Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-14

805 Az Országgyűlés 14. ülése 1960. évi december 7-én, szerdán 806 tartásuk sem gátolhat bennünket abban, hogy kapcsolatainkat egyébként normális keretek között ápoljuk és fejlesszük, annál is inkább, mert tisztában vagyunk azzal, hogy szóban forgó magatartásuk, illetve intézkedéseik nem egyebek, mint az Egyesült Államoktól való politikai és gazdasági függő helyzetük velejárói. Az egyetlen kapitalista ország, amellyel, bár diplomáciai kapcsolat áll fenn köztünk, viszonyunk ma is abnormális, az Egyesült Államok. Közismert, hogy hivatalos és nem hivatalos amerikai szervek és személyek nem kis szerepet játszottak az 1956-os ellenforradalom kirobbantásában és támogatásában. Közismert, hogy az ellenforradalom leverése után ugyancsak az Egyesült Államok kormánya volt az, amely az ENSZ-ben és más nemzetközi szervezetekben szisztematikus rágalmazó kampányokat rendezett és rendez ma is Népköztársaságunk és annak kormánya ellen és ugyanakkor nyomást gyakorol háborús blokk-beli szövetségeseire, valamint a gazdaságilag és politikailag tőle függő helyzetben levő országokra, és hol jó szóval és ígéretekkel, hol fenyegetésekkel rákényszeríti őket, hogy a magyar népet, országunk szuverenitását mélyen sértő, belügyeinkbe való durva beavatkozást jelentő, az ENSZ alapokmányával szöges ellentétben törvénytelen határozatokat szavazzanak meg és ne ismerjék el küldöttségeinknek szabályszerűen, Alkotmányunknak és törvényeinknek megfelelően kiállított és a nemzetközi jog követelményeinek is mindenben megfelelő megbízóleveleit. Ismeretes az is, hogy a budapesti amerikai követség vezetésére, amely az ellenforradalom kirobbanása idején üresedésben volt, az Egyesült Államok kormánya az ellenforradalom után követet küldött, aki több mint három hónapig tartózkodott Budapesten anélkül, hogy megbízólevelét átadta volna úgy, hogy végül is kénytelenek voltunk neki feltenni a kérdést: vagy adja át megbízólevelét, vagy menjen vissza oda, ahonnan jött. (Derültség.) Erre az amerikai kormány a követet hazahívta és mást a helyére nem küldött. A követséget mindmáig ügyvivő vezeti. Ez az ügyvivő részt vesz magyar kormányaktusokon és hivatalos rendezvényeken, tárgyalásokat folytat és jegyzékeket vált magyar kormányszervekkel. Ugyanilyen viszonyt tart fenn a washingtoni Külügyminisztérium ottani követségünk vezetőjével. Ugyanakkor annak az amerikai kormánynak egyes tagjai, amely Budapesten nagyszámú követséget tart fenn és Washingtonban kapcsolatot tart a magyar követséggel, úgyszintén más hivatalos amerikai vezető személyiségek egyre-másra nyilatkozatokat tesznek, melyekben Magyarországról mint „rab nemzetről" beszélnek, amelyet fel kell szabadítani. Az amerikai követség egyes beosztottai viszont Budapesten ezalatt a diplomáciai jogokkal visszaélve kémtevékenységet folytatnak. Az amerikai kormány pedig részben saját országában, részben Nyugat-Németországban összegyűjti, , szervezi és pénzeli Népköztársaságunk legelkeseredettebb ellenségeit, az országunkból kiszökött fasisztákat, háborús bűnösöket és más sötét, reakciós elemeket; az ellenforradalom alatt és után hazánkból kiszökött fiatalokból kém- és diverzáns osztagokat szervez Népköztársaságunk ellen; anyagilag és erkölcsileg támogatja az úgynevezett Szabad Európa Rádió Magyarország ellen irányuló adásait. — És végül gazdasági téren ugyanez az amerikai kormány olyan messzemenő diszkriminációt alkalmaz Magyarország ellen, amely a gyakorlatban csaknem teljesen lehetetlenné tesz mindennemű kereskedelmi kapcsolatot. Tisztelt Országgyűlés! Nehezen lehet elképzelni ennél abszurdabb, abnormálisabb viszonyt két ország között. Legutóbb az ENSZ most folyó közgyűlésén az amerikai kormány újabb bizonyítékát adta a Magyar Népköztársasággal szemben tanúsított ellenséges magatartásának, amikor Népköztársaságunk ENSZ-küldöttségét és annak vezetőjét, Kádár elvtársat, diszkriminációs mozgási korlátozásoknak vetette alá. Amikor az amerikai kormánynak a magyar népet és az ENSZ-et egyaránt sértő eme provokációs intézkedés ellen tiltakozásunkat e helyen is megismételjük, egyben elégtétel érzésével állapíthatjuk meg, hogy az amerikai kormánynak ez a provokációs intézkedése nemcsak az egész magyar népnek, de az egész világközvéleménynek felháborodását váltotta ki. Mind ennek ellenére mi a magunk részéről nem egy ízben tettünk kezdeményezéseket a magyar—amerikai viszony megjavítására. Erőfeszítéseink nem jártak sikerrel, mert az amerikai kormány mindezideig nem mondott le arról, hogy velünk való viszonyának alakítását hidegháborús céljainak eszközéül használja. Ma még nem tudhatjuk, történik-e majd, és ha igen, milyen változás az amerikai kormány külpolitikájában az új elnök hivatalba lépése után. Mi, akik változatlanul a békés egymás mellett élés politikáját követjük, mindannak dacára, ami a magyar—amerikai viszony terén az elmúlt években történt és ami még ma is történik, készek vagyunk arra, hogy kapcsolataink normális mederbe terelése és megjavítása érdekében bármilyen szinten tárgyalásokat kezdjünk. Szilárd meggyőződésünk, hogy semmiféle objektív érdekellentét a magyar és az amerikai nép között nincsen és így — az amerikai kormány hidegháborús politikáján kívül — semmi akadálya sem lehet annak, hogy kapcsolatainkat rendezzük. Kizárólag az amerikai félen múlik, hogy ez mikor fog bekövetkezni. Néhány szót osztrák szomszédainkkal való kapcsolatainkról, melyeknek normális menetét az 1956-os ellenforradalom alatt és után az ausztriai — hivatalos és nem hivatalos — reakciós körök népi demokráciánkkal szemben ellenséges magatartása nem kis mértékben megzavarta. Az elmúlt négy év alatt ezek a kapcsolatok nagyrészben rendeződtek és — elsősorban gazdasági vonalon-— normális mederben folynak. Az országaink közötti kulturális csere terén ugyancsak értünk el némi javulást, bár a jelenlegi helyzet még sok kívánnivalót hagy maga után. Ennek fő oka az, hogy egyes reakciós körök és vezetők még ma sem ismerték fel, hogy az ellenforradalom iránti egyéni szimpátiáik hivatalos tevékenységükben helytelen útra vezették őket. /