, a gondosabb anyagelőkészítés, a korszerűbb és könynyebb gyártmánykonstrukciók szerkesztése révén, és más módon, annál szélesebb körben nyílik lehetőség, hogy a rendelkezésre álló anyagmennyiségből több terméket állítsunk elő és ilyen módon megalapozzuk a hasznos irányú ter vtúltel j esítést. Minthogy gazdasági fejlődésünk jelenlegi '. időszakában a szocialista építés meggyorsítása, a i termelőerők fejlesztése a központi kérdés, nagy figyelmet kell fordítani a beruházási tevékenységre. A kormány által a múlt év elején hozott intézkedések nyomán fokozódott a koncentrálás a beruházási célok kitűzésénél, javult az előkészítés, ideértve a tervekkel való ellátás biztosítását és a gazdaságossági számítások elvégzését is. Komoly eredmény, hogy -— hosszú évek után 1958-ban először — a befejezetlen beruházások állománya jelentősen csökkent. A beruházási tevékenység javításánál 1959-ben további előrehaladást kell elérni. A felemelt beruházási kereteket tervszerűen és koncentráltan kell felhasználni. Csak olyan új beruházásokat szabad megkezdeni, ahol a tervek készen vannak, a technológiai feltételek teljes mértékben tisztázottak. Meg kell rövidíteni az építkezések kivitelezésének időtartamát és az anyag és munkaerő jobb koncentrálásával, az építőipari tevékenység helyes megszervezésével biztosítani kell, hogy a beruházások a műszakilag szükséges idő alatt befeieződjenek. Csökkenteni kell az építési költségeket, ezért az anyagtakarékosságra, az építőipari gépek jobb kihasználására, a munka jó megszervezésére az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani. Üj beruházások elhatározása előtt a beruházási cél megvalósítását több variánsban kell kidolgozni, hogy a legkedvezőbb variáns javára történhessék a döntés. Biztosítani kell, hogy a tervek a legkorszerűbbek, a gazdaságos kivitelezést és üzemeltetést biztosítók legyenek. 1958-ban a népgazdaság készletei emelkedtek. Jelenleg ipari üzemeinkben megvannak a normális, egyenletes ütemű termeléshez szükséges anyagkészletek. Egyes üzemek azonban indokolatlanul terven felüli készletek gyűjtésére törekednek. Amennyire támogatni kell a szükséges készletek biztosítását, éppen olyan határozottan kell fellépni a szükségleten felüli készletgyűjtéssel szemben, mert az haszontalan célra köti le a népgazdaság anyagi erőit. Végezetül fejlődésünk szempontjából valamennyi állami szervnek, vállalatnak, intézménynek figyelmét fel kell hívni arra, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezése össztársadalmi ügy, és a mozgalom fellendítésében mindenkinek megvan a maga feladata. Ahhoz, hogy a termelőszövetkezetek nagyüzemi gazdálkodásának kialakítására irányuló törekvések eredményesek legyenek, hogy országosan előrelendüljön a termelőszövetkezeti mozgalom, az állami gazdaságok jó vetőmagvakkal, tenyészállatokkal, a gépállomások kiváló gépi munkával, a felvásárló szervek a termelőszövetkezeteket segítő szerződéskötésekkel és azok jó lebonyolításával, az ipar jó gépekkel, műtrágyával és vegyi anya- í gokkal, az építőipar a beruházások időben és jó minőségben való elvégzésévél járuljon hozzá. Tisztelt Országgyűlés! Az 1959. évi költségvetést és a költségvetési ' törvényjavaslatot az Országgyűlés 11 bizottsága megtárgyalta és jóváhagyta. A bizottsági ülése- I