Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-3

79 Az Országgyűlés 3. ülése 1959. február lÚ-en, csütörtökön 80 lyát. Az aktív nemzetközi fizetési mérleg mu­tatja, hogy ezt a fő célkitűzést sikerült elérni ós emellett — mint már említettem — a népgazda­ság állóalapjait is, forgóalapjait is a tervezettnél nagyobb mértékben tudtuk növelni. Ezek az eredmények a lakosság ellátásának legkisebb sé­relme nélkül jöttek létre, amiről a fogyasztási cikkek bővülő választéka, az áruval telt keres­kedelmi raktárak és üzletek tanúskodnak. Az 1958. évi tervteljesítés tapasztalatai azt mutatják, hogy a hároméves terv helyes felada­tokra mozgósít és a gazdaságpolitikának az az alapelve, hogy a terv célkitűzéseit az ország reális lehetőségeire alapozva, a gazdaságosság fokozott érvényesítésével és a dolgozók anyagi érdekeltségének biztosításával kell megszabni, eredményesnek bizonyult a népgazdaság tarta­lékainak feltárására. A gazdasági vezetés a mennyiségi eredmények túlhajtása helyett a szükségleteknek megfelelő gyártmányösszetétel kialakítását, a gyártmány és gyártáskorszerűsí­tést, a helyes termelési szerkezet kialakítását, a termelési költségek csökkentését helyezte előtér­be. Eredményeseknek bizonyultak a bérgazdál­kodásban, a beruházások tervezésében végrehaj­tott intézkedések. A felvásárlási árpolitika és a termelőszövetkezetek támogatásának új rend­szere előnyösen befolyásolta a mezőgazdaság eredményeit. A helyes vezetés, a dolgozók áldo­zatkész munkája meghozta a kedvező eredmé­nyeket. A hároméves terv első esztendejének mérlege komoly gazdasági sikerekről tanúsko­dik. Ma már meg lehet állapítani, hogy az ellen­forradalmi károk helyreállításának időszaka lé­nyegében lezárult, a bővített újratermelés folya­mata hazánkban teljesen normális, minden fel­tételünk megvan ahhoz, hogy most már erőinket döntően az előrehaladásra, a népgazdaság fej­lesztésére, a szocialista építés meggyorsítására összpontosítsuk. Ezeknek a céloknak a szolgálatában áll az előterjesztett 1959. évi költségvetés. Tisztelt Országgyűlés! Az 1959. évi költségvetés teljes összhangban van a folyó évre jóváhagyott népgazdasági terv­vel. A költségvetés bevételei 52 896 millió forin­tot, kiadásai 52 059 millió forintot tesznek ki és ennek megfelelően a költségvetési mérleg 837 millió forint bevételi többletet mutat. A költségvetés bevételei 5,6 milliárd forint­tal — 11,9 százalékkal — magasabbak az elmúlt évhez képest. A bevételi többlet döntő része az állami vál­lalatok befizetéseiből származik. A népgazdasági terv az állami iparban a termelés 5,4 százalékos emelkedését, a költségek színvonalának 1,2 szá­zalékos csökkentését irányozza elő. Az állami vállalatoktól származó forgalmiadó-bevétel 1,5 milliárd forinttal haladja meg az 1953. évit, a vállalatok gazdálkodásának összevont eredménye pedig 1,9 milliárd forinttal kedvezőbb az elmúlt évinél. A termelés gazdaságossága egészséges fej­lődését mutatja, hogy 1959-ben az állami válla­latok összevont eredménye — az ellenforradalom óta első ízben — nyereséges. A lakosság adófizetése az előző évi szinten mozog. Bizonyos adóbevételek növekednek, ugyanakkor csökkenéssel is kell számolni, mint­hogy számításba vettük a mezőgazdaság szocia­lista átszervezésének előrehaladását; a termelő­szövetkezetek pedig kedvezményesen, adóznak. A kormány szerény mértékű adóemelést hajtott végre á 8 holdon felüli, módosabb, na­gyobb jövedelemmel rendelkező paraszt gazda­ságoknál. Az adótételek 12-től 18 százalékig terjedő mértékben emelkednek. Abba a csoport­ba, melyre az adóemelés vonatkozik, a paraszti gazdaságok mindössze 15 százaléka tartozik. Az emelés mértéke szerény, a termelési érdekeltsé­\ get nem sérti, a jövedelemből nehézség nélkül fizethető; ugyanakkor indokolt, hogy ezek a gazdaságok az eddiginél nagyobb mértékben járuljanak hozzá az állami kiadások fedezésé­hez. Ugyancsak magasabb adóbevételre számí­tunk a magánkisiparosok szűk, nagy jövedelmű felső rétegétől, a jövedelmek gondosabb számba­vétele útján. Ugyanakkor a kormány 50 száza­lékos kedvezményt biztosít az évi 18 ezer forin­tot meg nem haladó jövedelmű, helyi szükség­letre termelő falusi kisiparosok számára. Ez a kedvezmény a falusi kisiparosság számára az eddigieken felül 8 millió forintot jelent és hozzá­járul ahhoz, hogy javuljon a községekben a ko­vács, bognár és más — a lakosság ellátása szem­pontjából fontos — kisipari tevékenység. Indokolt volt továbbá változtatást végrehaj­tani egyes nagyjövedelmű szabadfoglalkozást folytató kategóriák jövedelmeinek, valamint az állami alkalmazásban levő művészek, tudomá­nyos és más dolgozók különjövedelmeinek meg­adóztatásánál. Itt az eddig érvényben volt 6-tól 25 százalékig terjedő adókulcsokat 3-tól 50 szá­zalékig terjedő adókulcsokra változtattuk, fenn­tartva továbbra is a munkaviszonyból származó jövedelmek teljes adómentességét. A forgalom és a jövedelem emelkedésével összhangban kis mértekben növekednek a szö­vetkezetek forgalmi és jövedelemadó befize­tései. Végül a költségvetés számol az állami vál­lalatok 1958-ban elért többleteredményének még be nem fizetett részével. Ezekben ismertettem a bevételek növekedé­sének legfontosabb forrásait,. Az 1959. évi állami költségvetés kiadásai kereken 5,5 milliárd forinttal — 11,8 százalék­kal — haladják meg az 1958. évi teljesítést. Az 1959. évi költségvetés kiadásainak fő összegei és arányai a következőképpen alakul­nak: a népgazdaság fejlesztésére és pénzellátá­sára 28,9 milliárd forint, az összes kiadások 55,5 százaléka, szociális és kulturális célokra 16,3 milliárd forint, a kiadások 31,3 százaléka; a fegyveres testületek fenntartására, valamint a rend- és jogbiztonsági feladatokra 4,9 mil­liárd forint, a kiadások 9,4 százaléka; végül az igazgatási feladatokra 2 milliárd forint, a ki­adások 3,8 százaléka. Az elmúlt évhez képest azok az állami ki­adások emelkednek, amelyek a termelőerők fej­lesztésével —• tehát a beruházási tevékenység­gel — kapcsolatosak, valamint azok, amelyek

Next

/
Oldalképek
Tartalom