Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-15

893 Az Országgyűlés 15. ülése 1960. évi december 8-án, csütörtökön 894 aránt szívügye. És az a párt, az a társadalmi rendszer, amely főképpen ilyen célokért munkálkodik, amely a békéért, a jobb létért küzd — az asszonyoknak is tetszik. Tegyünk meg tehát mindent, hogy az a hallatlanul nagy erő, amely az asszonyok szívében, akaraterejében rejlik, teljes egészében kibontakozhasson, a szocializmus, hazánk felvirágzásának ügye nyer ezáltal hatalmas erőforrást. A megyei képviselőcsoport és a magam nevében a Földmüvelésügyi Minisztérium jelentését elfogadom, és azt a tisztelt országgyűlésnek elfogadásra javaslom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Szirmai Jenő képviselőtársunk. SZIRMAI JENŐ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! A beszámoló és a vita a mezőgazdaság helyzetéről és a további feladatokról, méltán váltja ki a falu és város dolgozóinak érdeklődését. Figyelemmel kísérik, hogy az országgyűlés hogyan értékeli a mezőgazdaság helyzetét és milyen álláspontot foglal el a mezőgazdaság szocialista átszervezésében. Ez az érdeklődés érthető, hiszen nem kevesebbről van szó, mint történelmi jelentőségű lépést megtéve, befejezzük hazánkban a szocializmus alapjainak lerakását. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1958 decemberében tárgyalta a mezőgazdaság szocialista átszervezésével kapcsolatos feladatokat. Losonczi elvtárs beszámolója, Fehér elvtárs hozzászólása megmutatta a mezőgazdaság területén két év alatt történt jelentős változást. Az értékeléssel én egyetértek. Fontosnak tartom aláhúzni, hogy szükségesnek és elengedhetetlennek tartom, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezését lényegében fejezzük be hazánkban, mert ez felel meg a parasztság és népünk érdekének. A mezőgazdaság szocialista átszervezése eredményeként a mezőgazdaságban is uralkodóvá válik a szocialista termelési viszony. Ezzel elősegítjük a termelőerők gyors fejlődését, felhasználjuk a technika, a tudomány vívmányait a mezőgazdasági termelés területén. Ezek segítségével növelni tudjuk a termésátlagot, olcsóbban termelünk, ki tudjuk elégíteni a népgazdaság szükségleteit. Emellett, amely legalább olyan fontos, szebbé, jobbá, emberibbé válik a parasztság élete, fel tudjuk számolni a falu évszázados elmaradottságát. . Termelőszövetkezeti községek egy-két éve vannak. Létrejöttük óta jelentős változás történt a falu életében. Ezekből két legfontosabbat szeretnék kiemelni. Az egyik a termelésben, a másik a termelőszövetkezeti paraszt gondolkodásában végbemenő változás. A termelés területén: ^6 egyéni parasztgazdaságok voltak, a termelési viszony akadályozta a termelőerők fejlődését. A mezőgazdaság szocialista átszervezésével megváltozott a termelési viszony, így lehetővé vált a termelőerők gyors fejlődése. Lehetővé tette, hogy a technika és a tudomány mai vívmányait felhasználjuk a mezőgazdasági termelésben. Ilyen többek között a gépek, kémiai, biológiai védekezés alkalmazása. Két év alatt 16 000 traktort, 2000 kombájnt, 2300 silókombájnt kapott a mezőgazdaság, s a simazin, atracin, a kémiai védekezések ma már kezdenek meghonosodni a mezőgazdaságban. A leglényegesebb tehát, hogy a mezőgazdasági termelésben a technika és a tudomány tért hódít. A mezőgazdasági tudományos intézetek, tudósok, azok munkatársai ma már, ha nem is kielégítően, de segítik a mezőgazdaság munkáját. Például a keszthelyi, iregszemcsei kísérleti gazdaság Somogy megyének elkészíti a tsz-ek távlati terveit. Ezek hatására kezdeti eredmények mutatkoznak a mezőgazdasági termelésben. Országos termésátlagokról Losonczi elvtárs beszámolójában beszélt. Hasonló a helyzet nálunk, Somogy megyében is. A termésátlagok alakulását, ha figyelembe vesszük, megyénkben az 1952—1959-es átlaghoz hasonlítjuk az 1960-as évet, akkor az alábbiakat mutatja: búzából az 1952—59-es átlag 8,1 mázsa volt, az idén 9,3 mázsa. Rozsból 7,2 mázsa, az idén 8,2 mázsa. Általában azt szokták mondani, hogy a termelőszövetkezetek kenyérgabonából magasabb termést tudnak elérni, mint az egyéni parasztok, de kapásokból nem. Ez évben a kapásokból is több termett, mint az egyéni parasztgazdaságokban. Burgonyából megközelítettük a 100 mázsa átlagtermést. Cukorrépából a 130—150 mázsát, kukoricából pedig a tavalyi 12,8 mázsa helyett 15—16 mázsa májusi morzsolt termett. A termelésben beállt változás, ha az eredmények kezdetiek is, biztatóan mutatkozik az árutermelésben. Ma már jelentős a tsz közös termékeiből származó árutermelés, áruértékesítés Somogy megyében is. A beszámoló is utalt rá, Fehér elvtárs is említette, nálunk is hasonló a helyzet — hogy a közösből származik ma már a felvásárolt menynyiség abszolúrtöbbsége. Számottevően emelkedett a 100 hold közös területről történő értékesítés az 1959 évhez viszonyítva. Például kenyérgabonából 15 000 katasztrális holddal kevesebbet vetettünk, mint 1958-ban, mégis az előző évhez képest 650 vagon kenyérgabonával többet vásároltunk fel 1960-ban, mint 1959-ben. Hízott marhából a tavalyihoz viszonyítva 100 holdról három mázsával, hízott sertésből öt mázsával, tejből hat és fél hektoliterrel adtunk többet a közösből, mint az előző évben. Állatállományunk az átszervezés időszakában nem csökkent. Szarvasmarha állományunk 1958-ban kerek számmal számolva, 105 000 darab volt, jelenleg 108 000 darab. Anyakoca 24 ezer darab volt, jelenleg 29 000. Mi tudjuk, hogy ezek a termelési áruértékesítési eredmények kezdeti eredmények. Mégis biztatóak, és mutatják, hogy nagy lehetőségeink vannak. Véleményem szerint nagyobb állami beruházás nélkül ma már megteremtettük a feltételeit annak, hogy a mezőgazdasági termelést gyorsabb ütemben növeljük. A nagyüzem lehetőséget teremtett arra, hogy a tájjellegnek megfelelő termelést folytassunk. Figyelembe, tudjuk venni a talajadottságokat, a közgazdasági viszonyokat. Azt termeljük, ami a népgazdaság számára szükséges és hasznos. Optimális időben szántsunk és vessünk, végezzük él a növényápolási munkákat. Növeljük a tőszámot, a kukorica, burgonya és cukorrépa terüle-