Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-14

831 Az Országgyűlés 14. ülése 1960. évi december 7-én, szerdán 832 lenőrzött leszerelés; helyezzék törvényen kívül a nukleáris robbantások minden formáját. Követelték, hogy azonnal fogjanak hozzá azoknak a rendszabály oknak kidolgozásához, amelyek szükségesek az idegen területen levő támaszpontok felszámolása és az ott állomásozó csapatok visszavonása érdekében, s dolgozzák ki a meglepetésszerű támadások kiküszöböléséhez szükséges intézkedések programját. A konferencia képviselői ugyanakkor követelték, hogy a leszerelési tárgyalások elősegítésére meg kell szüntetni a hidegháborús politika megnyilvánulásának valamennyi formáját. Végül az Interparlamentáris Unió állást foglalt amellett, hogy az illetékes kormányok minden népnek haladéktalanul adják meg az önrendelkezési jogot és teremtsék meg a feltételeket ahhoz, hogy ezek teljesen szabadon gyakorolhassák ezt a jogukat. Tisztelt Országgyűlés! Ezek voltak — röviden összefoglalva — a konferencia határozatai. Valószínű, sőt biztos, hogy a kapitalista országok nem egy képviselője nem őszintén, nem azért, mintha egyetértett volna, hanem benső fenntartásokkal szavazta meg a javaslatokat. De itt a lényeg nem is a konferencia polgári részvevőinek kisebb, vagy nagyobb őszintesége, a lényeg az, hogy a konferencia, amelyen a szocialista országok természetesen kisebbségben voltak, nem tudott kitérni a határozati javaslatok megszavazása elől. Érezte a polgári országok közvéleményének nyomását, amely a békés együttélés politikája érdekében érvényesült, engedett ennek a nyomásnak, azon az áron is, hogy az imperialista országok képviselői szembe kerültek kormányuk politikájának szellemével. Ebben áll a konferencia határozatainak jelentősége. A konferencia kifejezte a polgári országok népeinek békeakaratát és törekvését a békés együttélésre, olyan politikusok szócsövén át, akiknek egy része ma még talán nincs meggyőződve a békés együttélés politikájának szükségességéről és keresztülvihetőségéről. A békés együttélés politikájának történeti szükségessége a konferencián erősebbnek bizonyult a hidegháborús propagandánál. Maga a konferencia olyan országban — Japánban — játszódott le, amelyben rendkívül erős a nép békeakarata. Ennek nyári megnyilvánulásairól nem kell beszélnem, azok közismertek, de érdemes pár szót szólni azokról a forrásokról, amelyekből a nyári hatalmas "Amerikaés háborúellenes tömegmozgalmak tárulkoztak. Japánban az atomháború nemcsak a lövő határozatlan veszélye, a japán nép közvetlenül megismerte az atomháború borzalmait és nem hajlandó még egy atomháborút elviselni az amerikaiak kedvéért. S itt nemcsak az atomháborúról van szó, hanem a háborúról egyáltalában. A háború alatt az amerikai bombázások következtében Japánban több millió polgári személy pusztult el és Tokió nagy része leégett. Ezekből a forrásokból ered a japán nép törekvése a semlegességre és alig lehet kétséges, hogy ez a törekvés végül is el fogja érni célját. Nemcsak a munkások mozgalma ez, mögötte állnak az értelmiség széles körei, sőt még a kis- és középkapitalisták egy része is támogatja a mozgalmat, mert a semlegességtől várja a kínai piac megnyitását. A Kínai Népköztársaság gyors felemelkedése lenyűgözi a japán közvéleményt. Japán régi civilizációját Kínától kapta, azután a kapitalista technika, és fegyverek birtokában fölébe kerekedett Kínának. Eljött az az idő, amikor a japán fasizmus éppen úgy garázdálkodott Kínában, mint a német fasizmus az európai megszállt országokban. Most azonban a kapitalista rendszer által erői kifejlesztésében korlátozott japán nép szemeláttára növekszik fel és izmosodik a kínai óriás, a szocializmus révén újjászületett Kínai Népköztársaság. Tisztelt Országgyűlés! A tömegek békeakaratával találkoztunk keleten, s a világ népeinek békevágyát fejezte ki a tokiói interparlamentáris konferencia is. Végeredményben ennek kifejezése az is, hogy a polgári országok országgyűlési képviselői — legutoljára az olaszok és a görögök — mind gyakrabban látogatnak el hazánkba. Jelek ezek, amelyek azt mutatják, hogy a béke erői világszerte nőnek. A békés együttélés szocialista politikája erősödik, az imperialista kormányok hidegháborús politikája gyengül. Minthogy a kormány külpolitikája a nemzetközi helyzet helyes mérlegelésén alapul és a békés együttélés következetes megvalósítására irányul, a külügyminiszter beszámolójával teljes mértékben egyetértek és javaslom, hogy az országgyűlés is vegye tudomásul. ELNÖK: Szólásra következik dr. Wild Frigyes. Dr. WILD FRIGYES: Tisztelt Országgyűlés! A nemzetközi helyzetről szóló beszámolóhoz kapcsolódva engedjék meg, hogy a nézetem szerint jelenleg egyik leginkább sarkalatos kérdést emeljem ki a nemzetközi problémák közül, nevezetesen az Európát évszázadok óta nyugtalanító és még ma, a második világháború után több mint tizenöt évvel sem lezárt és az új világégést magában rejtő úgynevezett német kérdést állítsam hozzászólásom középpontjába. Elsődleges észrevételem azt domborítja ki, hogy itt nem csupán az európai béke nagy ügyéről, hanem az általános világbékének az egész emberiséget érintő sorsdöntő kérdéseiről van szó, hiszen az újjáéledt nyugatnémet militarizmus az egész emberiséget atomhalállal fenyegető veszélyt rejt magában. Ez az atomtűzfészek Európa szívében a földkerekség egész kultúrájának létét sodorja veszélybe, mivel a nyugatnémet militaristák minden erőfeszítése arra irányul, hogy az amerikai imperializmus segítségével a már egykor alkalmazott és csődöt mondott recept szerint a régi hadiutak irányában, de atomfegyverek bevetésével valósítsák meg terveiket. A felszabadult európai népek azonban éberek és a közvetlenül veszélyeztetett államok nem hajlandók tétlenül várni az újjáéledt nyugatnémet militarizmus támadását. A más keserű tapasztalatokkal rendelkező és közvetlen veszélynek kitett országok békéért és biztonságért aggódó felszabadult népei, kormányai és sajtója, sorra leplezik le a nyugatnémet háborús gyújtogatok mesterkedéseit. Ezek az országok felfigyeltek a veszélyre és valamennyien sajátos helyzetüknek, különleges adottságaiknak megfelelően, külön-