Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-15

869 Az Országgyűlés 15. ülése 1960. évi december 8-án, csütörtökön 870 Helyesebb beruházási politikával, a rendelkezésre álló anyagi eszközök átgondoltabb felhasználásával azonban még többet lehetett volna építeni, még nagyobb területeken . lehetett volna szőlőt, gyümölcsöst telepíteni. Joggal panaszkodnak szövetkezeteink, hogy amikor mi az egyszerűbb, olcsóbb kivitelezésű építkezéseket ajánljuk számukra, ugyanakkor fennálló rendelkezéseink nem egy esetben még mindig a drágább beruházásokra szorítják őket. Néhány rendelkezésünket már eddig megváltoztattuk, de felül kell vizsgálnunk a még meglevőket is és olyan irányt kell szabni beruházási politikánknak, hogy adott anyagi lehetőségeinket a leggazdaságosabban kihasználjuk. Tisztelt Országgyűlés! Az elmondottakból kitűnik, hogy termelőszövetkezeteink ebben az évben politikailag, szervezetileg, gazdaságilag egyaránt sokat erősödtek. Ebben az általános kedvező körülményeken — a nemzetközi és az ország belpolitikai helyzetén, szocialista építőmunkánk más területén elért sikerein — túl főleg a következőknek volt döntő szerepe: 1. A termelőszövetkezeti parasztság túlnyomó többsége áldozatkész munkájának, a szocialista nagyüzemek iránt egyre erősödő bizalmának. 2. A dolgozó társadalmunk minden rétege, de különösen a munkásosztály részéről nyújtott sokoldalú segítségnek, annak, hogy a termelőszövetkezetek erősítése valóban társadalmi ügygyé vált. Történelmünkben még soha nem fordult elő, hogy a társadalom ilyen nagyarányú segítséget adott volna a parasztság termelésének. 3. Az állam a termelőszövetkezeteknek nyújtott és egyes számokban beszámolómban is ismertetett nagyarányú, helyes elveiken alapuló támogatásának. Szeretném felhasználni az országgyűlés fórumát arra, hogy dolgozó parasztságunknak nevében köszönetet mondjak mindazoknak, akik e munkában odaadóan kivették részüket. Szeretném külön aláhúzni az állami gazdaságok rendkívül nagy jelentőségű segítségét a termelőszövetkezeteknek, amely mintegy 1000 szakember átadásában, a termelőszövetkezetek nemesített vetőmagvakkal, tenyészállatokkal való ellátásában — az idén például 80 000 darab tenyészkocát adtak át a szövetkezeteknek — üzem- és munkaszervezési tapasztalatok átadásában, rendszeres szaktanácsadásban nyilvánult meg elsősorban. E közvetlen segítséggel egyenértékű azonban az, hogy az állami gazdaságok a termelőszövetkezetek szervezésével jelentkező átmeneti nehézségek megoldására eredményesen összpontosították és növelték termelésüket. Ezt tették a burgonyatermelésben, kocasüldő létszám növelésében és számos más területen. Az állami gazdaságok ma már biztos bázisai a szocialista mezőgazdaságnak, elsősorban azzal, hogy magas terméshozamaikkal jó példával járnak elől. Búzából 14 métermázsát, kukoricából 20 métermázsát, burgonyából 80 métermázsát, cukorrépából 160 mázsát takarítottak be holdanként, az egy tehénre jutó tejhozam pedig 3300 liter, kereken 50 százalékkal magasabb az országos átlagnál. Amikor termelésük ilyen örvendetesen alakul, ugyanakkor meg kell mondani, hogy az egy termékegységre eső költség ráfordításuk még nagyon magas. A jelenlegi gépesítésük színvonala lehetőséget ad a munkatermelékenység emelésére, a költségek nagyobbarányú csökkentésére, ami a közeljövő legfontosabb feladata kell hogy legyen az állami gazdaságaink előtt. Tisztelt Országgyűlés! A mezőgazdaság átszervezésével új feladatok hárulnak a Földművelésügyi Minisztériumra is. Ezeknek a feladatoknak a minisztérium és a tanácsok mezőgazdasági szakapparátusa ma még csak részben felel meg. A mezőgazdaság szocialista átszervezése után néhány ezer nagyüzemnek konkrét termelő munkáját kell irányítani, az eddigi másfél milliós parasztgazdaság igazgatási munkája helyett. Ennek megvalósítása érdekében a Földművelésügyi Minisztériumban, a tanácsok mezőgazdasági szakapparátusában, és a mezőgazdaság irányításában résztvevő többi szervekben javítani kell a jelenlegi munkát, csökkenteni kell azok bürokratikus vonásait, ki kell alakítani a nagyüzemek irányításához szükséges új munkastílust. Figyelembe véve, hogy a termelőszövetkezetekkel különböző formában kapcsolatban álló állami és szövetkezeti szervek száma jelenleg túl nagy — ami nehézkessé és bonyolulttá teszi a termelőszövetkezetek gazdálkodásához kapcsolódó irányító tevékenységet, másfelől zavarja a termelőszövetkezetek vezetőinek a munkáját — az eddiginél szorosabbá kell tenni az együttműködést a termelést és felvásárlást irányító szervek között. Űj mezőgazdaságot kell kialakítani, amelynek nemcsak formájában, hanem tartalmában is szocialista mezőgazdaságnak kell lenni! A feladatok nagyok^azonban, ha a rendelkezésre bocsátott anyagi eszközöket úgy osztjuk el, hogy azok a leggazdaságosabban és a termelésben gyorsan térülnek meg, akkor előbb fognak a hozamok növekedni termelésünk minden ágában. Népgazdaságunk szükségleteinek kielégítése mellett parasztságunk is joggal elvárja tőlünk, hogy az új viszonyok között a termelőszövetkezetekben megtalálja számítását, tudjon többet termelni és legyen nagyobb a jövedelme is. Néhány alapvető kérdést kell elsősorban megoldanunk. A növénytermesztés fejlesztése terén mélyebb talaj műveléssel, a szerves- és zöldtrágyázás nagyobb területen való elvégzésével a talaj táperejét nemcsak fenntartani kell, hanem azt tovább >s kell növelni. Nagyobb hozamú fajtákat kell elterjeszteni főleg a kenyérgabonánál, a kukoricánál, baromfinál és sertésnél. Növényi és rovarkártevők elleni védekezés munkájának jobb megszervezésével évente több milliárd értékű többletterményhez juthatnánk. A kukoricatermelésben nagy tartalékaink rejlenek még. Itt a vetésterület további növelése mellett célul kell kitűznünk à tőszám növelését és az öntözés kiterjesztésével a termésátlagok fokozását, s így biztosíthatjuk fejlődő állatállományunk számára a szükséges takarmányt. E téren már szép eredményeket értek el a legjobb állami gazdaságaink és termelőszövetkezeteink, amelyek már harminc mázsa termést