Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.
Ülésnapok - 1958-14
829 Az Országgyűlés 14. ülése 1960. évi december 7-én, szerdán 830 nemzetközi élet döntő befolyást gyakorol az élet minden területére, mert a háború és béke kérdései minden embert egyformán érintenek. A tömegek harcának, alkotó kezdeményezésének a béke védelmében különös nagy jelentősége van. Éppen ezért a tömegszervezeteinknek aktívan részt kell venniük külpolitikai célkitűzéseink megvalósításában. A magyar munkásosztály történelmi múlttal rendelkező harci szervezeteinek, a szakszerveze teknek elsősorban a termelés frontján, a szocialista társadalmi rend gazdasági alapjainak erősítésével kell növelni népünk súlyát és jelentőségét a békéért folytatott harcban. A magyar nőmozgalomnak mozgósítani, szervezni és vezetni kell a dolgozó nőket, az anyákat, a feleségeket, akik világszerte a békeharc első vonalában haladnak, s nálunk is e küzdelem fontos osztagát képezik. A Kommunista Ifjúsági Szövetség feladata az egész ifjúság felvilágosítása és nevelése, az imperializmus agresszív természetének leleplezése, s a béke védelmének szellemében. A háború elsősorban az ifjúságot sújtaná, a békéért folytatott harc első soraiban az ifjúságnak is ott kell haladni. A Hazafias Népfront erősítse, fejlessze tovább társadalmunk erkölcsi-politikai egységét,, juttassa kifejezésre az egész magyar nép olthatatlan vágyát a béke iránt. A szervezett békemozgalom központja, az Országos Béketanács kapcsolja egybe a magyar nép béketörekvéseit az egész világon folvó háborúellenes küzdelemmel; juttassa kifejezésre: egyek vagyunk a béke védelméhen a világ min1 den jószándékú emberével. A Béketanács fogja össze a társadalom különböző területén a békéóri folyó tevékenységet, találja meg az új helyzetben munkájának legjobb formáit. Tisztelt Országgyűlés! A nemzetközi helvzet a béke és haladás erőinek kedvez. Ha továbbra is kitartunk helves politikánk mellett, reális lehetőségünk van a béke megőrzésére, s arra is. hogy a szocializmus további erősödése a világban a bé^és egvmás melle+t, élés viszonyai körött következzék be. E cél érdekében kell — télies egységben a szocialista tábor néüeivel — külnoü+iVai tevékenységünkét továbbfolytatni. A külügvminis^er elvtárs beszámolóját a Magvar Szociálisa Munkáspárt nevében, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány nevében elfogadom, s azt tisztelt képviselőtársaimnak is elfogadásra ajánlom. (Hoszszan tartó nagy taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést másfél órára felfüggesztem. Tanácskozásunkat 15.30 órakor folytatjuk. (Szünet: 14—15.30. — Elnök: RÓNAI SÁNDOR) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tanácskozásunkat folytatjuk. Dr. Molnár Erik képviselőtársunkat illeti a szó. Dr. MOLNÁR ERIK: Tisztelt Országgyűlés! A békés együttélés politikája nem számíthat az imperialista kormányok jóakaratára. A békés együttélés a szocializmus és a kapitalizmus békés versenyét jelenti és az imperialista országok vezető körei jól tudják, hogy ez rájuk nézve milyen kockázattal jár. A szocialista tervgazdálkodás kerül itt szembe a kapitalizmus anarchiájával; s a szocialista tervgazdálkodás a maga fölényét már eddig is bebizonyította. Csak idő — és nem hosszú idő — kérdése az, hogy a békés verseny feltételei mellett a szocialista országok a technika és a kultúra, a fejenkénti termelés és az életszínvonal tekintetében, minden tekintetben elhagyják a kapitalista országokat. Mi fog akkor történni, ha a kapitalista országokban, amelyekben, mint az Amerikai Egyesült Államokban, a termelés fejlődését háromnégy évenként visszaveti a gazdasági hanyatlás; amelyekben, mint az Egyesült Államokban, állandósul a tömeg-munkanélküliség, amelyek, mint Anglia, folytonosan fékezni kényszerülnek a termelés növekedését, nehogy gazdasági válság törjön ki. Mit fognak szólni és mit fognak tenni a kapitalista országok munkástömegei, ha ebben a helyzetben látják a szocialista országok eredményeit? Ezt a kérdést nemcsak mi tesszük fel, de felteszik a kapitalista országok vezetői is. Az egvik döntő oka annak, hogy a kapitalista kormányok elzárkóznak a békés együttélés politikája elől az, hogy a válasz többé-kevésbé előttük is tisztán áll. A békés együttélés polltikáiát az imperialista kormányokra rá kell kényszeríteni és a kényszerítő erők között nagy szerepe van az imperialista és a többi kapitalista ország népeinek és közvéleményének. Ebből a szempontból, mint a nolgári országok közhangulata mértékének volt jelentősége az Interparlamentáris Unió ez év őszén Tokióban tartott konferenciáiának. Az Interparlamentáris Unió nemzetközi súlyát, a nemzetközi életben játszott szerepét, nem akarom túlbecsülni. Nem játszik aktív szerepet, inkább csak tü v örkér»e szokott lenni a nemzetközi helyzet alakulásának. Ha a világpolitikában a hidegháborús szellem kerekedik felül, ez a szellem szokta jellemezni az Unió konferenciáit is: ha pedig a nemzetközi élet az enyhülés ielét mutatja, ennek jegyében zajlanak le az Unió konferenciái. A tokiói konferencia ezúttal kedvezőtlen körülmények között, a hidegháborús feszültség növekedése idején ült össze. A konferencián nem hiányoztak a hidegháborús provokációk — nem hiányoztak az úgynevezett magvar kérdőben sem — és mégis ezúttal a konferenciára, különösen a konferencia határozataira nem a provokációs kísérletek ütötték rá a bélveget. A konferencia határozatai a kedvezőtlen nemzetközi helvzet ellenére is, ezúttal a békés együttélés szellemében születtek meg. A tanácskozás részvevői egyhangúlag fogadták el a leszerelés kérdésében és a gyarmatosítás, valamint a faji megkülönböztetés politikájának megbélyegzésére beterjesztett határozati javaslatokat. A konferencia határozatában az Interparlamentáris Unió tagállamainak kéDviselői sürgős felszólítással fordultak az ENSZ közgyűléséhez: gondoskodiék a leszerelési tárgyalások újrafelvételéről a nagyhatalmak és más államok között. Felhívta őket a konferencia: igyekezzenek megállapodni, hogy mielőbb megvalósulion az egyetemes és teljes, ugyanakkor megfelelően el3b*
