Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.
Ülésnapok - 1958-14
839 Az Országgyűlés lé. ülése 19 eszelik majd ki, hogy útját állják a békemozgalom terjedésének és hatékonysága növekedésének s elodázhassák az általános, teljes és ellenőrzött leszerelést, valamint a gyarmati rendszer felszámolását. Az imperialisták makacsul ragaszkodnak erőpolitikájukba vetett reménységükhöz, ehhez a reménytelen tévhitükhöz és mindent, még a lehetetlent is megkísérlik majd, hogy ingadozó hatalmi pozíciójukat megmenthessék, vagy amit ezen a téren már elvesztettek, visszaszerezhessék. Az emberiség most kétségkívül sorsfordulóhoz érkezett. Ezt világosan kell látnunk és teljes mélységében át kell éreznünk azt a felelősséget, amely valamennyiünk vállára hárul. Ezért nem mellőzhetjük el annak a vizsgálatát sem, hogy a világbéke-mozgalom kihasználta-e fejlődésének, megerősödésének és hatékonysága fokozásának valamennyi lehetőségeit; az egyes nemzeti békemozgalmak teljesítették-e feladataikat oly módon, hogy az megfelelt népükkel szemben fennálló felelősségüknek és az adott követelményeknek. Azt is kötelességünk megvizsgálni az új moszkvai nyilatkozat szellemében, hogy milyen módon volna lehetséges a nemzetközi békemozgalom erőhatását fokozni, és egyetemességét biztosítani. Tisztelt Országgyűlés! Nem lehet kétséges előttünk, hogy az emberiség sokezer esztendős történelme folyamán soha még nem ragadta magával a néptömegeket olyan hatalmas erővel eszme, mint a béke, a szabadság és a szocializmus szentháromságának eszméje; az általános, teljes és ellenőrzött leszerelésnek, a gyarmati rendszer felszámolásának és a háború nélküli világnak lenyűgöző gondolata. Tíz esztendővel ezelőtt, az első stockholmi kiáltvány félmilliárd embert mozgósított. Imponáló sikert jelentett ez. A nemzetközi békemozgalom akkor alig egy esztendős volt. Ez az 500 millió aláírás, olyan erkölcsi tényezővé vált, amely elhárította azt a szörnyű veszedelmet, hogy az imperialista agresszorok a koreai háborúban atomfegyvert használjanak. Ez tény! És ez egymagában is olyan eredmény volt, amely jogosan kerülhetett' bele a Béke-Világtanács születési bizonyítványába. Két héttel ezelőtt volt 10 esztendeje annak, hogy Varsóban megszületett a Béke-Világtanács, és ma már nyugodtan elmondhatjuk, hogy a Béke-Világtanácsnak sikerült mind az öt kontinens békemozgalmaival jó és termékeny kapcsolatokat létesítenie. És jogos az a remény, hogy azokkal az önálló békemozgalmakkal is, amelyek ma még nem tartoznak a Béke-Világtanács kötelékébe, sikerül majd olyan józan és gyümölcsöző együttműködést létesítenünk, olyan kiterjedt akcióegységet teremtenünk, hogy idővel ezek a ma még önálló mozgalmak nemcsak eszmeileg, hanem szerves módon k bekapcsolódnak majd a Béke-Világtanács nemzetközi hálózatába. Nem volt könnyű az út, amelyet a béke-világmozgalom tíz esztendő leforgása alatt megtett. Nem egyszer ütközött szinte leküzdhetetlennek látszó akadályokba. Az imperialisták egyre újabb manővereket eszeltek ki, hogy útját állják terjedésének. Száz- és százmilliós dolláröszszegeket mozgósítottak a béke sokszáz milliós se). évi december 7-én, szerdán 840 regei ellen, és mégis, mindezek ellenére, az úgynevezett lélektani hadműveletek, az embertelen hajszák, az internálás és a törvényen kívül helyezés ellenére a kapitalista országokban is nőttön-nő a békemozgalom. Ma már egy erejében és hatásában hatalmasan kibontakozó világközvélemény áll szemben az imperialisták fegyverkezési őrületével, erőpolitikájával, agresszív szándékaival és provokációival. Egyre szélesebb tömegekbe hatol be az általános és a teljes leszerelés gondolata és követelése, különösen Hruscsov elvtársnak az ENSZ közgyűlésen tavaly és az idén elmondott beszédei nyomán, amelyek nagy és erős visszhangot keltettek a népek szívében és elméjében. A nemzetközi békemozgalom hatalmas erőtényezővé vált, amely képes mozgósítani a béke híveit az imperialista agresszorokkal szemben, és képes arra, hogy megszervezze és harcba szólítsa a békére vágyó emberek százmillióit. Az imperialisták határtalan gyűlölettel tekintenek a mindinkább izmosodó békemozgalomra, és azzal szeretnék diszkreditálni a néptömegek előtt, hogy az nem egyéb, mint a Szovjetunió álcázott propagandahadjárata, holmi kommunista manőver az úgynevezett szabad világ ellen. Ez a legközönségesebb és legtudatosabb hamisítás. Nem mondom, hogy rágalom, mert minden mozgalom és minden szervezet csak megtiszteltetésnek veheti és büszke lehet rá, ha a kommunista eszme letéteményesének tekintik. De ezzel az imperialista hamisítással mégis szembe kell szállnunk, mert a kapitalista országokban ezt a nyilvánvaló hazugságot a még tájékozatlan tömegek megfélemlítésére, és számos országban a békemozgalom erőszakos elfojtására használják fel, mint például a militarizált Nyugat-Németországban, az Egyesült Államokban és másutt. Kétségtelen — és ez figyelemre méltó változás —, hogy az úgynevezett kommunista veszélyről szóló imperialista hírverés ma már egyre kevesebb hitelre talál, még az elmaradottabb néptömegekben is. A kapitalista országokban ugyanúgy, mint mindenütt, ahová még elér az imperialista befolyás és a dollárdiplomácia hatóereje, a dolgozó tömegek, a haladó értelmiségiek rokonszenve, bizalma és reménysége egyre fokozódó mértékben nyilatkozik meg a szocialista világrendszer, elsősorban a Szovjetunió iránt. Állandóan növekvő érdeklődéssel kísérik a BékeVilágtanács tevékenységét is, amely egyre kiterjedtebb és élénkebb. Való igaz, hogy a nemzetközi békemozgalomnak nagy erőt kölcsönöz a szocialista világrendszer léte, fejlődése, s mind számosabb, nagy horderejű sikere. Nem téveszti el hatását a népekre az a szüntelen erőfeszítés sem, amelyet a Szovjetunió a népi demokráciákkal teljes egyetértésben kifejt a béke megoltalmazása nagy ügyének szolgálatában. A Szovjetunió béke-offenzívája, roppant erőfeszítései, Hruscsov elvtárs fáradhatatlan munkássága kétségtelenül a győzelem biztos tudatával tölti el a béke híveit, és szárny^at ad a béke eszméinek. De ebből, természetesen semmiképpen sem következik, hogy a Béke-Világtanács, a nemzetközi békemozgalom — mint ahogy azt az imperialisták hírverő ügynökei hirdetik — a Szovjetuniónak valamilyen függeléke.