Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-14

817 Az Országgyűlés 14. ülése 1960. évi december 7-én, szerdán 818 len, fokozzák erőfeszítéseiket a béke védelmében, kössék le a háborúra spekuláló bűnös imperialisták kezét — a harcuk sikeres lesz. Ez a „Kiáltvány a világ népeihez" a napokban kerül nyilvánosságra. Bizonyosak vagyunk benne, hogy a magyar országgyűlés — a békeszerető magyar nép választott képviselőinek testülete — mt^gérti és magáévá teszi a kiáltvány gondolatait, s továbbra is azon munkálkodik, hogy erejéhez mérten hozzájáruljon a világ békéjének biztosításához. Tisztelt Országgyűlés! Napjaink világtörténetének legfontosabb vonása, hogy a szocializmus világrendszere tovább erősödött és korunk fejlődésének döntő tényezője lett. A szocializmus vonzó ereje — a szocialista tábor országainak sikerei nyomán világszerte megnőtt. A földkerekség legtávolabbi zugaiban is a társadalom leghaladóbb emberei ma már úgy tekintenek a szocializmus társadalmi rendszerére, mint amely a legkedvezőbb feltételeket teremti meg az ember társadalmi, gazdasági és kulturális felemelkedéséhez és képességei sokoldalú kibontakoztatásához. A szocialista tábor fejlődését elsősorban a kommunizmust építő Szovjetunió gyors előrehaladása jellemzi. A kommunizmus építésének hétéves népgazdasági tervét a Szovjetunió népei sikeresen valósítják meg. A szovjet ipar teljes termelése a hétéves terv első két évében a tervezett 17 százalék helyett mintegy 23 százalékkal nőtt. A Szovjetunió gazdasági fejlődése riadalommal tölti el az imperializmus vezető egvéniségeit. Kennedy úr, az Amerikai Egyesült Államok jövendőbeli elnöke, Nixonnal folytatott rádiópárviadalban azt hangoztatta, szeretné elejét venni annak;, hogy a Szovjetunió termelése elérje az Egyesült Államok termelésének 60, 70, 80, 90 százalékát. E törekvésével azonban elkésett, mert a szovjet ipar termelése már 1959-ben körülbelül 60 százaléka volt az amerikainak: 1965-re eléri a teljes amerikai termelést, 1970-re pedig a, szovjet ipar az egy főre eső javak termelésében is utoléri az amerikait. Az egész szocialista tábor gazdasági fejlődésének üteme pedig olyan, hogy 1965-re a világ ipari termelésének több mint a felét szolgáltatja. A szocializmusnak — 1917-től a Nagy Októberi Szocialista Forradalom esztendejétől számítva — alig 50 évre van szüksége ahhoz, hogy túlszárnyalja a több évszázada fennálló kapitalista társadalmi rendszert az emberi tevékenység legfontosabb területén, az anyagi javak termelésében. Ami pedig az emberi tevékenység olyan területeit illeti, mint a tudomány, a kultúra és a technika döntő ágai, ezen a területen a szocializmus már felülkerekedett és behozhatatlan előnyre tett szert. A napokban fellőtt harmadik szovjet űrhajó amely azóta a rárótt feladatokat sikerrel elvégezte — szintén azt bizonyítja, hogy a szovjet tudomány továbbra is óriási lépésekkel bátran halad előre, s egészen közel került az ember biztonságos űrrepülésének megvalósításához. Az Egyesült Államok Tájékoztató Ügynöksége nemrégiben széleskörű nemzetközi vizsgálódást végzett arról, vajon hogyan vélekednek a népek az Egyesült Államok „elsőbbségéről"? Íme, a hosszú ideig hétpecsétes titokban tartott jelentés száraz szavai: „A nyugat-európai közvélemény általában úgy véli, hogy a katonai erő szempontjából a Szovjetunió fölényben van az Egyesült Államokkal szemben ... A világ közvéleménye meg van győződve arról, hogy az elmúlt évtizedben a Szovjetunió hatalmas gazdasági előrehaladást tett. A közvélemény szerint a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti rés gyors ütemben szűkül... a Szovjetunió belátható időn belül túlszárnyalja majd az Egyesült Államokat az általános gazdasági erő tekintetében." Lippmann amerikai publicista keserűen jegyzi meg: „Társadalmunk kritikus gyengesége abban rejlik, hogy manapság nincsenek népünknek nagy céljai." S ebben mi — igazat is adhatunk neki. A kapitalizmus nem ad már nagy célokat a tömegeknek. Ugyan miért is lelkesednének? Az időről időre beköszöntő válságokért? Az állandó munkanélküliségért. Vagy talán a háborúért, amelyet — ha tudnának — oly szívesen robbantanának ki a tőkés urak? — Valóban, a kapitalizmus nem ad már perspektívát a tömegeknek; az amerikai imperializmus ma a világreakció központja és támasza, a világ népeinek ellensége lett. Míg a szocialista világrendszer napról napra erősödik, a kapitalizmus társadalmi rendszere az általános válság újabb szakaszába lépett. Ennek a szakasznak alapvető jellemvonása, hogy az általános válság további mélyülése nem világháborúval kapcsolatban következett be, hanem a két rendszer békés versenye és harca, az erőviszonyoknak a szocializmus javára történő fokozódó eltolódása és az imperializmus valamennyi ellentétének kiéleződése közepette megy végbe, amikor a béke, a demokrácia, a nemzeti függetlenség és a szocializmus erői hatalmas antiimperialista frontot alkotnak és harcuk fellendülőben van. Ebben a helyzetben minden lehetőség megvan ahhoz, hogy új módon a dolgozó emberiség javára oldjuk meg napjaink égető kérdéseit. Korunk legfontosabb kérdése — a béke biztosítása. Az imperializmus által kirobbantott két pusztító világháború után ma, amikor a haditechnika olyan fejlődést ért el, hogy egy újabb háború az emberiség százmillióinak pusztulásával fenyeget, a világ minden népének legfőbb gondja a béke megőrzése. A háború veszélyét az imperializmus hordozza magában. A rabló imperialista monopoltőke és különösen az amerikai imperializmus jelenti a legnagyobb fenyegetést a békeszerető emberiség számára. Az imperializmus nem változtatta meg természetét, s ezért ameddig az imperializmus fennmarad, számolni kell a háború veszélyével, is, mert a háborút az imperializmus szüli. Az amerikai imperialisták, miután terveik a földön határozott ellenállásra találnak, odáig mennek — mint Eisenhower az ENSZ közgyűlésén —, hogy földi kérdéseket megkerülve szemfényvesztő módon, azt javasolják: a kozmikus térségben ne létesítsenek támaszpontokat . .. Az emberiség nagy szerencséje, hogy a modern haditechnikában a rakéták terén, s a világűr megismerésében a szocialista Szovjetunió messze az amerikai imperializmus előtt jár. Ha a rakétatechnika terén az elsőbbség az ameri-