Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.
Ülésnapok - 1958-3
85 Az Országgyűlés 3. ülése 1959. február 19-én, csütörtökön 80 Kormány felhatalmazást kér arra, hogy a költségvetés előirányzatainak az új termelői árrendszer alapján szükséges módosítását saját hatáskörében végrehajthassa. E munka során a pénzügyi szerveknek, de valamennyi irányító hatóságnak az a feladata és kötelessége, hogy az átszámítás során szigorú pénzügyi fegyelmet érvényesítsenek és így biztosítsák, bogy az átárazott költségvetési okmányok pontosan megfeleljenek az Országgyűlés által jóváhagyott előirányzatoknak. Tisztelt Országgyűlés! Az 1959. évi népgazdasági terv célkitűzései, az 1959. évi költségvetés előirányzatai reálisak és szilárdan megalapozzák a hároméves terv második évének, az előttünk álló esztendőnek gazdálkodását. Figyelembe véve az elmúlt év tervének jelentős arányú és kedvező hatású túlteljesítését, felmerül nem haladhatunk-e a tervezettnél gyorsabban előre? A magyar dolgozók nagy figyelemmel kísérték az SZKP XXI. kongresszusának tanácskozásait, a hétéves terv hatalmas célkitűzéseit, a kommunista építés nagyszerű távlatait. Ugyancsak nagy az érdeklődés a Kínai Népköztársaság és a népi demokratikus országok szocialista építése során elért eredmények és a kitűzött nagyszabású feladatok iránt. Ennek során széles dolgozó rétegekben vetődik fel a szocialista építés meggyorsítása; megvan az akarat, az alkotó lendület a merészebb célkitűzések valóraváltására. Mire irányuljon a tervtúlteljesítés? Hogyan biztosítható, hogy a dolgozó nép áldozatkész munkája, növekvő alkotóereje valóban a szocialista építés meggyorsítása irányába hasson? Ezzel kapcsolatban — úgy gondolom — indokolt néhány kérdésre külön is felhívni a figyelmet. A népgazdaság eredményes fejlesztése, a szocialista építés meggyorsítása érdekében a terv olyan túlteljesítésére kell törekedni, hogy az összhatásában kedvező népgazdasági eredményt biztosítson. E cél érdekében támogatni, ösztönözni kell minden olyan termelési tervtúlteljesítést, amely az exporttermelés fokozását, a belföldi hiánycikkek körének csökkentését, valamint a beruházási célkitűzések gyorsabb megvalósítást szolgálja. Ugyanakkor nem szabad megengedni anyagfelhasználást a népgazdaság számára ne m szükséges termékek előállítására. Jelenleg minden rendelkezésre álló kapacitást maximálisan kihasználunk, amennyiben az hasznosan gyarapítja a népgazdaság erőforrásait. Egyes területeken nem használjuk ki a teljes kaPacitást, vagy azért, mert a termék nem korszerű, a termelés nem gazdaságos, vagy azért, mert a termék nem felel meg a belföldi és a külföldi fényeknek. A meglevő kapacitások jobb kihasználásában re Jlő tartalékok feltárására és hasznosítására az eddigi ne i sokkal nagyobb figyelmet kell szentelnünk. Vállalatainknak alkalmazkodniuk kell a v altozó belföldi és külföldi igényekhez, törekedniük kell arra, hogy a kapacitásokat egyszerű, s *erény eszközökkel alkalmassá tegyék a változó igények kielégítésére. Az eddiginél gyorsabban, riJ galmasabban kell élni e nemzetközi munkame gosztás szélesedő lehetőségeivel. Ahhoz, hogy a meglevő és a létrejövő kapacitásokat a lehető legnagyobb mértékben a népgazdaság számára szükséges, elsőrendű fontosságú termékek előállítására tudjuk felhasználni, nagy lépésekkel kell előrehaladni a műszaki fejlesztés területén, a gyártmányok korszerűsítésénél, a gazdaságos gyártástechnológiai módszerek alkalmazásában. A technika az a terület, ahol a fejlődés gyorsítása érdekében az első lépést kell megtennünk, és csak az itt elért újabb sikereket követően tűzhetjük ki az eddiginél szélesebb területen a termelés gyorsabb emelésére irányuló feladatokat. Különösen fontos, hogy maradéktalanul végrehajtsuk a hároméves terv olyan kiemelt technikai fejlesztési programjait, mint a dieselesítés, az erősáramú, híradástechnikai és műszeripari fejlesztési tervek, a vegyipar fejlesztése, a mezőgazdaságban a hibridkukorica vetőmag széleskörű elterjesztése stb. Figyelembe kell venni továbbá, hogy a magyar népgazdaságban a gyorsütemű bővített újratermelés rendkívül fontos feltétele a külkereskedelem és devizagazdálkodás szilárd egyensúlya. Ezért az exporttermelésre, a termékek minőségére, a gyártmányok korszerűsítésére világpiaci versenyképességük javítására, minden területen továbbra is fokozott figyelmet kell fordítani. Amikor a kormány olyan nyomatékosan emeli ki sikeres előrehaladásunk érdekében a műszaki színvonal sokoldalú fejlesztésének szükségességét, egyúttal rámutat arra a hatalmas erőforrásra, amit számunkra a Szovjetunió önzetlen testvéri segítsége és a szocialista tábor országainak egyre szorosabbá váló összefogása biztosít. A Szovjetunióban, a baráti szocialista országokban elért technikai vívmányok az egész tábor közkincsét képezik. A szocialista táboron belül kialakuló nemzetközi munkamegosztás, a termelés szakosítása és kooperációja lehetővé teszi, hogy azokban a termékekben, melyeket a baráti országok szükségleteire is gyártunk, a nagy szériákban való termelés legmodernebb technológiáját alkalmazzuk és a termék előállításához szükséges munkaórák számát radikálisan csökkentsük. A műszaki és tudományos együttműködés keretében átvehetjük a már kifejlesztett korszerű gyártástechnológiai eljárásokat és korszerű gyártmánytípusokat, nem kell tehát éveket eltölteni, hogy mindent magunk fejlesszünk. Ügy gondolom, hogy a fejlődésünk A műszaki színvonal emelését, az ehhez szükséges kísérletek, kutatások anyagi megalapozását pénzügyi rendszerünk messzemenően támogatja. Az új termelői árrendszer kialakítása során a termelői árakba — iparáganként változó kulcsokkal — beépítettük és 1959. évtől bevezetjük a műszaki fejlesztési alapot., Az alapból kísérletekre, kutatásokra, új gyártmányok kifejlesztésére az eddigivel szemben mintegy 30—40 százalékkal nagyobb pénzügyi lehetőség áll a vállalatok, kutatóintézetek és minisztériumok rendelkezésére. Rajtuk áll, hogy jól élve ezekkel az anyagi lehetőségekkel, meggyorsítsák a maguk területén a technika minden irányú fellendítését.
