Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-14

837 Az Országgyűlés 14. ülése 1960. évi december 7-én, szerdán 838 kulturális, gazdasági és politikai szabadságuk — megcáfolásával olyan lelkületet kívánnak teremteni, amely a hazai németajkúak közül, akik a hitleri propagandának annak idején áldozatul estek, bizony sokakat mérhetetlen szerencsétlenségbe sodort. A „Landsmannschaftok" provokáció találkozói, a hitleri birodalom határai helyreállításának követelménye, az Odera-Neisse békehatár semmibevétele mind-mind valamennyiünket közvetlenül érintő fenyegetés. Tisztelt Országgyűlés! Amikor felszólalásomban az európai veszélyövezet, Nyugat-Németország problémájával foglalkoztam elsődlegesen, azért tettem, mint minden hazáját szerető, családját, embertársait féltő emberben, bennem is a lelkiismeret szava szólalt meg. Fokoznunk kell éberségünket, még szorosabbá kell tennünk egységünket, felzárkózásunkat a Szovjetunió vezette hatalmas béketáborhoz, amelynek ereje megkötheti a háborús kalandorok kezét. Az atomháború kirobbantását elkerülhetjük, ha a békeszerető világgal, a semleges és most felszabadult államokkal testvéri közösségben mondunk nemet a militaristáknak, akik már oly sokszor borították lángba a világot. És békeharcunkban mellettünk állnak a becsületes nyugat-németországi dolgozók is, akiknek nincs közük azokhoz a mesterkedésekhez, akik ismét németek millióit vinnék a halálba, a német nemzetet; pedig a történelmi megsemmisülés szakadékába, hiszen elsősorban a német népet érné a visszavágás borzalmas ereje. A szocialista tábor országai egységének morális ereje Nyugat-Németországban is érezteti hatását, a militarizmus újjáéledésének elfojtása minden békeszerető német állampolgár személyes érdeke. Ezt egyre többen világosan látják és a közös szovjet—lengyel—csehszlovák kormánynyilatkozatnak a nyugat-németországi helyzetre vonatkozó megállapításait, amelyek részletesen taglalják a „kommunista veszély" elleni küzdelemmel álcázott átfogó reváns fegyverkezés programját és rámutatnak az abban rejlő veszélyekre, még azok is megdöbbenéssel olvasták, akik nem feltétlenül hívei a minket vezérlő eszmének. Mi ismerjük a német nép igazi lelkületét. Ez a nép Bach, Beethoven, Goethe, Schiller, Hebbel, Karl Marx, Engels, Thälmann, Karl Liebknecht. Rosa Luxemburg népe és nem szellemi örököse Hitlernek. Goebbelsnek s a náci mítosznak. S ha ma a történelem által megbélyegzett nemzetvesztők Nyugat-Németországban utódokra leltek, ez azért van, mert az imperialisták és a militaristák propagandája sokak fejét megzavarta és ennek következtében a hitleri korszak szellemi sötétségének felidézése Németország, Európa és az egész világ számára konkrét veszélveket rejt magában. Johannes Dieckmann, az NDK Népi Kamaráiénak elnöke megállapította, hogy a németek túlnyomó többsége a béketábor oldalán áll, az agresszió hívei kisebbségben vannak, és ezért akadályozhatok meg bűnös szándékaik. A szétszakítottság és a nyugat-berlini tűzfészek ennek ellenére súlyos aerffodalmakra ad okot. Nem német belügy, amiről beszélek, hanem az emberiség közérdeke! A nyugatnémet vezérkar politikai aknamunkája ellenünk és az egész emberiség ellen irányul. Közvetlen célja a háború kirobbantása, a hazafias jelszavak csakis a tőkés kalandorok érdekeit leplezik. Arról a hazafiasságról, amelyet 150 évvel ezelőtt Johann Gottlieb Fichte hirdetett, a költő, aki a napóleoni zsarnokság ellen mozgósította népét, ma senki nem beszél Nyugaton, a bonni rendszer által üldözött igaz emberek kivételével. Számunkra nem közömbös, milyen történelmi szerepet vállal a német nép korunkban. A Szovjetunió erőfeszítéseihez csatlakozva, mi is azon akarunk lenni, hogy támogassuk a háborúellenes erők harcát és a katasztrófa előidézésére törekvők visszaszorítását. Szeretettel, barátsággal tekintünk barátunkra, a Német, Demokratikus Köztársaságra, amelynek szocialista építőmunkájában további sok sikert, fellendülést és békeharcában gazdag eredményeket kívánunk. A nemzetközi helyzet 1960 végén világosan megmutatta, milyen erők képviselik az emberiség javát és az

t emberiség elpusztítását célzó törekvéseket. A hatalmas, békeszerető Szovjetunió oldalán álló szocialista magyar nép félreérthetetlenül állást foglalt a békét szolgáló külpolitika mellett, erejét nem kímélve harcol a béke megvédéséért, megtartásáért, s ezzel lankadatlan erővel szolgálja az emberiség nemes ügyét, a világ dolgozóinak békeakaratát. A külügyminiszter elvtárs beszámolóját a nemzetközi helyzetről a Veszprém megvei képviselőcsoport nevében elfogadom és képviselőtársaimnak elfogadásra javasolom. (Taps.) ELNÖK: Szakasits Árpád képviselőtársunkat illeti a szó. SZAKASITS ÁRPÁD: Tisztelt Országgyűlés! Sik Endre külügyminiszter elvtárs tájékoztatóját a nemzetkjözi helyzetet elemző és a magyar külpolitika irányelveit oly világosan feltáró expozéját, amelyet a legőszintébb egyetértéssel hallgattam végig, tudomásul veszem a Heves megyei képviselőcsoport nevében is. Ez az exposé, éppen úgy, mint Kállai elvtársunk kitűnő felszólalása, meggyőződésem szerint, nemcsak az országgyűlés felfogásával egyezik meg, hanem egész népünk egyetértésével is találkozik. Az előttem szóló képviselőtársaim is olyan elvi jelentőségű fontos kérdéseket vetettek fel, amelyek méltán ragadhatták meg valamennyiünk figyelmét. En, tisztelt Országgyűlés, az új moszkvai nyilatkBpat történelmi jelentőségének mély átérzéséveX a nemzetközi békemozgalom szerepéről, jelentőségéről és feladatairól kívánnék szólani. Nem utolsósorban* azért is, mert az elkövetkezendő esztendők a béke megoltalmazása, a békés egymás mellett élés, a lefegyverzés, valamint a gyarmati rendszer felszámolása szempontjából kétségkívül döntő jelentőségű esztendők lesznek. Nem téveszthetjük szem elől, hogy amilyen mértékben gyarapodnak a béke erői, amilyen mértékben növekszik a dolgozó tömegek aktivitása, olyan arányokban fokozódnak az imperialisták kétségbeesett kísérletei, amelyeknek során a legesztelenebb, a legvakmerőbb támadásoktól sem riadnak vissza. Amint eddig is tették, ezután is a legfurfangosabb manővereket