Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-3

81 Az Országgyűlés 3. ülése 1959. február 19-én, csütörtökön 82 a lakosság életszínvonalát, szociális és kulturális ellátásának további javítását szolgálják. A költségvetés beruházási előirányzata 1,9 milliárd forinttal magasabb az 1958. évi teljesítésnél. Az előirányzott beruházások 76 százaléka esik a termelő beruházásokra, 24 százalék a nem termelő beruházásokra. Az utóbbinál elsősorban a lakásépítés és az általános iskolai tanterem építés köt le nagy összegeket. A termelő beruházásoknál fokozottan kidomborodik a hároméves tervnek az a célkitűzése, hogy elsősorban rekonstrukciós jellegű beruházásokkal emeljük a termelő kapacitásokat. A termelő beruházásokra fordított összegből 39 százalék esik építésre, a múlt évi 40 százalékkal szemben, ugyanakkor a gépi beruházások aránya a múlt évi 29 százalékról 35 százalék fölé emelkedik. A termelő jellegű beruházásokat a hároméves tervtörvényben meghatározott célokra fordítjuk, és arra törekszünk, hogy az eszközök koncentrálásával ezek befejezési határidőit előbbre Ihozzuk. 1959-ben a nehézipar beruházásai közül kiemelkednek a villamosenergiatermelés és a szénbányászat beruházásai. Folytatjuk a Dunai Vasmű 2. számú kokszolóblokkjának, valamint meleghengerművének építését. A gépipari beruházások közül a dieselmozdony- és motorgyártásra, az erősáramú elektromosipari híradástechnikai és műszeripari gyárak fejlesztésére előirányzott feladatok emelkednek ki. A könnyűipari beruházások közül a papír-, valamint a bőr- és cipőgyárak bővítésére, az élelmiszeriparban a konzervipar, a tejipar és a mélyhűtőipar fejlesztésére előirányzott beruházások a legfontosabbak. Fejlődik a közlekedés, a hírközlés és iaz úthálózat. Az iparnál is, a keresrkedelemnél is bővül a raktártér, 150 új boltegység létesül. Jelentős összegek szolgálják a szállodák építésének befejezését. Az elmúlt évinél nagyobb összeget fordítunk az állami gazdaságok, a kísérleti gazdaságok, a hibridkukorica vetőmagelőkészítő üzemek, a mesterséges megtermékenyítő állomások, valamint a gépállomások beruházásaira. Az 1959. évi költségvetés az elmúlt évinél lényegesen magasabb összegben: 1025 millió forintban irányozza elő a termelőszövetkezetek nagyüzemi beruházásaihoz (épület, gép, tenyészállatok) biztosítandó állami eszközöket. Az előirányzat — mely közel kétszerese a múlt évinek — összhangban van a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztéséről szóló határozatával, valamint a kormány 3004-es és 3004/1. számú rendeletében lefektetett irányelvekkel. A párt és a kormány határozatai nyomatékosan aláhúzzák, hogy a termelőszövetkezetek jól jövedelmező nagyüzemi gazdaságokká v

aló fejlesztése csak akkor lehet sikeres, ha ez a tevékenység a saját eszközök mozgósításán, a tagok szorgalmas munkáján, előrelátó, gondos gazdálkodásán alapszik. Az állami támogatás Cs

ak kiegészítheti a termelőszövetkezeti tagok s

aját erőforrásait. A termelőszövetkezeti tagok akkor járnak el helyesen, ha évről évre saját erőből is messzemenően törekednek az álló- és forgóeszközök gyarapítására, tehát ha nemcsak a folyó szükségletekre gondolnak, hanem a jövőre is. Különösen fontos, hogy az újonnan alakuló termelőszövetkezetek jól alapozzák meg a közös gazdálkodást. Vigyék bei a jószágot is, a szükséges takarmányt is a szövetkezetbe, gyarapítsák már az indulásnál a közös vagyont. Az ilyen szövetkezetek számára az állam hitelt, anyagot és építőkapacitást biztosít, hogy fokozatosan felépüljenek a nagyüzemi gazdálkodáshoz szükséges épületek, és megteremtődjenek a feltételek ahhoz, hogy a hozzáértő vezetés, a szorgalmas munka meghozza a maga gyümölcsét. A beruházási előirányzatokon belül a költségvetés 13 000 lakás állami eszközökből történő felépítéséhez biztosította a szükséges összeget. Ezenfelül a költségvetés 620 millió forint kislakásépítési hitel és 245 millió forint öröklakásépítésre nyújtott hitel fedezetét foglalja magában, hogy segítse azoknak saját házhoz, illetőleg lakáshoz juttatását, akik e célra a szükséges öszszeg nagy részét takarékoskodás útján, saját erőből biztosítják. A lakáskérdés megoldásához szükséges társadalmi erőfeszítések elősegítése érdekében a kormány a saját lakás megszerzésének most egy újabb formáját hozza létre a lakásszövetkezetekről szóló határozatában. A lakásszövetkezeti akció feltételeit a kormány úgy kívánja megállapítani, hogy az átlagos keresetűek, elsősorban munkások, megfelelő takarékoskodás esetén saját lakáshoz juthassanak. A lakásokat az állam kedvezményes szövetkezeti áron bocsátja a szövetkezet tagjainak személyi tulajdonába. A kedvezményes szövetkezeti ár már igen jelentős állami támogatást tartalmaz. Ezenfelül további kedvezmény, hogy az árnak mindössze 15 százalékát kell készpénzben előre lefizetni, és a fennmaradó részt 30 év alatt, kamatmentesen lehet törleszteni. Az előrefizetésnél a szociális szempontok érvényesítése érdekében további kedvezményt jelent, hogy az eltartott családtagok után családtagonként 2000 forint engedmény számolható el. A lakásszövetkezetek kedvezményes feltételei megteremtik a kisebb jövedelmű munkások és alkalmazottak részére is a saját otthon megszerzésének reális lehetőségét. Tisztelt Országgyűlés! A termelőerők fejlesztése, a lakás-, és iskolaépítés mellett az 1959. évi költségvetés növekvő kiadási összegei a dolgozók életszínvonalának további emelését támasztják alá. Ebben az évben a terv előirányzatai szerint — a nyereségrészesedést nem számítva — kereken 3 százalékkal nő a munkások és az alkalmazottak reálbére. Ezt figyelembe véve, valamint a dolgozók létszámának mintegy 80 000 fővel való növekedése következtében 1959-ben 3 milliárd forinttal emelkedik a béralap. 1959. január 1-ével nagyarányú nyugdíjreformot hajtottunk végre. A nyugdíj megállapításakor a dolgozók szolgálati idejét most már nemcsak 1945-ig, hanem 1929-ig figyelembe veszik. Megszűnik tehát az a sokak által jogosan kifogásolt helyzet, hogy a rövid idő óta dolgozók ugyanolyan nyugdíjban részesülnek, mint azok, akik több évtizedet töltöttek munkában. Az ala-